A GKI azért vette napirendre a témát, mert az utóbbi napokban felmerült, hogy az önkormányzatok nem képesek kifizetni tetemes adósságukat és ezért a törlesztéseket 1-2 évvel el kellene halasztani.
Az elemzésben a gazdaságkutató rámutat arra, hogy az önkormányzatok az államháztartás részét képezik, egy ilyen lépés magasabb államadósságot eredményezne és így veszélyeztetné a kitűzött adósság csökkentési célok elérését. Emellett az önkormányzatokat hitelező bankoknak újabb céltartalék képzési igényt is jelentene.
2009-ben az önkormányzatok hosszú lejáratú kötelezettségek állománya 824 milliárd forint volt ekkor, amihez 357 milliárd forint rövidlejáratú kötelezettség állomány is társult, így összesen 1.275 milliárd forinttal volt adósa a rendszer a bankoknak, illetve kötvénytulajdonosoknak, valamint 96 milliárd forinttal a szállítóknak.
Ez az önkormányzatok éves költségvetési bevételének alig 36 százalékát jelenti – áll a GKI elemzésében.
A hivatalos statisztikák szerint az önkormányzatok vagyona 7.636 milliárd forintot ér, ami azt jelenti, hogy ennek a vagyonnak a 17 százalékából kifizethető lenne a teljes kötelezettség állomány. Csakhogy a vagyon nagy része olyan, ami nem eladható, vagy ha értékesíthető lenne, igen gyér érdeklődés mutatkozna irántuk (iskolaépületek, utak, fürdők), ugyanakkor kisebb részük iránt komoly érdeklődés lenne (víz- és szennyvízellátás, hulladékkezelés), de ezeket az önkormányzatok nem szívesen adnák el (sőt, az utóbbi időben inkább a korábban eladott vagyonok akár erőszakos visszavétele figyelhető meg).
További forrást jelenthetnek a tartós részesedések, kölcsönök is. Ezek 574 milliárd forintot értek, az adósság 45 százaléka ezek eladásával, illetve a kölcsönök visszakérésével is kifizethető lenne.
A tanulmány megállapítja: ha az üzemeltetésre, kezelésbe átadott vagyon is számításba jön (1850 milliárd forint), érthetővé válik, hogy miért is tartják a bankok az önkormányzatokat jó adósnak: a 2009-es hitelállomány a befektetett eszközök 12 százalékát tette ki.
A teljes adósság felét (50 százalékát) a Fővárosi Önkormányzat, 5 kerület, 17 megyei jogú város és 2 város (Esztergom és Gödöllő) adja. Az adósságállomány 75 százalékát pedig a Fővárosi Önkormányzaton kívül 18 kerület, a 23 megyei jogú város, 56 város és 1 község „termelte meg”. Vagyis a csaknem 3.200 önkormányzatból 99 a felelős a hiány túlnyomó részéért.
A GKI álláspontja szerint a legtöbb önkormányzat képes és akar is fizetni, s a bajba jutottak egy része is keresi a legjobb megoldást (átütemezés, vagyonértékesítés, esetleg a helyi bevételek növelése). Amire viszont szükség lenne, az egy végiggondolt önkormányzati feladat ellátási rendszer, s az ahhoz tartozó költségvetési finanszírozás.
MTI
Az elemzésben a gazdaságkutató rámutat arra, hogy az önkormányzatok az államháztartás részét képezik, egy ilyen lépés magasabb államadósságot eredményezne és így veszélyeztetné a kitűzött adósság csökkentési célok elérését. Emellett az önkormányzatokat hitelező bankoknak újabb céltartalék képzési igényt is jelentene.
2009-ben az önkormányzatok hosszú lejáratú kötelezettségek állománya 824 milliárd forint volt ekkor, amihez 357 milliárd forint rövidlejáratú kötelezettség állomány is társult, így összesen 1.275 milliárd forinttal volt adósa a rendszer a bankoknak, illetve kötvénytulajdonosoknak, valamint 96 milliárd forinttal a szállítóknak.
Ez az önkormányzatok éves költségvetési bevételének alig 36 százalékát jelenti – áll a GKI elemzésében.
Egy állandó lakosra Magyarországon 126 ezer forint adósság jutott 2009 végén. Ezen belül a fővárosiakra 214 ezer forint, a megyei jogú városok lakóira 170 ezer forint, a városi polgárokra 134 ezer forint, míg a községekben lakókra 44 ezer forint.
A hivatalos statisztikák szerint az önkormányzatok vagyona 7.636 milliárd forintot ér, ami azt jelenti, hogy ennek a vagyonnak a 17 százalékából kifizethető lenne a teljes kötelezettség állomány. Csakhogy a vagyon nagy része olyan, ami nem eladható, vagy ha értékesíthető lenne, igen gyér érdeklődés mutatkozna irántuk (iskolaépületek, utak, fürdők), ugyanakkor kisebb részük iránt komoly érdeklődés lenne (víz- és szennyvízellátás, hulladékkezelés), de ezeket az önkormányzatok nem szívesen adnák el (sőt, az utóbbi időben inkább a korábban eladott vagyonok akár erőszakos visszavétele figyelhető meg).
További forrást jelenthetnek a tartós részesedések, kölcsönök is. Ezek 574 milliárd forintot értek, az adósság 45 százaléka ezek eladásával, illetve a kölcsönök visszakérésével is kifizethető lenne.
A tanulmány megállapítja: ha az üzemeltetésre, kezelésbe átadott vagyon is számításba jön (1850 milliárd forint), érthetővé válik, hogy miért is tartják a bankok az önkormányzatokat jó adósnak: a 2009-es hitelállomány a befektetett eszközök 12 százalékát tette ki.
A teljes adósság felét (50 százalékát) a Fővárosi Önkormányzat, 5 kerület, 17 megyei jogú város és 2 város (Esztergom és Gödöllő) adja. Az adósságállomány 75 százalékát pedig a Fővárosi Önkormányzaton kívül 18 kerület, a 23 megyei jogú város, 56 város és 1 község „termelte meg”. Vagyis a csaknem 3.200 önkormányzatból 99 a felelős a hiány túlnyomó részéért.
A GKI álláspontja szerint a legtöbb önkormányzat képes és akar is fizetni, s a bajba jutottak egy része is keresi a legjobb megoldást (átütemezés, vagyonértékesítés, esetleg a helyi bevételek növelése). Amire viszont szükség lenne, az egy végiggondolt önkormányzati feladat ellátási rendszer, s az ahhoz tartozó költségvetési finanszírozás.
MTI