Első teljes napjukat töltötték augusztus 22-én a leendő egyetemisták a campusban, hogy elsajátítsák azokat a szükséges tudnivalókat, amikre a tanulás mellett szükségük lesz az Egyetemvárosban töltött évek alatt.Minden kar a jellegzetességeivel fűszerezte a programjait. A gépész hallgatók például kékmezei túrára vitték a „kicsiket”, a bányászok és a kohászok az őskohóhoz tettek tanulmányi kirándulást, a gazdászok pedig végigjárták az egyetemvárosi szórakozóhelyeket, egy játékos vetélkedő keretében.
Első teljes napjukat töltötték augusztus 22-én a leendő egyetemisták a campusban, hogy elsajátítsák azokat a szükséges tudnivalókat, amikre a tanulás mellett szükségük lesz az Egyetemvárosban töltött évek alatt.
Minden kar a jellegzetességeivel fűszerezte a programjait. A gépész hallgatók például kékmezei túrára vitték a „kicsiket”, a bányászok és a kohászok az őskohóhoz tettek tanulmányi kirándulást, a gazdászok pedig végigjárták az egyetemvárosi szórakozóhelyeket, egy játékos vetélkedő keretében.
– Már sokszor jártam az egyetemvárosban, az egyetemista barátaimnál. Nagyon tetszik a mostani első éves társaság, tetszik, hogy sok félék vagyunk, így mindenki talál magának barátot – mondja Szabó Brigitta, akinek több szempontból is evidens volt, hogy a Miskolci Egyetemre Gazdaságtudományi Karára jelentkezzen. – Idegenforgalmat tanultam német nyelven a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátói Szakközépiskolában, így maradva az idegenforgalomnál, itt, az egyetemen is arra vettek fel. Csak a Miskolci Egyetemet jelöltem be, hiszen ugyanezt tanítják Budapesten, vagy máshol is. Úgy gondolom, hogy van még időm máshol is tanulni, és itt nem kell albérletet fizetnem, így logikus döntés volt a Miskolci Egyetem – teszi hozzá gazdász gólya.
A miskolci campusban az egyetemi élet több mindent foglal magában, amit igyekeznek már a gólyatábor ideje alatt megismertetni a fiatalokkal a felsőbb évesek. Megmutatják nekik az egyetemváros főbb pontjait, emellett ízelítőt kapnak a selmeci hagyományokat és megtanulják tisztelni egymást és önmagukat is, mindamellett, hogy szakmai szempontból is fontos lehet ez az egy hét.
A Gépészmérnöki és Informatikai Kar hallgatói egy hosszabb, kékmezei túrát tettek az első teljes gólyanap idején, ez alatt pedig az „otthon maradtak” készítették az ebédet a visszaérkezőknek.
– Én sajnos nem mehettem a túrára, mert volt egy szívműtétem, de itt is nagyon jó, mert főzünk, és sokat beszélgetünk közben – hangsúlyozza Lukács László gépészgólya. – Ijesztő volt a tábor kezdése, mert összefirkálták az arcunkat, illetve a csomagjainkat is végigcipeltük az Egyetemvárosban, öt megállópont volt, ahol különböző feladatokat kellett végrehajtani. Nekem például az összes ruhámat fel kellett vennem, amit hoztam magammal. Nem tudtam mire számítsak, de már kezdek belejönni az egyetemi életbe és tetszik itt az Egyetemvárosban. Sajóládon lakom, így bejáró leszek, de nem a közelség volt a legfőbb szempont, hanem az, hogy itt oktatnak olyat, amit nagyon szeretnék tanulni, ezért jelentkeztem mérnökinformatikusnak – teszi hozzá Lukács László.
Preview Image
A kezdeti ijedtség tehát már az első este feloldódott a jó társaságban, így az egy hetes gólyatábor alatt minden új hallgatónak életre szóló élményekben lehet része. A karok gólyái hétfő este összegyűlnek, a tábor alatt először, hogy köszöntse őket Patkó Gyula, az egyetem rektora.
– Már sokszor jártam az egyetemvárosban, az egyetemista barátaimnál. Nagyon tetszik a mostani első éves társaság, tetszik, hogy sok félék vagyunk, így mindenki talál magának barátot – mondja Szabó Brigitta, akinek több szempontból is evidens volt, hogy a Miskolci Egyetemre Gazdaságtudományi Karára jelentkezzen. – Idegenforgalmat tanultam német nyelven a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátói Szakközépiskolában, így maradva az idegenforgalomnál, itt, az egyetemen is arra vettek fel. Csak a Miskolci Egyetemet jelöltem be, hiszen ugyanezt tanítják Budapesten, vagy máshol is. Úgy gondolom, hogy van még időm máshol is tanulni, és itt nem kell albérletet fizetnem, így logikus döntés volt a Miskolci Egyetem – teszi hozzá gazdász gólya.
– Én sajnos nem mehettem a túrára, mert volt egy szívműtétem, de itt is nagyon jó, mert főzünk, és sokat beszélgetünk közben – hangsúlyozza Lukács László gépészgólya.