Már az ősember is ismerte a tapolcai hőforrásokat, amelyre az európai unikumnak számító barlangfürdőt építették. A bő vízhozamot látva arra gondolhat a laikus, hogy van még bőven a mélyben termálvíz. – Érdemes-e tapolcán újabb kutakat fúrni? – kérdeztük Lénárt Lászlót, a Miskolci Egyetem docensét, aki végzettségét nézve geológus mérnök, a bükki karsztvíz rendszer kutatója.
– A tapolcai szikla tövében 127 méteres tengerszint feletti magasságban található a felszálló ág végén a termálforrás, amely hőfoka 30 Celsius fok. A hideg karsztvíz legmagasabb bükki szintje pedig 550 méter, tehát mintegy 420 méteres vízoszlop nyomja lefelé a melegvíz határát, minimum 1300-1400 méterre. Amennyiben belefúrnánk Miskolctapolcán a vízadó mészkőbe, a meleg zónában lennénk, de utána a Bükk hideg karsztvize által kialakított hideg zónában – magyarázta a szakember, miközben elővette az egykori strand közelében lévő úgynevezett parki kút mélységszinteken mért hőmérsékletét tartalmazó diagrammot és mutatta: még a felszínen 15 fokos víz, 90 méteres mélységben a legmelegebb, 30 fok körüli, ahogy mélyül, úgy hűl le 24-25 fokosra 238 méteren.
– Tehát nem fognak melegebb vizet találni, ha lejjebb fúrnak, akkor sem, csak igen nagy mélységben – jelentette ki Lénárt László.
Becslése szerint 1500- 2000 mélységben már elég meleg a kőzet, viszont három okból sem javasolja. Először is egy méter kútfúrás és kialakítás költsége 80-100 ezer forint, tehát a 120-150 millió lenne csak a fúrás költsége. Másodszor a kőzet jellegzetességeinek az ismeretében bizonytalan, hogy a mészkőből éppen ott kapunk-e a hőmennyiség szállítására elegendő mennyiségű vizet. (Sikertelenség esetén lejuttathatnánk hőcserélő folyadékot felmelegítésre, de a szakember szerint az gyorsan elhűtené a vele szomszédos kőzetet.)
Tehát gazdaságosan itt csak akkor lehet hőmennyiséget kinyerni, ha van megfelelő szállítóközeg a mélyben, azaz termálkarsztvíz. Lénárt László viszont attól fél a legjobban, ha sikeres lenne a kutatás és megcsípnének egy bőséges vízadó termálkarsztos réteget a kútfúrók. A kitermeléssel, a leszivattyúzás hatására, ugyanis felbomolhatna tapolca meleg és hideg karsztvíz-rendszere.
A hideg és a meleg víz Miskolctapolcán évszázadok óta kényes egyensúlyban van, ezért csak igen alapos, a tapasztalatok birtokában elvégzett számítások alapján szabad vízkitermelést folytatni, egyébként előfordulhat az is, hogy csökken a termálvíz hőmérséklete, mennyisége, illetve a hidegkarsztvíz szintje, kitermelhetőségének mértéke.
Lénárt Lászlótól megtudtuk, hogy a termálforrásból a felszínre érő termálvíz 30-32 fokos, tehát a barlangfürdő két belső, 34-35 fokos medencéjében lévő vizet valójában melegítik. Viszont a fürdőből minden nap több száz köbméter 25-28 fokos víz folyik ki a Hejőbe, amely hőjét hasznosítani lehetne. A hőcserélős vagy hőszivattyús módszerrel kinyert energia elég lenne a két belső medence nagyobb hőigényének fedezetére. A véleménye megegyezik sok más szakemberével, akik a probléma megoldásával jelenleg is foglalkoznak.
Már fél évtizede bezárt a sokak által kedvelt egykori tapolcai strand, a helyére tervezett nagyszabású Vizek völgye projektből pedig semmi sem lett. Azonban azóta is igény van egy tapolcai strand iránt, így adja magát a hipotetikus kérdés: lenne-e elég termálvíz hozzá?
– Strandot most már csak vízforgató berendezés beépítésével engedélyeznek. Amit szezononként általában egyszer-kétszer kell cserélni, közben pedig csak a veszteséget kell pótolni. Ez nem jelentene olyan drasztikus többletet, amit a mostani hozam mellett ne lehetne kivenni a termálkarszt miskolci részéből, természetesen a megfelelő műszaki és gazdasági számítások alapján – mondta optimistán Lénárt László. Víz tehát lenne, már „csak” a strand hiányzik hozzá.
