Az avasi fellépéshez hasonlóan ezúttal is két darabot mutattak be a Győri kapuban: a Sehonnai királyfi című mesét, amely 2010-ben elnyerte a Vidor fesztiválon a Pierrot díjat, ezt követően pedig a Folytassátok című improvizációs játékot láthatta a közönség. Utóbbinak menetét a közönség maga is befolyásolhatta, hiszen az volt a játék lényege, hogy három történet indul el, és a közönség feladata az, hogy kiválassza, melyik fejeződjön be. A néző választ, a társulat pedig követi a kívánságát: improvizációs játékkal és maszkjaival a közönségnek tetsző végjátékot produkál.
– Hét színészből és egy zenészből áll társulatunk, amit akár alkotóközösségnek is nevezhetnék, hiszen rendező nélkül, közös tervezés során alakítjuk ki előadásainkat. Mindenki hozza a saját ötleteit, gondolatait, így áll össze egésszé egy-egy darab – árulta el Simon Balázs, a társulat egyik tagja.
Az Utcaszínházi Alkotóközösség 2007-ben alakult Budapest egy olyan körzetében, ahol a lakók nehéz szociális körülmények között élnek, nagyarányú a roma lakosság, és komoly bűnözési ráta jellemző. Éppen ezért az alkotóközösség előadásaival azokat célozta meg, akik gazdasági, szociális vagy éppen földrajzi okok miatt nem részesülhetnek az élő előadó-művészet, a színház élményeiből.
– Előadásaink elsősorban a gyerekeknek szólnak, de rajtuk keresztül eljutunk a szülőkig, akik szintén nagy élvezettel és odafigyeléssel követik darabjainkat. Érdekes megfigyelni, hogy a gyerekekre milyen hatással van, hogy kérdezünk tőlük, és beszélgetést kezdeményezünk velük a darab során. Szerencsére könnyen bevonhatók a játékba – mondta Simon Balázs.
A közönség néhány tagját megkérdeztük a két előadás közötti szünetben: érdekesnek tartották-e a darabot, és mennyire áll közel hozzájuk a színjátszás világa?
Guba Eszter ismerőseitől tudta meg, hogy hétfőn előadást tart az Utcaszínházi Alkotóközösség a Győri kapuban. Nem bánta meg azonban, hogy ellátogatott kisgyermekével a darabra, az pedig különösen tetszett neki, hogy ennyire spontán volt az egész. Egyébként szinte minden színházi előadásra megpróbálnak elmenni.
Kartnik Imréné kicsit távolabbról figyelte a műsort, de ő is elismerte: nagyon jó volt, főleg a gyerekek számára tartogatott érdekességeket a darab. Hasznosnak tartja az ilyen rendezvényeket, hiszen összefogja, egy helyre vonzza az embereket. Korábban egyébként maga is rendszeres színház-látogató volt, most azonban egyedül már nem tud elmenni egy-egy színházi előadásra.
Szoboszlai Zsuzsa csak a játszótérre indult elmondása szerint, úgy kapcsolódott be az első darab megnézésébe gyermekével, de a második előadásra maradt. Teljesen jó ötletnek tartja az ilyen eseményeket, főleg, ha még az időjárás is kedvez a játszótéri előadásnak – legalább kicsit változatosabb így a délutáni program. Színházbérlettel rendelkezik egyébként, és már készülnek arra, hogy a most másfél éves babájukkal is ellátogatnak egyszer a színházba.
Molnár Martinnak is nagyon tetszett az előadás, ő az első sorok egyikéből követte végig az eseményeket. A gólem – bár először félelmetes volt számára – figurája tetszett neki leginkább. Iskolában látott már hasonló előadásokat, de színházba is ellátogat szüleivel minden hónapban. Természetesnek vette, hogy a második előadáson is marad, hiszen 8-ig engedték el otthonról.
Igazi interaktív élményben volt tehát részük az érdeklődőknek. Az Utcaszínházi Alkotóközösség tagjai Miskolcról folytatták útjukat Salgótarjánba, ahol minden valószínűséggel hasonlóan lelkes és nagyszámú közönség várja őket.
Kujan I.
Fotó: Végh Cs.
– Hét színészből és egy zenészből áll társulatunk, amit akár alkotóközösségnek is nevezhetnék, hiszen rendező nélkül, közös tervezés során alakítjuk ki előadásainkat. Mindenki hozza a saját ötleteit, gondolatait, így áll össze egésszé egy-egy darab – árulta el Simon Balázs, a társulat egyik tagja.
Az Utcaszínházi Alkotóközösség 2007-ben alakult Budapest egy olyan körzetében, ahol a lakók nehéz szociális körülmények között élnek, nagyarányú a roma lakosság, és komoly bűnözési ráta jellemző. Éppen ezért az alkotóközösség előadásaival azokat célozta meg, akik gazdasági, szociális vagy éppen földrajzi okok miatt nem részesülhetnek az élő előadó-művészet, a színház élményeiből.
– Előadásaink elsősorban a gyerekeknek szólnak, de rajtuk keresztül eljutunk a szülőkig, akik szintén nagy élvezettel és odafigyeléssel követik darabjainkat. Érdekes megfigyelni, hogy a gyerekekre milyen hatással van, hogy kérdezünk tőlük, és beszélgetést kezdeményezünk velük a darab során. Szerencsére könnyen bevonhatók a játékba – mondta Simon Balázs.
A közönség néhány tagját megkérdeztük a két előadás közötti szünetben: érdekesnek tartották-e a darabot, és mennyire áll közel hozzájuk a színjátszás világa?
Guba Eszter ismerőseitől tudta meg, hogy hétfőn előadást tart az Utcaszínházi Alkotóközösség a Győri kapuban. Nem bánta meg azonban, hogy ellátogatott kisgyermekével a darabra, az pedig különösen tetszett neki, hogy ennyire spontán volt az egész. Egyébként szinte minden színházi előadásra megpróbálnak elmenni.
Kartnik Imréné kicsit távolabbról figyelte a műsort, de ő is elismerte: nagyon jó volt, főleg a gyerekek számára tartogatott érdekességeket a darab. Hasznosnak tartja az ilyen rendezvényeket, hiszen összefogja, egy helyre vonzza az embereket. Korábban egyébként maga is rendszeres színház-látogató volt, most azonban egyedül már nem tud elmenni egy-egy színházi előadásra.
Szoboszlai Zsuzsa csak a játszótérre indult elmondása szerint, úgy kapcsolódott be az első darab megnézésébe gyermekével, de a második előadásra maradt. Teljesen jó ötletnek tartja az ilyen eseményeket, főleg, ha még az időjárás is kedvez a játszótéri előadásnak – legalább kicsit változatosabb így a délutáni program. Színházbérlettel rendelkezik egyébként, és már készülnek arra, hogy a most másfél éves babájukkal is ellátogatnak egyszer a színházba.
Molnár Martinnak is nagyon tetszett az előadás, ő az első sorok egyikéből követte végig az eseményeket. A gólem – bár először félelmetes volt számára – figurája tetszett neki leginkább. Iskolában látott már hasonló előadásokat, de színházba is ellátogat szüleivel minden hónapban. Természetesnek vette, hogy a második előadáson is marad, hiszen 8-ig engedték el otthonról.
Igazi interaktív élményben volt tehát részük az érdeklődőknek. Az Utcaszínházi Alkotóközösség tagjai Miskolcról folytatták útjukat Salgótarjánba, ahol minden valószínűséggel hasonlóan lelkes és nagyszámú közönség várja őket.
Kujan I.
Fotó: Végh Cs.