– Választási programját három fő kérdés köré építette: munkahelyteremtés, biztonságos és élhető Miskolc. Hogyan látja: melyik területen sikerült a legtöbbet előre haladni?
– Hamar kiderült, a város működésének a biztonsága az első és legfontosabb feladatunk. Nehéz terhet örököltünk: kétmilliárdos túlköltekezést kellett kezelni, valamint a városra hárul egy két és fél milliárdos tartozás is. Ezt a két szorongató kötelezettséget figyelembe véve alakítottuk ki a költségvetést. Bevétel-növekedés ilyen rövid távon nem volt elérhető, ezért első körben, szívós munkával, a költségek lefaragásával lehetett a pénzügyi konszolidációt megteremteni. Éppen ezért a költségek aprólékos átvizsgálása és precíz tervezés után tudtuk a város működését fenntartani, úgy, hogy a spórolást magunkon kezdtük. Az is hamar láthatóvá vált, hogy ez kevés, ezért következett be a kétmilliárdos zárolás, amit reményeink szerint – az év végén derül ki, milyen mértékben – fel tudunk oldani. Ez volt a legfontosabb feladat a munkánk első periódusában. Ezzel párhuzamosan természetesen a munkahelyteremtés, amitől – önmagában vett fontossága mellett – hosszú távon költségeink csökkentése és bevételeink növekedése várható.
– Ez utóbbira nyilvánvalóan vissza kell térnünk. Azonban a kezdeti lépések között volt egy jelentős momentum, több mint hetven olyan ügyben tettek feljelentést az ügyészségen, amelyeknél felmerült a gyanú: a várost megkárosító törvénysértés történt. Hol tartanak ezek az ügyek?
– A nyomozati szakaszban járunk. Az ügyészség összevontan, egy ügyként kezeli feljelentéseinket, de rengeteg anyagot bekértek tőlünk, folyik ezek tematizálása. A labda nem nálunk van. Bármi ennél konkrétabbat csak az ügyészség tudna mondani.
– Nézzük akkor az egyik legégetőbb kérdést, a már ön által is említett zárolást. Az intézmények hogy tudták, tudják kezelni ezt a kétségkívül nehéz helyzetet?
– Azt már többször is elmondtam: eddig nem vettünk fel, és nem is szeretnénk felvenni működésre hitelt. Az látható, hogy vannak még lehetőségek a költségcsökkentésre. És az is, hogy vannak olyan intézmények, amelyeknek nem volt tartalékuk, ezeknél a zárolás nem érhet el hatást, mert kötelező feladat ellátatlanul nem maradhat. Szeretném ugyanakkor elmondani az iskolák állami átvételével kapcsolatban: ezt a kistelepülések érdekében kezdeményezte a kormányzat. A várható jogszabály szerint a 2000 főnél nagyobb lélekszámú települések saját kezükbe vehetik iskoláik sorsát. Mi ezen települések közé fogunk tartozni, mert van olyan szellemi és gazdasági potenciál a városban, hogy saját maga alakítsa ki a lehetőségek illetve kihívások függvényében oktatási rendszerét.
– Jövőre még nagyobb lesz a korábban felvett hitelek adósságszolgálata, mint az idén. Hogyan lehet kikerülni ebből az adósságcsapdából?
– A teher egyre nő, az ez évi 1,5 milliárd jövőre 2,5 milliárd lesz. Éppen ezért a működési hatékonyságot a maximumra kell pörgessük. Számos olyan teendőt elvégeztünk az idén, ami jövőre már csökkenti a költségeket. Említhetném az öt oktatási intézmény egyházi kézbe adását, ami több mint százmillió forintos megtakarítást jelent. Központosítottuk a beszerzéseket, ugyanis jelentős árengedményeket lehet így elérni. Csak az, hogy a MIHÕ közösen pályáztatta meg az intézmények földgázbeszerzését, több mint százmilliós megtakarítást eredményezett, ugyancsak százmillió forint fölöttit az informatikai rendszer átvizsgálása. Áttekintettük az intézmények működését is, és csak példaként említve, alig 40 százalékban kihasznált kollégiumokat találtunk. A hatékonyságnövelés tehát nagyon nagy lehetőségeket rejt magában. Úgy látom, így elő tudjuk teremteni a működéshez szükséges összeget.
– A hatékonyságnöveléssel párhuzamosan mindig felmerül a munkahelyek számának kérdése is.
