Mint mondja, a látszattal ellentétben nem vidéki származású, tősgyökeres miskolci, a vasgyárban született. Esztergályosnak készült, de már korán, a helyi zeneiskolában kiütközött a hangszerek iránti tehetsége, érdeklődése. Ez később, a zeneművészeti főiskolán teljesedett ki. A”népi vonulattal” a ’80-as évek közepén, egy erdélyi gyűjtő-útja során kötelezte el magát végleg. – Az egy másik világ – a napi viselet, a szokások - úgy éreztem, 200 évet mentem vissza az időben – mondja. Húsz évet töltött el a Szinvavölgyi Néptáncegyüttesnél, alapító tagja a Borókás együttesnek, a Fokla (fáklya) együttes vezetője, a Rézdudások művészeti vezetője. Ez utóbbi az egyetlen magyar fúvós zenekar, amelyik autentikus népzenét játszik. A Vörös Rébék, valamint a Czemende folk-rock zenekarokból is ismerhetjük a nevét.
Fúvós népi hangszereket oktat a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, nemrégiben sokak szemébe könnyeket csalt Miskolcon, amikor tárogatón játszotta a Székely Himnuszt, a Nemzeti Összetartozás Napján. A duda az egyik kedvence, bár szerinte is igaz a mondás, hogy „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. Nagyon nehéz hangszer, hiszen „visszafelé” működik, különleges hangzása viszont egyedi élmény.
Szepesi S.