Talán többen is tapasztalták: nehéz megúszni az idei nyarat legalább egy darázscsípés nélkül. Virágos, fás övezetekben főleg, de akár az utcán sétálva is gyakran találkozhatunk ezzel a fájdalmas csípést okozó rovarral – számuk mintha megnőtt volna idén. De mi lehet ennek az oka?
– Véleményem szerint az éghajlatváltozás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ennyire elszaporodtak a darazsak. Úgy tűnik ugyanis, hogy ezek a rovarok valamiért jobban viselik a megváltozott klímát – mondta Gyurkovics József méhész, méhegészségügyi felelős.
Támadóhajlamuk, agresszivitásuk egyébként egyenes arányban változik a hőmérséklet növekedésével: hűvösebb időben lustábbak, mint kánikula idején – ekkor ugyanis jóval elevenebbek, és a fészkük felé közeledőt is hamarabb megtámadják.
Sokszor azonban azok sincsenek biztonságban, akik nem mozognak darázsfészek közelében, hiszen az öltözék élénk színei, valamint az erős, édes illatanyagú parfümök is vonzzák ezeket a rovarokat. A legnagyobb veszélyt azonban az jelenti, ha italunkba szállnak bele, és mi vigyázatlanul lenyeljük őket az üdítővel, sörrel együtt. Ha belülről csípi meg a torkunkat, gyorsan begyullad, a gyulladás pedig összenyomja a légcsövet, ami akár fulladáshoz is vezethet.
A szakember véleménye szerint letelepedésük megakadályozására nem igazán van lehetőség, csak utólag lehet tenni valamit ellenük. A megfelelő rovarirtó szerekkel könnyen megoldható a probléma, de fontos: hajnalban, vagy az esti órákban végezzük el a műveletet, hiszen a darazsak ilyenkor visszahúzódnak a helyükre, kevésbé élénkek. Sokan megpróbálkoznak a kifüstölésükkel is, ez azonban védőfelszerelés hiányában nem ajánlott, hiszen a megvadult darazsak rátámadhatnak az emberre. Kétségkívül ez a veszélyesebb megoldás, a szakember tanácsa szerint ezért inkább ne ezzel próbálkozzunk.
– Elsősorban védett, száraz és meleg helyeken jelennek meg: padláson, a tetőcserepek belső felületén raknak leggyakrabban fészket, de akár az ablak és a roló között, a postaládában, vagy a földben is gyakran megtalálhatjuk őket. Amennyiben egy lyukba fészkelték volna be magukat, kifüstölésük után érdemes a lyukat gipsszel vagy malterral betömni – mondta Gyurkovics József.
Kujan I.
fotó: Végh Cs.
– Véleményem szerint az éghajlatváltozás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ennyire elszaporodtak a darazsak. Úgy tűnik ugyanis, hogy ezek a rovarok valamiért jobban viselik a megváltozott klímát – mondta Gyurkovics József méhész, méhegészségügyi felelős.
Támadóhajlamuk, agresszivitásuk egyébként egyenes arányban változik a hőmérséklet növekedésével: hűvösebb időben lustábbak, mint kánikula idején – ekkor ugyanis jóval elevenebbek, és a fészkük felé közeledőt is hamarabb megtámadják.
Sokszor azonban azok sincsenek biztonságban, akik nem mozognak darázsfészek közelében, hiszen az öltözék élénk színei, valamint az erős, édes illatanyagú parfümök is vonzzák ezeket a rovarokat. A legnagyobb veszélyt azonban az jelenti, ha italunkba szállnak bele, és mi vigyázatlanul lenyeljük őket az üdítővel, sörrel együtt. Ha belülről csípi meg a torkunkat, gyorsan begyullad, a gyulladás pedig összenyomja a légcsövet, ami akár fulladáshoz is vezethet.
A szakember véleménye szerint letelepedésük megakadályozására nem igazán van lehetőség, csak utólag lehet tenni valamit ellenük. A megfelelő rovarirtó szerekkel könnyen megoldható a probléma, de fontos: hajnalban, vagy az esti órákban végezzük el a műveletet, hiszen a darazsak ilyenkor visszahúzódnak a helyükre, kevésbé élénkek. Sokan megpróbálkoznak a kifüstölésükkel is, ez azonban védőfelszerelés hiányában nem ajánlott, hiszen a megvadult darazsak rátámadhatnak az emberre. Kétségkívül ez a veszélyesebb megoldás, a szakember tanácsa szerint ezért inkább ne ezzel próbálkozzunk.
– Elsősorban védett, száraz és meleg helyeken jelennek meg: padláson, a tetőcserepek belső felületén raknak leggyakrabban fészket, de akár az ablak és a roló között, a postaládában, vagy a földben is gyakran megtalálhatjuk őket. Amennyiben egy lyukba fészkelték volna be magukat, kifüstölésük után érdemes a lyukat gipsszel vagy malterral betömni – mondta Gyurkovics József.
Kujan I.
fotó: Végh Cs.