– Fontos öt éven van túl a Művészetek Háza. Hogyan emlékszik a kezdetekre?
– A Béke mozi épületének jövője kétségessé vált, és éppen öt éve adták el a Rónai Művelődési Központot is. A Miskolci Szimfonikus Zenekarnak pedig régi vágya volt egy olyan hangversenyterem, amelyben igazán érvényesülni tud a zenéjük. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy többfunkciós kulturális központ jöjjön létre Miskolc belvárosában.
–Az újat az emberek általában visszafogottan kezelik. Milyen volt a ház fogadtatása?
– Izgalmas és érdekes, hiszen egyből telt ház fogadta az előadásokat. A Rónai megszűnése űrt hagyott, mint ahogyan a mozi is, mi pedig pótoltuk ezt. A házban otthonra lelt a komoly- és könnyűzene, a tánc, a színház, a kortárs képzőművészet, az irodalom és a filmművészet is. Olyan programokat biztosítottunk a közönségnek, ami még nem volt. A miskolciak érdeklődve, kíváncsian vártak minket. Ezt mutatja az öt év, számokban is, hiszen több mint ezer előadáson vagyunk túl, s közel félmillió embert szórakoztattunk.
– Az útkeresési időszak ezek szerint leginkább a célközönség megtalálására fókuszált…
– Valójában igen. Az, hogy a házra szükség van, számunkra is hamar kiderült, hogy nem kérdés. Sokkal nehezebb volt a célközönség megtalálása, ami így, az öt évre visszagondolva sikerült. A családoknak éppúgy kínálunk programokat, mint a középkorúaknak, vagy egy-egy előadás erejéig a fiataloknak. Azt gondolom, szinte minden miskolci megfordult már rendezvényeinken az elmúlt öt évben.
– Megtalálták tehát a megfelelő utat. De vajon merre vezet tovább?
– A mai, rohanó világban egy kulturális intézménynek is meg kell időnként újulnia. Így most, a születésnaphoz kapcsolódva arculatot váltottunk. A régi vidámabb, kísérletezőbb küllem helyett most egy elegánsabb, a szimfonikusokhoz is közelebb álló, letisztult arculattal várjuk a közönséget.
Lezárult az első öt év, elérkezett az idő, hogy külsőségeinkben is jelezzük: elfoglaltuk a helyünket a város kulturális életében. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem újulnak meg a programok. Szeretnénk több saját előadást létrehozni, de ehhez anyagi forrást kell találnunk. Több éve helyszínt biztosítunk a CineFest rendezvényeinek, két éve pedig csatlakoztunk a V4 Jazzfesztivál helyszínei közé. Úgy vélem, egy saját fesztivál ideje is eljön lassan.
Kiss Judit
– A Béke mozi épületének jövője kétségessé vált, és éppen öt éve adták el a Rónai Művelődési Központot is. A Miskolci Szimfonikus Zenekarnak pedig régi vágya volt egy olyan hangversenyterem, amelyben igazán érvényesülni tud a zenéjük. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy többfunkciós kulturális központ jöjjön létre Miskolc belvárosában.
–Az újat az emberek általában visszafogottan kezelik. Milyen volt a ház fogadtatása?
– Izgalmas és érdekes, hiszen egyből telt ház fogadta az előadásokat. A Rónai megszűnése űrt hagyott, mint ahogyan a mozi is, mi pedig pótoltuk ezt. A házban otthonra lelt a komoly- és könnyűzene, a tánc, a színház, a kortárs képzőművészet, az irodalom és a filmművészet is. Olyan programokat biztosítottunk a közönségnek, ami még nem volt. A miskolciak érdeklődve, kíváncsian vártak minket. Ezt mutatja az öt év, számokban is, hiszen több mint ezer előadáson vagyunk túl, s közel félmillió embert szórakoztattunk.
– Az útkeresési időszak ezek szerint leginkább a célközönség megtalálására fókuszált…
– Valójában igen. Az, hogy a házra szükség van, számunkra is hamar kiderült, hogy nem kérdés. Sokkal nehezebb volt a célközönség megtalálása, ami így, az öt évre visszagondolva sikerült. A családoknak éppúgy kínálunk programokat, mint a középkorúaknak, vagy egy-egy előadás erejéig a fiataloknak. Azt gondolom, szinte minden miskolci megfordult már rendezvényeinken az elmúlt öt évben.
– Megtalálták tehát a megfelelő utat. De vajon merre vezet tovább?
– A mai, rohanó világban egy kulturális intézménynek is meg kell időnként újulnia. Így most, a születésnaphoz kapcsolódva arculatot váltottunk. A régi vidámabb, kísérletezőbb küllem helyett most egy elegánsabb, a szimfonikusokhoz is közelebb álló, letisztult arculattal várjuk a közönséget.
Lezárult az első öt év, elérkezett az idő, hogy külsőségeinkben is jelezzük: elfoglaltuk a helyünket a város kulturális életében. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem újulnak meg a programok. Szeretnénk több saját előadást létrehozni, de ehhez anyagi forrást kell találnunk. Több éve helyszínt biztosítunk a CineFest rendezvényeinek, két éve pedig csatlakoztunk a V4 Jazzfesztivál helyszínei közé. Úgy vélem, egy saját fesztivál ideje is eljön lassan.
Kiss Judit