A nehéz gazdasági helyzet a kulturális intézményeket is érinti, s ezzel közvetve a tervezők munkáját is befolyásolja. Juhász Katalin azonban úgy véli, szakmájában mindenre van megoldás, csak gondolkozni kell. A színház ruhatára, illetve kelléktára is bőséges, így a tervező továbbra is tudásának legjobbját tudja nyújtani.
– Jelenleg a színháznál dolgozom, de nagyon régen, 1985-ben kezdtem a szakmát, akkor még a televízióban. TV játékok, sőt később show-műsorok díszleteit is terveztem. A színházban azonban könnyebb ez a feladat, hiszen nem több kameraállást kell szem előtt tartani. A néző egy szögből látja a színpadot – mondta az Emlékpróbát megelőzően Juhász Katalin.
Hangsúlyozta, munkája során mindenkire figyelnie kell, hiszen nem erőltethet rá egy ruhát a színészre, s a rendező elképzelését is meg kell valósítania.
– Addig nem biztos semmi, addig nincs kész egy-egy ruha, amíg a színész nem kezd élni benne. Mindenki más személyiség, amit szem előtt kell tartani. Van, akit egy ruha elrepít a játék során, s ugyanez a ruha mást feszélyez a színpadon – tette hozzá.
A színház világa merőben más, mint a televízió, ám a díszlet a színjátszás során is erősebben tükrözi a rendezői koncepciót. A direktorok általában jobban látják a teret, amelyhez igazodik később a jelmez. A jelmez- és díszlettervezést azonban rengeteg dolog meghatároz. Figyelni kell az előadás műfajára, a kor divatos szemléletére, a rendezőre, a színészekre és még sorolhatnánk azokat az összetevőket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, milyen is legyen a háttér, vagy éppen a ruha.
– Kétféle rendező létezik. Az egyik szinte semmit nem mond arról, hogyan képzeli el a díszletet és a jelmezeket, a másiknak pedig konkrét elképzelése van. Az első próbákon sok dolog kialakul, minden az alkotás létrehozásában szereplő ember hozzáteszi az ötleteit. Én jobban szeretem, ha meg kell küzdenem a feladattal, de természetesen a jó munkához kell az, hogy a rendező kijelölje az ösvényt, amin haladok a későbbiekben – magyarázta a tervező, aki szerint úgy nem éri az embert meglepetés, ha a díszletet és a jelmezt is ő maga tervezi, mégis külön embert kíván a két feladat, hiszen mást-mást kell figyelni a két tervezési folyamat során.
A komplex alkotást több módon lehet tálalni, amit nagyban meghatároz az, mi a kor szemlélete, mi a rendező elképzelése, milyenek a szereplők karakterei, mi a műfaj, amiben alkotni kell. Juhász Katalin szerint az előadás akkor éri el a közönséget, ha az alkotói gárda tudja, mit szeretne üzenni, tudja, mi a közönség igénye.
– Ahhoz hogy értékes legyen egy darab, hogy mondjon valamit a közönségnek, ahhoz mindentől függetlenül az kell, hogy a tehetségnek saját véleménye legyen a világról. Tudja, mit akar üzenni és tegye mindez úgy, hogy szakmailag, művészileg és esztétikailag kiváló legyen – hangsúlyozta a díszlet- és jelmeztervező.
Kiss Judit
Fotó: Juhász Ákos
– Jelenleg a színháznál dolgozom, de nagyon régen, 1985-ben kezdtem a szakmát, akkor még a televízióban. TV játékok, sőt később show-műsorok díszleteit is terveztem. A színházban azonban könnyebb ez a feladat, hiszen nem több kameraállást kell szem előtt tartani. A néző egy szögből látja a színpadot – mondta az Emlékpróbát megelőzően Juhász Katalin.
Hangsúlyozta, munkája során mindenkire figyelnie kell, hiszen nem erőltethet rá egy ruhát a színészre, s a rendező elképzelését is meg kell valósítania.
– Addig nem biztos semmi, addig nincs kész egy-egy ruha, amíg a színész nem kezd élni benne. Mindenki más személyiség, amit szem előtt kell tartani. Van, akit egy ruha elrepít a játék során, s ugyanez a ruha mást feszélyez a színpadon – tette hozzá.
A színház világa merőben más, mint a televízió, ám a díszlet a színjátszás során is erősebben tükrözi a rendezői koncepciót. A direktorok általában jobban látják a teret, amelyhez igazodik később a jelmez. A jelmez- és díszlettervezést azonban rengeteg dolog meghatároz. Figyelni kell az előadás műfajára, a kor divatos szemléletére, a rendezőre, a színészekre és még sorolhatnánk azokat az összetevőket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, milyen is legyen a háttér, vagy éppen a ruha.
– Kétféle rendező létezik. Az egyik szinte semmit nem mond arról, hogyan képzeli el a díszletet és a jelmezeket, a másiknak pedig konkrét elképzelése van. Az első próbákon sok dolog kialakul, minden az alkotás létrehozásában szereplő ember hozzáteszi az ötleteit. Én jobban szeretem, ha meg kell küzdenem a feladattal, de természetesen a jó munkához kell az, hogy a rendező kijelölje az ösvényt, amin haladok a későbbiekben – magyarázta a tervező, aki szerint úgy nem éri az embert meglepetés, ha a díszletet és a jelmezt is ő maga tervezi, mégis külön embert kíván a két feladat, hiszen mást-mást kell figyelni a két tervezési folyamat során.
A komplex alkotást több módon lehet tálalni, amit nagyban meghatároz az, mi a kor szemlélete, mi a rendező elképzelése, milyenek a szereplők karakterei, mi a műfaj, amiben alkotni kell. Juhász Katalin szerint az előadás akkor éri el a közönséget, ha az alkotói gárda tudja, mit szeretne üzenni, tudja, mi a közönség igénye.
– Ahhoz hogy értékes legyen egy darab, hogy mondjon valamit a közönségnek, ahhoz mindentől függetlenül az kell, hogy a tehetségnek saját véleménye legyen a világról. Tudja, mit akar üzenni és tegye mindez úgy, hogy szakmailag, művészileg és esztétikailag kiváló legyen – hangsúlyozta a díszlet- és jelmeztervező.
Kiss Judit
Fotó: Juhász Ákos