Minderről Tavas László temetőgondnok tájékoztatott, akivel a sírok között sétálgatva beszélgettünk az elhunytak nyugalmát, kegyeleti megemlékezést sértő jelenségekről.
Mert bizony vannak ilyenek szép számmal, s a paletta egyre változatosabb. Korábban, a tájjellegű sírrongálásokat – ennek is látjuk nyomait – még „csak” az átlagos vandalizmus motiválta, mostanság azonban már előtérbe kerültek az üzleti szempontok is. Ez magyarul masszív viráglopást jelent, amire Tavas László szerint egész iparág épült. Van, hogy a friss sírokat egy éjszaka (vagy nappal) alatt lefosztják, az ellopott virágcsokrokat pedig úgy árulják a boltok előtt, hogy nem egyszer még a kegyeleti szalagokat sem veszik le róluk. A szomorú rokonságnak - amelyik általában még jobban elkezd zokogni, ha összeadja, mennyibe kerül a temetés – folyamatosan gondoskodnia kell a megfújt virágok pótlásáról is, ami egyrészt költséges, másrészt pedig roppant idegesítő. Főleg hosszú távon.
Amiként az sem nagyon vigasztalja a gyászolókat, hogy egy szolid tolvaj-páros – apa és gyermeke – hosszú évek óta hazajáró lélekként kísért a temetőben. A sírok között ólálkodva figyelik az őrizetlenül hagyott táskákat, csomagokat – a gyanútlan sírgondozó nem egyszer csak annyit lát, hogy kinyúl egy kéz a bokorból, és volt retikül, nincs retikül. – Születnek ezekben az ügyekben rendőrségi feljelentések? – szúrjuk közbe a kérdést. Természetesen születnek – kapjuk a választ – de a sírrongálókat gyakorlatilag lehetetlen megfogni. A virág-tolvajok esetében sem sokkal jobb a helyzet, hiszen itt igazából a tettenérés segítene, a temető folyamatos őrzését azonban nem tudják megoldani. A táska-tolvajok álltak már bíróság előtt – nem is egyszer – de ez sem nagyon tudta elvenni a kedvüket a hobbijuktól.
A legújabb szélhámosság pedig, amivel a látogatókat riogatják, gyakorlatilag nem is ütközik törvénybe, mégis nagyon sokba kerülhet. Agresszív és rámenős párosok, csoportok vödör vízzel, drótkefével járkálnak a sírok között, és ha alkalmas alanyt látnak, „felajánlják”, hogy letisztítják a sírt. Azazhogy nem szállnak le a többnyire idős nénik nyakáról addig, míg bele nem egyeznek ebbe, aztán pedig 20-30 ezer forintot követelnek a 10-15 perces munkáért. Ami nem egyszer több kárt okoz, mint hasznot, a régebbi, műkő síremlékekben ugyanis helyrehozhatatlan károkat tehet a szakszerűtlen, durva, drótkefés beavatkozás.
Séta közben a ravatalozóhoz érünk, ami éjszakánként itt zajlik, az megint egy külön történet. Tavas László elmondja, több mobiltelefonos felvétel került már fel az internetre arról, ahogy fiatalok az elhunytak felravatalozására szolgáló kőasztalon, vagy a környékbeli sírokon „hemperegnek”, a jóég tudja, milyen állapotban. – De hát miért? – adódik a kérdés, amiről a gondnoknak őszintén szólva fogalma sincs, viszont mutatja a kőasztalon a szeánszokra utaló „Farkasszív” és egyéb bevéséseket. Aztán azt is, hogy nemrégiben hasonló jelekkel dekorálták ki a ravatalozó bejáratát is – jobbról-balról – a feliratokat csak nagyjából sikerült eltávolítani.
A hülyeség és a károkozás eme komplex variációit talán csak térfigyelő kamerák kihelyezésével, vagy rendszeres járőrözéssel lehetne hatékonyan megfékezni, erre azonban egyelőre csak elképzelések vannak, hiszen hatalmas területről van szó.
