– Minden október első hétfője az Építészet világnapja. Mi most a harmadnapján tartunk Miskolcon, a Kós-házban magunknak ezt a gyönyörű ünnepet – jelentette ki Rudolf Mihály a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építészkamara elnöke.
Mint kiderült a fővárosi rendezvények elől akartak kitérni, s talán ennek köszönhetően az 50 év feletti miskolci építészgeneráció munkái című kiállítással egybekötött ünnepségre megtelt a ház.
A rendezvényen megjelent Miskolc jelenlegi és előző főépítésze, számos ismert és kevésbé ismert építész. A tárlatot Dobrossy István történész, a belvárosi épületek nagy ismerője nyitotta meg.
Elmondta:ez nagy megtiszteltetés számára, mint történész fellapozta a dokumentumokat és azt tapasztalta, hogy 2003-tól építészek vagy városi prominenseket kértek fel megnyitónak.
Külön megemlékezett a napokban elhunyt Makovecz Imre iskolateremtő építészről, akinek erős kötődése volt a miskolci építész műhelyhez és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, ahol számos általa tervezett épület található, első sorban Sárospatakon. Amit a XX. század második felében alkotott nehéz lesz megismételni. A tanítványok, tisztelőinek feladata, hogy megőrizzék emlékét.
Makovecz személye jó példa arra, hogy vannak építészek, akik művészi szinten végzik munkájukat és alkotásaik révén részesei a kultúrának, mivel az nem csak a színházból, filmből, könyvekből, újságokból áll, hanem az embereket körbevevő épített világból is.
– A város Márai szavaival élve jog és kő, de ki szüli a várost? Az a kultúrember, aki építésznek vallja magát – magyarázta Dobrossy István, aki elmondta, hogy levéltári munkássága során a rendelkezésre álló adatbázist felhasználva nagy örömmel segítette az építészek munkáját a régi belvárosi házak felújításával kapcsolatban. A város lelkét keresve, az Avas tetőről körbenézve a gyárkémények, a templomtornyok, a kis és nagy házak, üzletek láthatóak – aztán megjelenik az ember, aki belakja, s lassan kibontakozik a város történelme a szemünk előtt. Az emberek pedig végül kiköltöznek a temetőkbe (Avas oldalban több is található), az alvóvárosba, ahol az emlékezet az úr. Ha ezt az alvóvárost sikerül visszaidézni a városba, akkor az mindannyiunk bölcsességére szolgál. A miskolci építészműhely alkotóit kérte, hogy a felhalmozódott tudásukat adják át a fiataloknak.
–Munkánkat mindig figyeli Kós Károly, hiszen az általa teremtett házban vagyunk. Most a másik oldalról ott figyel Makovecz Imre. Elment a Kós Károly Egyesülés alapítója, ki van téve a fekete lobogó. Meggyőződésünk, hogy él tovább velünk, csak már nem ebben a létben. Egy perces néma vigyázzállással emlékezzünk rá – kérte a megnyitó zárásaként a vendégeket a kegyeleti megemlékezésre Rudolf Mihály.
A neves miskolci építészek alkotásait fotókon, illetve a diósgyőri vár rekonstrukcióját maketten bemutató tárlat hétköznaponként 9-13 óra közt tekinthető meg a Kós-házban. A kiállítássorozat következő állomásaként október 19-én az 50 év alatti miskolci építészgeneráció alkotásaiból nyílik tárlat.
Cs.L.
Fotó: Mocsári L.
Mint kiderült a fővárosi rendezvények elől akartak kitérni, s talán ennek köszönhetően az 50 év feletti miskolci építészgeneráció munkái című kiállítással egybekötött ünnepségre megtelt a ház.
A rendezvényen megjelent Miskolc jelenlegi és előző főépítésze, számos ismert és kevésbé ismert építész. A tárlatot Dobrossy István történész, a belvárosi épületek nagy ismerője nyitotta meg.
Elmondta:ez nagy megtiszteltetés számára, mint történész fellapozta a dokumentumokat és azt tapasztalta, hogy 2003-tól építészek vagy városi prominenseket kértek fel megnyitónak.
Külön megemlékezett a napokban elhunyt Makovecz Imre iskolateremtő építészről, akinek erős kötődése volt a miskolci építész műhelyhez és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, ahol számos általa tervezett épület található, első sorban Sárospatakon. Amit a XX. század második felében alkotott nehéz lesz megismételni. A tanítványok, tisztelőinek feladata, hogy megőrizzék emlékét.
Makovecz személye jó példa arra, hogy vannak építészek, akik művészi szinten végzik munkájukat és alkotásaik révén részesei a kultúrának, mivel az nem csak a színházból, filmből, könyvekből, újságokból áll, hanem az embereket körbevevő épített világból is.
– A város Márai szavaival élve jog és kő, de ki szüli a várost? Az a kultúrember, aki építésznek vallja magát – magyarázta Dobrossy István, aki elmondta, hogy levéltári munkássága során a rendelkezésre álló adatbázist felhasználva nagy örömmel segítette az építészek munkáját a régi belvárosi házak felújításával kapcsolatban. A város lelkét keresve, az Avas tetőről körbenézve a gyárkémények, a templomtornyok, a kis és nagy házak, üzletek láthatóak – aztán megjelenik az ember, aki belakja, s lassan kibontakozik a város történelme a szemünk előtt. Az emberek pedig végül kiköltöznek a temetőkbe (Avas oldalban több is található), az alvóvárosba, ahol az emlékezet az úr. Ha ezt az alvóvárost sikerül visszaidézni a városba, akkor az mindannyiunk bölcsességére szolgál. A miskolci építészműhely alkotóit kérte, hogy a felhalmozódott tudásukat adják át a fiataloknak.
–Munkánkat mindig figyeli Kós Károly, hiszen az általa teremtett házban vagyunk. Most a másik oldalról ott figyel Makovecz Imre. Elment a Kós Károly Egyesülés alapítója, ki van téve a fekete lobogó. Meggyőződésünk, hogy él tovább velünk, csak már nem ebben a létben. Egy perces néma vigyázzállással emlékezzünk rá – kérte a megnyitó zárásaként a vendégeket a kegyeleti megemlékezésre Rudolf Mihály.
A neves miskolci építészek alkotásait fotókon, illetve a diósgyőri vár rekonstrukcióját maketten bemutató tárlat hétköznaponként 9-13 óra közt tekinthető meg a Kós-házban. A kiállítássorozat következő állomásaként október 19-én az 50 év alatti miskolci építészgeneráció alkotásaiból nyílik tárlat.
Cs.L.
Fotó: Mocsári L.