Csontos László
– A tapolcai szikla tövében 127 méteres tengerszint feletti magasságban található a felszálló ág végén a termálforrás, amely hőfoka 30 Celsius fok. A hideg karsztvíz legmagasabb bükki szintje pedig 550 méter, tehát mintegy 420 méteres vízoszlop nyomja lefelé a melegvíz határát, minimum 1300-1400 méterre. Amennyiben belefúrnánk Miskolctapolcán a vízadó mészkőbe, a meleg zónában lennénk, de utána a Bükk hideg karsztvize által kialakított hideg zónában – magyarázta a szakember, miközben elővette az egykori strand közelében lévő úgynevezett parki kút mélységszinteken mért hőmérsékletét tartalmazó diagrammot és mutatta: még a felszínen 15 fokos víz, 90 méteres mélységben a legmelegebb, 30 fok körüli, ahogy mélyül, úgy hűl le 24-25 fokosra 238 méteren.
– Tehát nem fognak melegebb vizet találni, ha lejjebb fúrnak, akkor sem, csak igen nagy mélységben – jelentette ki Lénárt László.
Becslése szerint 1500- 2000 mélységben már elég meleg a kőzet, viszont három okból sem javasolja. Először is egy méter kútfúrás és kialakítás költsége 80-100 ezer forint, tehát a 120-150 millió lenne csak a fúrás költsége. Másodszor a kőzet jellegzetességeinek az ismeretében bizonytalan, hogy a mészkőből éppen ott kapunk-e a hőmennyiség szállítására elegendő mennyiségű vizet. (Sikertelenség esetén lejuttathatnánk hőcserélő folyadékot felmelegítésre, de a szakember szerint az gyorsan elhűtené a vele szomszédos kőzetet.)
Tehát gazdaságosan itt csak akkor lehet hőmennyiséget kinyerni, ha van megfelelő szállítóközeg a mélyben, azaz termálkarsztvíz. Lénárt László viszont attól fél a legjobban, ha sikeres lenne a kutatás és megcsípnének egy bőséges vízadó termálkarsztos réteget a kútfúrók. A kitermeléssel, a leszivattyúzás hatására, ugyanis felbomolhatna tapolca meleg és hideg karsztvíz-rendszere.
A hideg és a meleg víz Miskolctapolcán évszázadok óta kényes egyensúlyban van, ezért csak igen alapos, a tapasztalatok birtokában elvégzett számítások alapján szabad vízkitermelést folytatni, egyébként előfordulhat az is, hogy csökken a termálvíz hőmérséklete, mennyisége, illetve a hidegkarsztvíz szintje, kitermelhetőségének mértéke.
Lénárt Lászlótól megtudtuk, hogy a termálforrásból a felszínre érő termálvíz 30-32 fokos, tehát a barlangfürdő két belső, 34-35 fokos medencéjében lévő vizet valójában melegítik. Viszont a fürdőből minden nap több száz köbméter 25-28 fokos víz folyik ki a Hejőbe, amely hőjét hasznosítani lehetne. A hőcserélős vagy hőszivattyús módszerrel kinyert energia elég lenne a két belső medence nagyobb hőigényének fedezetére. A véleménye megegyezik sok más szakemberével, akik a probléma megoldásával jelenleg is foglalkoznak.
Már fél évtizede bezárt a sokak által kedvelt egykori tapolcai strand, a helyére tervezett nagyszabású Vizek völgye projektből pedig semmi sem lett. Azonban azóta is igény van egy tapolcai strand iránt, így adja magát a hipotetikus kérdés: lenne-e elég termálvíz hozzá?
– Strandot most már csak vízforgató berendezés beépítésével engedélyeznek. Amit szezononként általában egyszer-kétszer kell cserélni, közben pedig csak a veszteséget kell pótolni. Ez nem jelentene olyan drasztikus többletet, amit a mostani hozam mellett ne lehetne kivenni a termálkarszt miskolci részéből, természetesen a megfelelő műszaki és gazdasági számítások alapján – mondta optimistán Lénárt László. Víz tehát lenne, már „csak” a strand hiányzik hozzá.
Csontos László