Képeslapunk az 1930-as évek állapotát mutatja, amikor a tapolcai országút bekanyarodott az Anna-szálló elé. A vízművekhez és a szállodához is az elvezetett felesleges forrásvíz hídján lehetett átjutni. A vízművek épületei előtt Szász László papírkereskedő kölcsönkönyvtára szolgálta ki a magánvillák és a szálloda üdülőit, míg tőle keleti irányban újság- és képeslap-árusító üzlet volt. A szállóbejáratból akkor lett sétány, amikor a buszközlekedésnek kialakították a mai nyomvonalát. A vízmű új épületeit kerítés övezi, s emléktábla idézi Pazár István igazgató munkásságát. A villanyoszlop helyén s ettől keleti irányban az Anna-terasz működik. Egy 1973-ban készült visszaemlékezés szerint a villanyoszlop tetején egy vaskereszt volt, amelyről üvegharangocskák sokasága lógott le. A szél mozgatta őket, hangjuk, zenéjük miatt szélhárfának nevezték az üdülők.
(Gyurkó Péter képeslapja, Dobrossy István szövege, Mocsári László fotója)