A friss kenyér illata

– 1996-ban, az általános iskola elvégzésekor döntöttem úgy, hogy pék szeretnék lenni. Van, aki tűzoltó akar lenni, ha felnő, én a pék mesterségbe szerettem bele – mondja Juhász Péter, aki a tanodában kezdte el megtanulni, milyen is a pékek élete.

Ki is tanulta a mesterséget olyannyira, hogy 2007-ig a dagasztó csoport vezetője volt, majd elhagyta „alma materét”, de néhány évvel később mégis visszatért és ma már oktatóként is dolgozik.

– Nem régóta vagyok oktató pék. Gyakorlatilag ugyanazt csinálom, mint előtte, csak a gyerekeket is megtanítom a mesterségre – teszi hozzá a pék, aki szerint a dagasztás a kenyérsütés legfontosabb része, amin sok minden áll vagy bukik.

A pékek élete nem könnyű, hiszen hajnalok hajnalán már dolgoznak azért, hogy az ébredező lakosság a legfinomabb, legfrissebb kenyérhez jusson hozzá, ám Juhász Pétert ez sem zavarja.

– Úgy gondolom, hogy ha valaki szereti a munkáját, a hivatását, akkor azt minden esetleges negatív oldalával együtt szereti. Engem nem zavar, hogy hajnal 4 órakor kell kelnem. Igaz, otthon nincs így sok időm sütögetni, de mivel nagyon szeretem a kenyeret, a munkahelyemről mindig viszek otthonra is – mondja a pék, aki szerint a szakma épp olyan, mint azt gyermekként elképzelte, sosem csalódott benne és ma is szeretettel csinálja, hiszen kenyérre mindig szükség lesz.

Kiss J.
Fotó: Végh Cs.