Az anyák megmentőjeként ismert, budai születésű fiatal „sebész doktori kirurgust” 1846-ban nevezték ki a bécsi szülészeti klinikára. Itt találkozott az anyákat megtizedelő gyermekágyi lázzal. A gyakorlati megfigyelés vezette arra a felismerésre, hogy a naponta boncoló orvosok akaratlanul váltak az anyák gyilkosává. Kötelezővé tette a kézmosást és a fertőtlenítést. A sebészeti szakmákban ez vezetett az aszepszis és antiszepszis tanának és gyakorlatának kialakításához. (1818–1865 között élt, a bécs-döblingi elmegyógyintézetben halt meg. Maradványai 1891-ben kerültek a Kerepesi úti temetőbe, majd 1965-ben hamvait szülőháza falában helyezték el. A kórházat 1955-ben nevezték el róla. Egész alakos bronzszobrát 1970-ben készítette Tar István, s az a kórház parkjában áll. Születésnapján tartják a miskolci Semmelweis-napokat.)
D. I.