– Tévhit, hogy a reorganizációnak a munkahelyek csökkenésével kell járni! Nézzük az előbb említett, nem megfelelően kihasznált kollégiumokat: ha kevesebb épületben helyezünk el ugyannyi diákot, akkor ugyanannyi tanárra van szükség – viszont kevesebb épületet kell fűteni. A Holding cégvezetői és a hivatali főosztályvezetők részvételével létrehoztunk egy reorganizációs csoportot, amely a teljes intézményhálózat, illetve a városi cégek működését vizsgálja, és javaslatot tesz a működési hatékonyság növelésére. Olyan rendszert szeretnénk kiépíteni, ami a lényegét tekintve úgy működik, mint egy nagyvállalat: mindig látjuk a számokat, milyen a bevételi, kiadási oldal, a rendszer legfinomabb rezdüléseit is lehet a csúcson érezni. Hiszen ha idejében történik a beavatkozás, akkor finoman és hatékonyan át lehet hangolni a rendszert.
– A munkahelyek megtartása nyilvánvalóan jó – de Ön a munkahelyteremtés polgármestere kívánt lenni.
– Nemcsak kívántam, hanem kívánok is a munkahelyteremtés polgármestere lenni! Ahhoz, hogy nagybefektetők érkezzenek a térségünkbe, megfelelő épített és humán infrastruktúra szükséges, magyarán ipari park és képzett munkaerő. A Holdingban külön csapat foglalkozik a gazdaságélénkítéssel, munkahelyteremtéssel. Eljutottunk oda, hogy az egy évvel ezelőtt még meglehetősen szellős Mechatronikai Park ez év végére betelt, jelenleg új területek bevonásán dolgozunk, ami meg is valósulhat az év végéig. A déli ipari park területének fejlesztéséhez, bár szűkösek a lehetőségek, pályázati pénzeket igyekszünk megszerezni. A képzés-szakképzés rendszerének a felelőse az önkormányzat humán főosztálya. Épp a vezetője, Kiss Gábor felvetésére született meg a Bosch két szakképző műhelye az Andrássyban. Hiszen az világos volt eddig is, hogy nem az egyetemi, hanem a középiskolai képzéssel van probléma. Most arra törekszünk, hogy az igényeknek megfelelő képzési rendszer alakítsunk ki.
– Az, hogy a Mechatronikai Park betelt, mikor lesz érezhető a munkaerőpiacon?
– Pont ezen a héten helyeztük volna el a drótgyár alapkövét, ezt csak egy betegség akadályozta meg, rövid időn belül megtörténik, és a kivitelezés végeztével indulhat a termelés. A másik nagy befektető, akit csak „finnekként” szoktak emlegetni, már keresi a munkaerőt, első lépésben 3-400 főt, és folyamatban van a dominánsan magyar, de kínai technológiájú és résztulajdonú LED-gyár előkészítése is. Amit látni kell: általában a gondolat felmerülésétől a döntésig egy év eltelik, aztán jön a telepítés, az építés… A most folyó tárgyalások így körülbelül két-három év múlva hozhatnak érzékelhető eredményt.
– A létbiztonság után a közbiztonságról. Két igen problémás területről feltétlenül beszélni kell, ez Lyukó és az Avas.
– Az első nagy feladat Lyukó helyzetének a konszolidálása volt. Személyes egyeztetésen voltam a belügyminiszter úrnál, aki egy külön munkacsapatot állított fel a megoldás érdekében. A közterület-felügyelet és rendőrség munkatársai felmérték a helyzetet, összeírták az ott lakókat, az ingatlanokat, megnőtt a rendőri jelenlét – láthatóan kicsit nyugodtabb a helyzet. Az Avason – a feladatát ellátni nem tudó városőrség helyett – megnöveltük a közterület-felügyelet jelenlétét. Nagyon sok olyan problémás család, amely nem tartotta be a társadalmi együttélés szabályait, elköltözött a városból. Vannak részeredményeink, de távolról sem járunk az út végén.
– És milyen lépésekre készülnek ezen a hosszú úton?
