– Messziről nézve egy egyszerű Opelnek néz ki, sokan összekeverhetik egy régebbi BMW-vel is, de ha közelebbről is szemügyre vesszük, látható, hogy miért is számít érdekesnek az autó…
– Ez valóban így van, ez egy ’78-as évjáratú Opel Ascona B, ráadásul a kétajtós Irmscher kivitel, nem hittem volna, hogy itthon hozzá tudok jutni egy ilyen keresett modellhez. Érdekesség, hogy ez a típus négyhengeres 2000 köbcentis, és az első Opel, ami hengerenkénti befecskendezéses. Ami még előnyös, hogy pontosan 1000 kilogramm a kocsi össztömege, így a motornak nem kell nagy súlyt megmozgatnia. Ez azt eredményezi, hogy viszonylag fürge és meglepően gyors, sőt nem is eszik sokat, hiszen maximum nyolcliteres átlagfogyasztással elmegyek vele bárhová. Walter Röhl egyébként ugyanilyen típusú autóval volt ralivilágbajnok 1982-ben. Európa-szerte ez a típus és testvérmodellje, a Manta az egyik legkeresettebb tuningalap a klasszikus Opelek között. Télen is igen élvezetes és látványos autózni vele, szerzett már sokszor önfeledt pillanatokat a hátsókerékhajtás, gyakorlatilag folyamatosan lehet vele keresztbe menni, miközben teljesen kezelhető marad. Nem véletlen, hogy ezt használják itthon is a rallye felvezetőnek a körversenyeken.
– Ritka és elég öreg, viszont én úgy tudom, hogy nagyon sok gyári alkatrész is van benne…
– Elképesztő, hogy mennyire tartósak a gyárilag legyártott alkatrészek, hiszen valóban sok olyan elem van benne, ami egy átlag mai kocsiban 5-10 év alatt tönkremegy, ebben viszont még ma is tökéletesen működik. El sem hinnénk, de még a gömbfejek és a teleszkópok is eredetiek benne, a féktárcsa pedig alapméretű, ami egészen érdekes, hiszen ez nem egy olyan darab általában, ami ennyi évet kibírna. Az autó egyébként karosszériára és belsőre is szép és gyári állapotban van, tavaly lett kijavítva pár helyen, és fényezve is. Természetesen az összes zár is a gyári kulcsokkal működik 33 évesen hibátlanul.
– Többször is említetted, hogy hosszabb távokra is elindulsz vele, van olyan komfortos, mint egy mai autó?
– Számomra sokkal kényelmesebb, mint bármelyik mostani modell, minden kapcsoló kiválóan kézre esik, ki tudod nyújtani a lábadat, és kényelmesen tudsz ülni benne. Emellett munkámmal kapcsolatban sokféle új autóval járok nap mint nap, van összehasonlítási alapom minden tekintetben. Voltunk már vele Amszterdamban és Rigában is, és sem műszaki, sem pedig kényelmi gondjaink nem voltak vele, 1000 kilométer után is úgy szálltam ki, mint pár kilométer után, egy mai „komfortosabb” modellben meg 200 kilométer után már fájt mindenem. 140-es átlagsebességet könnyedén lehet vele autózni, de a 190-es sebességet is el tudja érni, bár ekkor már igen hangos. Az új autóktól maximum a szigetelést és a világítást irigylem, a régi fényszórók már nem világítanak úgy, mint az újak, illetve menet közben főleg autópályatempónál sokkal hangosabb, mint a mai társai, viszont visszaadja az igazi autózás élvezetét, amit a mai túlelektronizált és agyonbonyolított járművekben már sosem fogunk megtapasztalni.
– Ritka példánynak számít, sok érdekességgel. Van benne olyan, amit érdemes kiemelni?
– Érdekes benne, hogy még a hátsó ülésen is van gyári beépítésű biztonsági öv, ami azért is fura, mert hivatalosan a KRESZ szerint 1976-tól kötelező elöl az öv, viszont az autó 1978-as, szokatlan, hogy akkoriban már hátra is raktak övet, viszont rádió nincsen benne, s nekem sem volt szívem a hangszórók miatt szétvágni a kárpitokat.
Vajtó László