Ugrás a tartalomra

Köztünk élnek – „A fa akkor is él, ha már kivágták”

Létrehozva
Az életben több fajtája is létezik a szerencsének. Az egyik például, ha az embernek a szakmája egyben a hobbija is. Így van ezzel Tumik József is, aki faipari üzemmérnökként dolgozik.
Tumik József gyermekként döntötte el, hogy asztalos szeretne lenni.
– Nagybátyámnak volt egy asztalosműhelye. Gyermekként sok időt töltöttem ott, akkor döntöttem el, hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni – mondja.

A Nyugat-Magyarországi Egyetemen végzett faipari üzemmérnökként. Szakmáját azért szereti, mert a fa természetes, sőt, akkor is élő anyagként viselkedik, amikor már kivágták. Szabadidejében is gyakran van fák közelében, mert családjával sokat jár túrázni. Kedvenc fajtája a kőris – erezete és színe miatt.

tumik-jozsef110823ml3.jpg

– Több helyen is dolgoztam. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen 1982-ben végeztem és egyből sikerült is Sopronban elhelyezkednem, de dolgoztam Debrecenben, Hajdúböszörményben, Mohácson, Edelényben, jelenleg pedig itt, Miskolcon.

Szereti, hogy nem korlátozzák az alkotói szabadságát, és azt is, hogy változatos a munkája.

– Szó szerint is érthető az, hogy a fa a bölcsőtől a sírig kísér, hiszen kaptam már megrendelést többek között koporsóra is… Nagyon sok mindent készítettem, legutóbb például a minorita templom oltárszekrényét. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy kis hajót, csónakot eddig még nem gyártottam…

Kiss J.
fotó: Mocsári L.