A Lévay József Gimnázium tizenegy, szakkörös diákjának fotóiból nyitottak meg kiállítást a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai kiállítási épületben. A két intézmény együttműködése nem újkeletű, mivel már korábban is jellemezte őket a szakmai összefogás.
– Szükségesnek és fontosnak tartjuk a jó kapcsolat fenntartását a múzeummal, és úgy gondolom, a jövőben is számíthatunk egymástól a kölcsönös segítségnyújtásra szakmai téren – mondta Ábrám Tibor, a Lévay József Gimnázium igazgatója.
Ezt megerősítette Pusztai Tamás, a Herman Ottó Múzeum igazgatója is. Elmondta, amióta ő az intézmény vezetője, az iskola többször is „kopogtatott az ajtajukon”, és ők nyitottak voltak minden új ötletre. A jövőre nézve is csak azt kívánhatta, hogy továbbra is meghallgatásra találjanak mindkét fél részéről az elképzelések.
A gimnáziumnak és diákjainak is rengeteg pozitívummal szolgálhat a két intézmény együttműködése, hiszen mind az iskola, mind a tanulók megmutathatják magukat, és gazdagíthatják a város kulturális életét. A múzeum igazgatója szerint szinte már hazajárnak hozzájuk a tanulók, akiknek több mint 40 képét állították ki az év végéig megtekinthető tárlaton.
– A szakkör 20-30 fős állandó létszámmal rendelkezik, most 11 diákunk képeit állítottuk itt ki – mondta Boda József szakkörvezető tanár. Kiemelte, a képek készítése során igyekeztek a református egyházi iskolákban megszokott köszöntés két motívumát, az áldást és a békességet képileg megfogni. Boda József véleménye szerint ilyen fiatal korban még nehéz spirituálisan megközelíteni a témát, de többen egész szépen ráhangolódtak.
– Úgy gondolom, a technika és a fotótechnológiák fejlődése ellenére is fontos a fényképezésnél, hogy ráérezzenek a témára a fotósok, valamilyen egyéni látásmódot tudjanak kialakítani. Valahol az arany középutat kell megtalálni, ahol találkoznak a technikai ismeretek és az egyéniség – mondta Boda József.
A fiatal fotósok útkereséséről, önmaguk megtalálásáról beszélt Bán András, a Miskolci Galéria igazgatója is megnyitó beszédében. Hangsúlyozta, képeket készíteni könnyű, de azok általában nem nevezhetők fotográfiáknak. A szakkörös diákok azonban már sejtik, hol kezdődik a művészi tartalommal teli fényképezés, hiszen a legtöbb képben közös, hogy tele vannak harmóniával.
Kujan I.
Fotó: Mocsári L.
– Szükségesnek és fontosnak tartjuk a jó kapcsolat fenntartását a múzeummal, és úgy gondolom, a jövőben is számíthatunk egymástól a kölcsönös segítségnyújtásra szakmai téren – mondta Ábrám Tibor, a Lévay József Gimnázium igazgatója.
Ezt megerősítette Pusztai Tamás, a Herman Ottó Múzeum igazgatója is. Elmondta, amióta ő az intézmény vezetője, az iskola többször is „kopogtatott az ajtajukon”, és ők nyitottak voltak minden új ötletre. A jövőre nézve is csak azt kívánhatta, hogy továbbra is meghallgatásra találjanak mindkét fél részéről az elképzelések.
A gimnáziumnak és diákjainak is rengeteg pozitívummal szolgálhat a két intézmény együttműködése, hiszen mind az iskola, mind a tanulók megmutathatják magukat, és gazdagíthatják a város kulturális életét. A múzeum igazgatója szerint szinte már hazajárnak hozzájuk a tanulók, akiknek több mint 40 képét állították ki az év végéig megtekinthető tárlaton.
– A szakkör 20-30 fős állandó létszámmal rendelkezik, most 11 diákunk képeit állítottuk itt ki – mondta Boda József szakkörvezető tanár. Kiemelte, a képek készítése során igyekeztek a református egyházi iskolákban megszokott köszöntés két motívumát, az áldást és a békességet képileg megfogni. Boda József véleménye szerint ilyen fiatal korban még nehéz spirituálisan megközelíteni a témát, de többen egész szépen ráhangolódtak.
– Úgy gondolom, a technika és a fotótechnológiák fejlődése ellenére is fontos a fényképezésnél, hogy ráérezzenek a témára a fotósok, valamilyen egyéni látásmódot tudjanak kialakítani. Valahol az arany középutat kell megtalálni, ahol találkoznak a technikai ismeretek és az egyéniség – mondta Boda József.
A fiatal fotósok útkereséséről, önmaguk megtalálásáról beszélt Bán András, a Miskolci Galéria igazgatója is megnyitó beszédében. Hangsúlyozta, képeket készíteni könnyű, de azok általában nem nevezhetők fotográfiáknak. A szakkörös diákok azonban már sejtik, hol kezdődik a művészi tartalommal teli fényképezés, hiszen a legtöbb képben közös, hogy tele vannak harmóniával.
Kujan I.
Fotó: Mocsári L.