– Hónapokkal ezelőtt külön csoport jött létre a jogi és közbiztonsági bizottság vezetőjével, Kiss Jánossal az élén, amely jogi oldalról elemzi, hogyan lehetne normalizálni a helyzetet. Lyukóban már van egy olyan szereplője a programunknak, akinek a tevékenysége munkahelyet teremt majd, igaz, egyelőre csak kisebb létszámban. Ezzel párhuzamosan folyamatban van a közösségi ház kialakítása. A három elemtől – közösségi ház, munkahelyteremtés és a gyermekvédelem fokozott jelenléte – elindul egy olyan komplex folyamat, amelytől gyors sikereket várunk. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az elhagyott ingatlanos területeken nem állt meg a betelepülés. Ezért is a közterület-felügyelet és a rendőrség együttesen járőrözik. De fontos szerepet kapott az okmányiroda is, hiszen a betelepülők többsége segélyes, márpedig, ha nem kap lakcímkártyát, akkor segélyt sem. Hosszú idő, amíg egy ilyen rendszer összeáll, és minden elem a helyére kerül...
– A régóta napirenden lévő nagy projektek közül a Zöld Nyíl halad, ha nem is mindig a „maga útján”, elkezdődött Diósgyőr–Lillafüred turisztikai fejlesztése, a legneuralgikusabb pont, Tapolca, azonban még mindig kérdéses.
– Nézzük ezeket külön! Számos olyan projektet örökölünk, amin még nagyon sokat kellett dolgozni, ilyen többek között a Zöld Nyíl is. Hogy mást ne említsek, a tervek szerint épült Újgyőri főteret is át kell építeni, és az ilyen hibák gyors beavatkozásokat igényelnek. Éppen ezért én magam is rajta tartom a szemem a projekten, és abban a pillanatban, hogy azt látom, rossz utakra tévedne, közvetlenül beavatkozunk, mert nekünk fontos, hogy a város élhető és működőképes maradjon. Vannak természetesen hosszabb távon megoldandó problémák. Például az egész Zöld Nyíl, a tervek szerint is, közlekedési korlátozást kell, hogy eredményezzen, és már most látható, hogy az autósok kiszorultak megszokott útvonalukról. Ezért gondoskodni kell újakról! Méghozzá úgy, hogy a menekülésre használt utcákról visszatereljük a forgalmat az utakra. Így sürgető lett az északi és a déli tehermentesítő egyébként is tervezett fejlesztése. Az elmúlt egy évben elkészült a közlekedési koncepció, aminek ez is fontos része. A pályázati lehetőségeket most vizsgáljuk. Szeretnénk, ha a 2011–2013-as uniós támogatási időszakban a kialakításra is sor kerülhetne.
– És Tapolca?
– Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni: csak olyan fejlesztésekbe szabad belekezdeni, amit a város később gazdaságilag is fent tud tartani, vagy még jobb, ha fenntartja magát, sőt, bevételt is hoz. Ezért volt egyéves folyamat – a lakossági fórumoktól kezdve –, míg eljutottunk odáig, hogy turisztikai koncepció szintjén körvonalazódott, mi lehet itt a fenntartható fejlesztés. Folyamatos tárgyalásban vagyunk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, reméljük, hogy bár szeptemberre ígérték, most már valóban hamarosan megnyílik a turisztikai pályázati ablak. Mi az egész Hejő-völgyben gondolkodunk. Ám, hogy első körben mit tudunk a kiviteli tervekig és természetesen az építésig eljuttatni, azt a pályázati lehetőség határozza majd meg. Szerencsére Tapolca nemcsak helyi, hanem országos érdekeltségű ügy – hiszen maga a Barlangfürdő európai ismertségű. Bár, tegyük hozzá, a közelmúltban itt jár koreai delegáció ismerte a fürdőt, viszont érdekes módon nem tudta Miskolchoz kötni. Tehát még turisztikai marketingben is van fejlődni valónk… Visszatérve: azt mindenki tudja, hogy az alapprioritás a strand, ami már a pályázati kritériumok miatt sem lehet majd más, mint négy évszakos, minimum 300 napos nyitva tartású. És ha már strand: ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a komoly jogi és gazdasági problémákkal terhelt selyemréti projekt rendezése után a héten megkezdődött a fürdőben a munka, és 270 napon belül lesz egy új strand Miskolcon!
– Vajon ugyanígy látni-e a fényt a piac és az Avas szálló „alagútjának” végén?
