„Ugye, nem hiába álmodtak egy demokratikusabb világot…?”

Az egész napon át tartó megemlékezések után, késő délután érkeztek az ünneplők Miskolc azon terére, amely nevében, atmoszférájában is a hősök emlékét őrzi. A résztvevők ajkán először most is a Himnusz hangzott fel – nemzeti imádságunk, melyből annyiszor merítettek erőt, 55 évvel ezelőtt a forradalom hősei, áldozatai is.
Kriza Ákos polgármester beszédének elején Antall Józsefet idézte: - „Uraim, bekerültünk a történelembe!” – e szavakkal lépett be 1956. október 23-án az Eötvös Gimnázium történelem tanára az osztályterembe. Ez a tanár a Kádári szocializmust elsöprő rendszerváltás utáni szabad választásokon megválasztott első miniszterelnök, Antall József volt. Igazságát a forradalom eseményei, utóélete fényesen igazolta – hangoztatta Kriza Ákos. - Igazolta az az októberi össznemzeti „kegyelmi állapot”, melyben egy nemzet egy akarattal fejezte ki véleményét a zsarnokságról, egy akarattal tudatta a világgal: elég volt! Elég volt a padlássöprésből, elég volt a börtönökből, elég volt a fekete autókból, „az ütemes taps szabadságából”, elég volt a szabad szellemet béklyóba kötő embertelen eszméből. Egy társadalmi berendezkedést nem lehet a félelemre, a bosszúra, a szabad akarat eltiprására építeni – emelte ki a polgármester.



- Hogyan is fogalmazott Szolzsenyicin? „Ha az embert mindenétől megfosztod, többé már nincs a hatalmadban. Ismét szabad.” – folytatta beszédét Kriza Ákos. - Minden totális diktatúrának ez a gyenge pontja. A Rákosi rendszer hű csatlósként másolt szovjet típusú mechanizmusai egy európai nemzetet akart a kommunista eszmék és ideák szerint átformálni. Ez a tragikus kísérlet eleve bukásra volt ítélve. 1956 forradalma ennek a fényes bizonyítéka.  
 
Nemzetünk október 23-án megmutatta, hogy képes időben cselekedni, lerázni magáról a béklyót, képes ismét felemelni a fejét, képes megmutatni a világnak, hogy él egy nép Európa közepén, akit el akartak szakítani az egyetemes emberi szellem gyökerétől.
Nemzetünk nem a málenkíj robotra, gulagra, Recskre, az ÁVO pincéjébe hurcolt egyszerű emberek, tudósok, művészek ezreinek szenvedéseivel, hanem Németh Lászlóval, Bíbó Isvánnal, Kodály Zoltánnal, Pilinszki Jánossal akart üzenni a világnak.


 
A kommunista-szocialista világrend végérvényes bukása  1956. október 23-án Magyarországon kezdődött. Ehhez járultak hozzá a miskolci események, melyekre méltán lehetünk büszkék. Hiszen a forradalom egyik vidéki bázisa Miskolc volt. A Nehézipari Egyetem hallgatói és az általuk megalakult forradalmi Diákparlament, a DIMÁVAG dolgozóinak Munkás Szervező Bizottsága, a miskolci üzemek dolgozói és mindenki, aki csatlakozott hozzájuk, akkor nem gondolták, hogy hősök lesznek. Mert sodorta őket a hit, a szabadságba, az önállóságba, a szeretetbe vetett hit.
 
Akkor nem hősök akartak lenni, csak szabad emberek. Azt, hogy a hatalom fegyverrel válaszol, talán nem hitték. De megtörtént. Szabad emberek haltak meg, estek áldozatául egy olyan rezsimnek, amely nem tűrte meg a szabadság gondolatát sem.


 
Ugye, az 56 os forradalmárok nem hiába szenvedtek és haltak meg a főváros, a vidék városainak, falvainak utcáin, terein, kínzókamrákban, nem hiába vonultak száműzetésbe, éheztek, robotoltak munkatáborokban?  - tette fel a kérdést beszéde végén Miskolc polgármestere. - Ugye nem hiába álmodtak egy demokratikusabb világot, s haltak meg érte? Biztosan nem. Hiszen most megvan a lehetősége, hogy együtt tervezzük a jövőt. És ne csak tervezzük, hanem tegyük is azt, amit eleink elvárnának tőlünk. Ma is lezajlik bennünk a megújulás forradalma, a szereteté, a tiszteleté, a bátorságé, a felelősségé. Ha képesek leszünk megújulni, akkor nem hiába volt elődeink véráldozata, s talán méltón tudjuk továbbadni gyermekeinknek a forradalom hagyatékát! – zárta szavait Kriza Ákos.

Kardos Katalin Faludy György: Egy helytartóhoz 25 év után című versét tolmácsolta, a költő hátborzongató lényeglátással megírt – és megélt – vádoló sorait, az elnyomásról, a gyilkos diktatúráról. Csukás Zoltán, aki Budapesten, egyetemistaként élte át a történelmi eseményeket, emlékeiről, a forradalom máig érvényes tanulságairól beszélt, visszaemlékezésében.



Az ünnepség a Zrínyi Ilona Gimnázium dráma tagozatos tanulóinak korabeli hangulatot idéző műsorával, koszorúzással és mécses-gyújtással zárult, a hősök emléke előtt tisztelegve.

Szepesi S.
Fotó: Juhász Á.