Kaposváron született, érettségi után katonaként szolgált az olasz, majd a keleti fronton, ahol 1916-ban hadifogságba esett. A hadifogolyból pártmunkás lett, így térhetett haza egy szállítmánnyal 1921-ben. 1928-ban Bécsbe emigrált, 1930-tól Moszkvában dolgozott. A háború után tagja lett az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak, s kidolgozója a földreformnak. 1953–1955 között miniszterelnök volt, amely alól felmentették. 1956 októberében a forradalmi tömegek első követelése az ő kormányfői kinevezése volt. A forradalom elleni szovjet támadáskor, november 4-én történelmi szózatot intézett az ország népéhez. 1958. június 15-én forradalmi szerepvállalásáért hazaárulással vádolva, halálra ítélik. (1896–1958 között élt. A börtönudvarról csak 1961-ben szállították maradványait az új köztemető 301-es parcellájának jeltelen sírjába. Újratemetése 1989. június 16-án jelképes eseménye volt a demokratikus átmenetnek Magyarországon.)
D. I.