– Mindkét ügyben úgy beszélhetünk részeredményekről, hogy a végét még nem látjuk. Az Avas szálló esetében az már látszik, hogy a bírósági ügynek nemsokára vége. És várunk az örökségvédelem döntésére is, mert egyetlen befektető sem szeretne problémával terhelt ingatlannal foglalkozni. A piac esetében három szereplő van: a finanszírozó, az Ikeron és város. A finanszírozó bankkal tárgyaltunk és tárgyalunk. A végét, a megoldás idejét azonban nem látjuk. Ezért tettük, amit megígértünk: létrehoztuk az őstermelői piacot, és ezt továbbiakban is fenntartjuk.
– Az energiahatékonyság, az „élhető város” területén több programot is elindítottak, hol tartanak most ezek?
– Nagyon sokrétű téma ez. Kezdhetjük azzal, hogy folytatódik a miskolciak számára igen lényeges panelprogram. A legutóbbi körben az országban elosztott pénzek közel 10 százaléka Miskolcra került! És információink szerint hamarosan újabb források nyílnak meg, újabb lakóközösségek juthatnak pénzhez. Itt beszélhetnénk arról, hogy a különböző zöld energiákat szeretnénk előtérbe helyezni a város működésében, erre számos projekt indult, amelyek beérési ideje 1-2 év. És e témában eljuthatunk a két nagy programig. Az egyik csatlakozásunk – a megyei jogú városok közül elsőként – a Green City mozgalomhoz. Ez nem azt jelenti, hogy mindenhol fákat fogunk ültetni, hanem, hogy természet közeli élettereket alakítunk ki, amelyeknek így energiaháztartásuk is jobbá válik. Ez a szemlélet már a hétköznapi munkánk része, minden egyes tervet úgy fogunk elfogadtatni, hogy ezeket az elveket érvényesítjük benne. A másik az a hét megyei jogú várost összefogó energetikai pályázat, amelynek Miskolc a gesztora, és amelynek sorsa, számos uniós szűrőn már átjutva, valószínűleg még az idén eldől. Ez – többek között – megteremti a lehetőséget, hogy a tömegközlekedésben elektromos járművek közlekedhessenek. A fokozatos, teljes csere hosszú időt vesz majd igénybe, de előre kell néznünk, és ha ezt tesszük, azt látjuk, hogy az autógyártók tíz éven belül elkezdik az elektromos járművek sorozatgyártását… Egy évvel ezelőtt is úgy gondoltam, hogy Miskolcnak egy-két fejlődési lépcsőt át kell ugrania, ha talpon akar maradni, ezek a projektek ezt a célt szolgálják. Keressük nap mint nap az új lehetőségeket, mert tudjuk: mindig az ér először célba, aki idejében felkelt.
– Hamar kiderült, a város működésének a biztonsága az első és legfontosabb feladatunk. Nehéz terhet örököltünk: kétmilliárdos túlköltekezést kellett kezelni, valamint a városra hárul egy két és fél milliárdos tartozás is. Ezt a két szorongató kötelezettséget figyelembe véve alakítottuk ki a költségvetést. Bevétel-növekedés ilyen rövid távon nem volt elérhető, ezért első körben, szívós munkával, a költségek lefaragásával lehetett a pénzügyi konszolidációt megteremteni. Éppen ezért a költségek aprólékos átvizsgálása és precíz tervezés után tudtuk a város működését fenntartani, úgy, hogy a spórolást magunkon kezdtük. Az is hamar láthatóvá vált, hogy ez kevés, ezért következett be a kétmilliárdos zárolás, amit reményeink szerint – az év végén derül ki, milyen mértékben – fel tudunk oldani. Ez volt a legfontosabb feladat a munkánk első periódusában. Ezzel párhuzamosan természetesen a munkahelyteremtés, amitől – önmagában vett fontossága mellett – hosszú távon költségeink csökkentése és bevételeink növekedése várható.
– Ez utóbbira nyilvánvalóan vissza kell térnünk. Azonban a kezdeti lépések között volt egy jelentős momentum, több mint hetven olyan ügyben tettek feljelentést az ügyészségen, amelyeknél felmerült a gyanú: a várost megkárosító törvénysértés történt. Hol tartanak ezek az ügyek?
– A nyomozati szakaszban járunk. Az ügyészség összevontan, egy ügyként kezeli feljelentéseinket, de rengeteg anyagot bekértek tőlünk, folyik ezek tematizálása. A labda nem nálunk van. Bármi ennél konkrétabbat csak az ügyészség tudna mondani.
