Az élet megpezsdült, és ennek Dióssi Miklós, a sportág szakágvezetője is rendkívüli módon örül!
– Nagyon vártuk már ezt a döntést, amely új távlatokat nyithat meg a vízilabdázás miskolci történetében – mondta a szakember. – Két éve működik az uszoda, de eddig a pólósok nem kaptak túlságosan jelentős vízfelületet. Ez most megváltozik. A lekerített részen a kicsik pallérozhatják tudásukat, a nagyobbaknak viszont teljes pályára van szükségük.
– A szombati toborzó éppen a legkisebbeket szólította meg. Milyen volt az érdeklődés?
– Nem panaszkodhatunk, ugyanis ötvennél is többen jöttek el. A nyáron vízipók-tábort tartottunk, amelyben vízilabda-előkészítő tanfolyamot is rendeztünk. Amíg a többség úszott, mi labdáztunk. Ez jelentette az egyik merítési lehetőséget, a 8–12 éves korosztályt. A másikat a meghirdetett akció hozta az uszodába.
– Mivel kezdték a feltérképezést?
– Az úszástudás felmérésével. A kisebbeknél csak erre voltunk kíváncsiak, ők úsztak egy mért 50 métert, és az elért eredményekből következtethettünk. A 14 éveseknél már a labdával való bánásmódot is megfigyeltük. A kép vegyes, sok munkára lesz szükség, amíg az úszástudást a kellő fokra fejlesztjük a jelentkezőknél. A vízilabdázást csakis jól úszók űzhetik eredményesen!
– Hány gyereket marasztaltak?
– Harmincnyolcan jelentek meg a hétfői első edzésen. Két csoportra osztottuk őket, és két úszóedző, Kiss József, illetve Szabó László foglalkozik velük. A kisebbek egy órát, a nagyobbak másfelet töltenek az uszodában. A gyerekek nagyon akarnak, óriási bennük a bizonyítási vágy. Hozzánk kerülnek az idősebbek is az utánpótlás-egyesületből, a VUK-ból, illetve a MEAFC-tól, velük Cretiu Liviu és Kovács Bertalan foglalkozik. Októberben szeretnénk a korosztályokat teljesen szétválasztani, és beosztani az edzők mellé. Kialakítjuk az egymásra épülő rendszert, ebben a legjelentősebb feladat Bíró Attilára hárul.
– Az első lépéseket tehát megtették. Milyen érzés munkál most önben?
– Nagy az öröm, de nem állhatunk meg! Pályázunk a látványsportágak támogatására biztosított összegre, amelyhez nagy segítséget nyújt, hogy Miskolc önkormányzata biztosítja az önrészt. Reméljük, hogy a helyi vállalkozók is felismerik a perspektívát a sportágunkban és felajánlanak bizonyos összeget a társaságiadó-kedvezményükből a részünkre. Ez újabb lökést adhat a sportág fejlesztéséhez.
Doros László
– Nagyon vártuk már ezt a döntést, amely új távlatokat nyithat meg a vízilabdázás miskolci történetében – mondta a szakember. – Két éve működik az uszoda, de eddig a pólósok nem kaptak túlságosan jelentős vízfelületet. Ez most megváltozik. A lekerített részen a kicsik pallérozhatják tudásukat, a nagyobbaknak viszont teljes pályára van szükségük.
– A szombati toborzó éppen a legkisebbeket szólította meg. Milyen volt az érdeklődés?
– Nem panaszkodhatunk, ugyanis ötvennél is többen jöttek el. A nyáron vízipók-tábort tartottunk, amelyben vízilabda-előkészítő tanfolyamot is rendeztünk. Amíg a többség úszott, mi labdáztunk. Ez jelentette az egyik merítési lehetőséget, a 8–12 éves korosztályt. A másikat a meghirdetett akció hozta az uszodába.
– Mivel kezdték a feltérképezést?
– Az úszástudás felmérésével. A kisebbeknél csak erre voltunk kíváncsiak, ők úsztak egy mért 50 métert, és az elért eredményekből következtethettünk. A 14 éveseknél már a labdával való bánásmódot is megfigyeltük. A kép vegyes, sok munkára lesz szükség, amíg az úszástudást a kellő fokra fejlesztjük a jelentkezőknél. A vízilabdázást csakis jól úszók űzhetik eredményesen!
– Hány gyereket marasztaltak?
– Harmincnyolcan jelentek meg a hétfői első edzésen. Két csoportra osztottuk őket, és két úszóedző, Kiss József, illetve Szabó László foglalkozik velük. A kisebbek egy órát, a nagyobbak másfelet töltenek az uszodában. A gyerekek nagyon akarnak, óriási bennük a bizonyítási vágy. Hozzánk kerülnek az idősebbek is az utánpótlás-egyesületből, a VUK-ból, illetve a MEAFC-tól, velük Cretiu Liviu és Kovács Bertalan foglalkozik. Októberben szeretnénk a korosztályokat teljesen szétválasztani, és beosztani az edzők mellé. Kialakítjuk az egymásra épülő rendszert, ebben a legjelentősebb feladat Bíró Attilára hárul.
– Az első lépéseket tehát megtették. Milyen érzés munkál most önben?
– Nagy az öröm, de nem állhatunk meg! Pályázunk a látványsportágak támogatására biztosított összegre, amelyhez nagy segítséget nyújt, hogy Miskolc önkormányzata biztosítja az önrészt. Reméljük, hogy a helyi vállalkozók is felismerik a perspektívát a sportágunkban és felajánlanak bizonyos összeget a társaságiadó-kedvezményükből a részünkre. Ez újabb lökést adhat a sportág fejlesztéséhez.
Doros László