Szaporodnak ezek az esetek, s adódik a kérdés: mihez tudnak kezdeni a kórházak – hosszabb távon - az ilyen magukra hagyott betegekkel?
„Nincs neved, nincs címed, senkit nem érint, hogy vagy/ Vajon ki tudta eddig, megjegyezni arcodat?” – jut eszünkbe a Piramis együttes régi, Kóbor angyal című slágere, az ismeretlen férfi betegágyánál, akinek tetoválásai, személyes tárgyai alapján is próbáltak információkhoz jutni, de ez sem vezetett eredményre. A rendőrséget még augusztus közepén értesítették, felvételek is készültek az ismeretlen férfiról, de a hatóságnál sem érdeklődött utána senki, nem jelentették az eltűnését. Végül az ujjlenyomat segített: mint kiderült, valamilyen okból korábban bekerült a rendőrségi nyilvántartásba, így a napokban végre sikerült kideríteni a kilétét.
Sajnos, napjainkban egyre több az olyan „kóbor angyal”, akiknek a létezését talán csak a rendőrségen, esetleg a segítő, karitatív szervezeteknél tartják nyilván. Vagy még ott sem.
Irina Dormaeva osztályos orvosnak nem ez az első ilyen esete a sürgősségi osztályon, mint mondja, ilyenkor több probléma is adódik: egyrészt emberiességi okokból is mindent elkövetnek, hogy felfedjék s beteg kilétét, értesíteni tudják a családját – másrészt pedig ki kell deríteniük társadalombiztosítási helyzetét is, az ellátás finanszírozásának ugyanis pontos törvényi keretei vannak. – Ha végképp nem sikerült megtudnunk, kicsoda a beteg, és rokonok sem jelentkeznek, akkor szociális alapon, új TAJ-kártyát igénylünk a számára – mondta el Irina Dormaeva.
Nagy Sándor rendőrségi szóvivő szerint eltűnéseket jóval nagyobb számban jelentenek
be a Miskolci Rendőrkapitányságra, mint ismeretlen, „talált” személyeket. Ezek általában akkor kerülnek a hatóság látóterébe, ha elhaláloznak, vagy magatehetetlenséget, emlékezetkiesést okozó, súlyos betegség éri őket. Beazonosításukat sok esetben az is nehezíti, hogy nem is mindig magyar állampolgárokról van szó: érkeznek ide a szomszédos országokból hajléktalanok, vagy esetleg feketemunkások is, akik eltűnését munkáltatójuk nyilván nem jelenti be, családjuk pedig a határon túl van. – Az ismeretlen személyekről fotót készítünk, ujjlenyomatot veszünk, s először a rendőrségi nyilvántartás alapján kíséreljük meg a beazonosításukat – mondta el Nagy Sándor. – Ha ez nem jár eredménnyel, és továbbra sem jelentkeznek hozzátartozók, a média segítségét kérjük, esetleg kapcsolatba lépünk szociális, karitatív szervezetekkel, más hatóságokkal, hátha a fénykép, személyleírás alapján ők be tudják azonosítani az illetőt. Mint megtudtuk, egy-egy ilyen talált személy adatait gyakorlatilag korlátlan ideig nyilván tartják a rendszerben, így előfordulhat, hogy kilétükre esetleg csak hosszú idő múlva, más üggyel összefüggésben derül fény.
Szepesi S.