A szerb nemzetiségű katonát Temesváron érte a szabadságharc kirobbanása. A legendás „vörössipkások” élén 1848 decemberében tábornoki rangot kapott. A nyolc hadtestre osztott magyar haderő 3. számú, déli hadtestének parancsnoka volt. 1849. április 28-án súlyos balesetet szenvedett, lábát törte.
Pestről így követte a kormányt, s vállalta az aradi vár parancsnokságát. Személyét legenda övezte, mert a várat nem volt hajlandó az osztrákoknak átadni. Az oroszok kiszolgáltatták, így a többi tábornokkal együtt végezték ki. (1804–1849 között élt, hadteste nem harcolt Miskolcon, vagy a város környékén. 1849-ben Klapka Györgyöt a szirmabesenyői, Görgey Artúrt a dédesi, Damjanich Jánost a mezőkövesdi körzetben indították országgyűlési választásokon. Közelebb kerülhetett volna térségünkhöz, de ekkor érte balesete, eltört a lába.)
D. I.