– A jubileumi rendezvénysorozatot úgy állítottuk össze, hogy a hétköznapokban, így az ünnepek alatt is, minden korosztályt megszólítsunk. A kedvelt eseményeket az eddigiektől eltérő formában mutattuk meg, gyermekkiállításunk is nyílt, illetve egy új kiállítóhelyünk is lett a pincében, amely kortárs összművészeti kiállítóhelyként funkcionál majd – mondta Mikita Gábor a Színháztörténeti és Színészmúzeum vezetője.
Hangsúlyozta: a záróeseményen ezúttal nem a közönséget szólították meg, hanem a színházi szakmát, a színházi gyűjtemények munkatársait, hogy bemutatkozzanak, és felvegyék a kapcsolatot egymással.
– Ez a záró esemény reményeim szerint egy nyitánya is lesz annak a szakmai fórumnak, amelyet szeretnénk állandósítani a szakmában dolgozók között – tette hozzá Mikita Gábor.
A 15 éve működő Színháztörténeti és Színészmúzeum jubileumi programsorozatának záróeseményén a Miskolci Galéria igazgatója, Bán András is köszöntötte a többek között Szegedről, a pesterzsébeti múzeumból, és Budapestről érkező kollégákat.Bán András elmondta: a színészmúzeum a komp a Miskolci Nemzeti Színház és a Miskolci Galéria között. Eddig „csupán” a színház prózai oldalát mutatta meg a múzeum, ám a jövőben a miskolci nemzeti zenés és táncos oldalát is szeretnék a jövőben prezentálni a közönségnek.
– A Színháztörténeti és Színészmúzeum arról beszél, ami volt, teszi mindezt a klasszikus muzeológiai kiállításoktól eltérő módon. Egy évben, közel 10 ezer látogatóval büszkélkedhet a múzeum, ami a színházi, színpadi hangulatot átélhetően mutatja be – mondta Bán András. Az igazgató beszélt a Miskolci Galéria történetéről is, hiszen a színészmúzeum a galériához kapcsolódik, ám az intézményben lévő tárlatok önálló életet élnek.
A záró és egyben nyitó eseményen, délelőtt a miskolci múzeum mutatkozott be. A városba érkezők tárlatvezetés mellett megtekintették az időszaki és álladó kiállításokat is, emellett a szakmabeliek megismerték a színészmúzeum múltját és jelenlegi tevékenységét is. Délután azonban komolyabb témákra terelődött a szó, hiszen a Miskolcra érkezők megbeszélték hogyan, milyen körülmények között működnek a múzeumok, emlékházak, s arról is szó esett, hogyan tudnak együtt dolgozni.
– Nagyapám testvére volt Jászai Mari, aki egy nyugat-dunántúli faluban vette egy kis házat. Azt a házat a család megőrizte, s egy emlékhelyet alakított ki a színművésznő tiszteletére, ennek kapcsán kaptam meghívást erre a rendezvényre. Ez a múzeum, s egyáltalán a miskolci színházi élet múltja fantasztikus. Olyan múltja vidéki színháznak, mint a Miskolci Nemzeti Színháznak, nincs máshol. Olyan rendezők, színészek dolgoztak itt, olyan előadásokat tartottak, akik, amelyek a legjobbak – mondta Keserű Katalin művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Intézetének oktatója. Hangsúlyozta: nem tudta, hogy a Budapestin kívül is van az országban színészmúzeum.
– Nagyon szép kiállítás látható, viszonylag szűk térben. Mindenféle érzékszervünkre hat a tárlat, mindent megmutat. Csodálatos, ahogyan felépíti a miskolci színház múltját, s kialakít egy sajátos, erős miskolci öntudatot. Úgy tűnik Miskolc a színház városa Magyarországon, s ez nagyon boldoggá tesz, mert rajongok a színház világáért – tette hozzá a művészettörténész.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.
Hangsúlyozta: a záróeseményen ezúttal nem a közönséget szólították meg, hanem a színházi szakmát, a színházi gyűjtemények munkatársait, hogy bemutatkozzanak, és felvegyék a kapcsolatot egymással.
– Ez a záró esemény reményeim szerint egy nyitánya is lesz annak a szakmai fórumnak, amelyet szeretnénk állandósítani a szakmában dolgozók között – tette hozzá Mikita Gábor.
A 15 éve működő Színháztörténeti és Színészmúzeum jubileumi programsorozatának záróeseményén a Miskolci Galéria igazgatója, Bán András is köszöntötte a többek között Szegedről, a pesterzsébeti múzeumból, és Budapestről érkező kollégákat.Bán András elmondta: a színészmúzeum a komp a Miskolci Nemzeti Színház és a Miskolci Galéria között. Eddig „csupán” a színház prózai oldalát mutatta meg a múzeum, ám a jövőben a miskolci nemzeti zenés és táncos oldalát is szeretnék a jövőben prezentálni a közönségnek.
– A Színháztörténeti és Színészmúzeum arról beszél, ami volt, teszi mindezt a klasszikus muzeológiai kiállításoktól eltérő módon. Egy évben, közel 10 ezer látogatóval büszkélkedhet a múzeum, ami a színházi, színpadi hangulatot átélhetően mutatja be – mondta Bán András. Az igazgató beszélt a Miskolci Galéria történetéről is, hiszen a színészmúzeum a galériához kapcsolódik, ám az intézményben lévő tárlatok önálló életet élnek.
A záró és egyben nyitó eseményen, délelőtt a miskolci múzeum mutatkozott be. A városba érkezők tárlatvezetés mellett megtekintették az időszaki és álladó kiállításokat is, emellett a szakmabeliek megismerték a színészmúzeum múltját és jelenlegi tevékenységét is. Délután azonban komolyabb témákra terelődött a szó, hiszen a Miskolcra érkezők megbeszélték hogyan, milyen körülmények között működnek a múzeumok, emlékházak, s arról is szó esett, hogyan tudnak együtt dolgozni.
– Nagyapám testvére volt Jászai Mari, aki egy nyugat-dunántúli faluban vette egy kis házat. Azt a házat a család megőrizte, s egy emlékhelyet alakított ki a színművésznő tiszteletére, ennek kapcsán kaptam meghívást erre a rendezvényre. Ez a múzeum, s egyáltalán a miskolci színházi élet múltja fantasztikus. Olyan múltja vidéki színháznak, mint a Miskolci Nemzeti Színháznak, nincs máshol. Olyan rendezők, színészek dolgoztak itt, olyan előadásokat tartottak, akik, amelyek a legjobbak – mondta Keserű Katalin művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Intézetének oktatója. Hangsúlyozta: nem tudta, hogy a Budapestin kívül is van az országban színészmúzeum.
– Nagyon szép kiállítás látható, viszonylag szűk térben. Mindenféle érzékszervünkre hat a tárlat, mindent megmutat. Csodálatos, ahogyan felépíti a miskolci színház múltját, s kialakít egy sajátos, erős miskolci öntudatot. Úgy tűnik Miskolc a színház városa Magyarországon, s ez nagyon boldoggá tesz, mert rajongok a színház világáért – tette hozzá a művészettörténész.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.