A tavacskát Hattyú-tónak nevezték, az egyszerű fahídon megközelíthető szigetecskét pedig Szerelem-szigetként ismerték. A korabeli sajtó szerint az 1980-as évek második felében parkkövezést, fenékkotrást, kavicsozást végeztek. S ennek eredményeként a forrásvíz hol felszínre tört, hol eltűnt. Megjelent benne a fésűs békaszőlő és a hínár (amerikai átokhínár). A tó környékén védett a mocsári ciprus, az enyves éger és a mezei juhar. A Békás-tó elnevezés az esténként felhangzott békakórusnak szólt, a kis sziget padjain gyakran megpihentek a parkban sétálók.
(Gyurkó Péter képeslapja, Dobrossy István szövege, Mocsári László fotója)