Szepesi Sándor
Mert bizony vannak ilyenek szép számmal, s a paletta egyre változatosabb. Korábban, a tájjellegű sírrongálásokat – ennek is látjuk nyomait – még „csak” az átlagos vandalizmus motiválta, mostanság azonban már előtérbe kerültek az üzleti szempontok is. Ez magyarul masszív viráglopást jelent, amire Tavas László szerint egész iparág épült. Van, hogy a friss sírokat egy éjszaka (vagy nappal) alatt lefosztják, az ellopott virágcsokrokat pedig úgy árulják a boltok előtt, hogy nem egyszer még a kegyeleti szalagokat sem veszik le róluk. A szomorú rokonságnak - amelyik általában még jobban elkezd zokogni, ha összeadja, mennyibe kerül a temetés – folyamatosan gondoskodnia kell a megfújt virágok pótlásáról is, ami egyrészt költséges, másrészt pedig roppant idegesítő. Főleg hosszú távon.
Amiként az sem nagyon vigasztalja a gyászolókat, hogy egy szolid tolvaj-páros – apa és gyermeke – hosszú évek óta hazajáró lélekként kísért a temetőben. A sírok között ólálkodva figyelik az őrizetlenül hagyott táskákat, csomagokat – a gyanútlan sírgondozó nem egyszer csak annyit lát, hogy kinyúl egy kéz a bokorból, és volt retikül, nincs retikül. – Születnek ezekben az ügyekben rendőrségi feljelentések? – szúrjuk közbe a kérdést. Természetesen születnek – kapjuk a választ – de a sírrongálókat gyakorlatilag lehetetlen megfogni. A virág-tolvajok esetében sem sokkal jobb a helyzet, hiszen itt igazából a tettenérés segítene, a temető folyamatos őrzését azonban nem tudják megoldani. A táska-tolvajok álltak már bíróság előtt – nem is egyszer – de ez sem nagyon tudta elvenni a kedvüket a hobbijuktól.
A legújabb szélhámosság pedig, amivel a látogatókat riogatják, gyakorlatilag nem is ütközik törvénybe, mégis nagyon sokba kerülhet. Agresszív és rámenős párosok, csoportok vödör vízzel, drótkefével járkálnak a sírok között, és ha alkalmas alanyt látnak, „felajánlják”, hogy letisztítják a sírt. Azazhogy nem szállnak le a többnyire idős nénik nyakáról addig, míg bele nem egyeznek ebbe, aztán pedig 20-30 ezer forintot követelnek a 10-15 perces munkáért. Ami nem egyszer több kárt okoz, mint hasznot, a régebbi, műkő síremlékekben ugyanis helyrehozhatatlan károkat tehet a szakszerűtlen, durva, drótkefés beavatkozás.
Séta közben a ravatalozóhoz érünk, ami éjszakánként itt zajlik, az megint egy külön történet. Tavas László elmondja, több mobiltelefonos felvétel került már fel az internetre arról, ahogy fiatalok az elhunytak felravatalozására szolgáló kőasztalon, vagy a környékbeli sírokon „hemperegnek”, a jóég tudja, milyen állapotban. – De hát miért? – adódik a kérdés, amiről a gondnoknak őszintén szólva fogalma sincs, viszont mutatja a kőasztalon a szeánszokra utaló „Farkasszív” és egyéb bevéséseket. Aztán azt is, hogy nemrégiben hasonló jelekkel dekorálták ki a ravatalozó bejáratát is – jobbról-balról – a feliratokat csak nagyjából sikerült eltávolítani. A hülyeség és a károkozás eme komplex variációit talán csak térfigyelő kamerák kihelyezésével, vagy rendszeres járőrözéssel lehetne hatékonyan megfékezni, erre azonban egyelőre csak elképzelések vannak, hiszen hatalmas területről van szó.
Szepesi Sándor