– Nézzük akkor az egyik legégetőbb kérdést, a már ön által is említett zárolást. Az intézmények hogy tudták, tudják kezelni ezt a kétségkívül nehéz helyzetet?
– Azt már többször is elmondtam: eddig nem vettünk fel, és nem is szeretnénk felvenni működésre hitelt. Az látható, hogy vannak még lehetőségek a költségcsökkentésre. És az is, hogy vannak olyan intézmények, amelyeknek nem volt tartalékuk, ezeknél a zárolás nem érhet el hatást, mert kötelező feladat ellátatlanul nem maradhat. Szeretném ugyanakkor elmondani az iskolák állami átvételével kapcsolatban: ezt a kistelepülések érdekében kezdeményezte a kormányzat. A várható jogszabály szerint a 2000 főnél nagyobb lélekszámú települések saját kezükbe vehetik iskoláik sorsát. Mi ezen települések közé fogunk tartozni, mert van olyan szellemi és gazdasági potenciál a városban, hogy saját maga alakítsa ki a lehetőségek illetve kihívások függvényében oktatási rendszerét.
– Jövőre még nagyobb lesz a korábban felvett hitelek adósságszolgálata, mint az idén. Hogyan lehet kikerülni ebből az adósságcsapdából?
– A teher egyre nő, az ez évi 1,5 milliárd jövőre 2,5 milliárd lesz. Éppen ezért a működési hatékonyságot a maximumra kell pörgessük. Számos olyan teendőt elvégeztünk az idén, ami jövőre már csökkenti a költségeket. Említhetném az öt oktatási intézmény egyházi kézbe adását, ami több mint százmillió forintos megtakarítást jelent. Központosítottuk a beszerzéseket, ugyanis jelentős árengedményeket lehet így elérni. Csak az, hogy a MIHÕ közösen pályáztatta meg az intézmények földgázbeszerzését, több mint százmilliós megtakarítást eredményezett, ugyancsak százmillió forint fölöttit az informatikai rendszer átvizsgálása. Áttekintettük az intézmények működését is, és csak példaként említve, alig 40 százalékban kihasznált kollégiumokat találtunk. A hatékonyságnövelés tehát nagyon nagy lehetőségeket rejt magában. Úgy látom, így elő tudjuk teremteni a működéshez szükséges összeget.
– A hatékonyságnöveléssel párhuzamosan mindig felmerül a munkahelyek számának kérdése is.
– Tévhit, hogy a reorganizációnak a munkahelyek csökkenésével kell járni! Nézzük az előbb említett, nem megfelelően kihasznált kollégiumokat: ha kevesebb épületben helyezünk el ugyannyi diákot, akkor ugyanannyi tanárra van szükség – viszont kevesebb épületet kell fűteni. A Holding cégvezetői és a hivatali főosztályvezetők részvételével létrehoztunk egy reorganizációs csoportot, amely a teljes intézményhálózat, illetve a városi cégek működését vizsgálja, és javaslatot tesz a működési hatékonyság növelésére. Olyan rendszert szeretnénk kiépíteni, ami a lényegét tekintve úgy működik, mint egy nagyvállalat: mindig látjuk a számokat, milyen a bevételi, kiadási oldal, a rendszer legfinomabb rezdüléseit is lehet a csúcson érezni. Hiszen ha idejében történik a beavatkozás, akkor finoman és hatékonyan át lehet hangolni a rendszert.
– A munkahelyek megtartása nyilvánvalóan jó – de Ön a munkahelyteremtés polgármestere kívánt lenni.
– Nemcsak kívántam, hanem kívánok is a munkahelyteremtés polgármestere lenni! Ahhoz, hogy nagybefektetők érkezzenek a térségünkbe, megfelelő épített és humán infrastruktúra szükséges, magyarán ipari park és képzett munkaerő. A Holdingban külön csapat foglalkozik a gazdaságélénkítéssel, munkahelyteremtéssel. Eljutottunk oda, hogy az egy évvel ezelőtt még meglehetősen szellős Mechatronikai Park ez év végére betelt, jelenleg új területek bevonásán dolgozunk, ami meg is valósulhat az év végéig. A déli ipari park területének fejlesztéséhez, bár szűkösek a lehetőségek, pályázati pénzeket igyekszünk megszerezni. A képzés-szakképzés rendszerének a felelőse az önkormányzat humán főosztálya. Épp a vezetője, Kiss Gábor felvetésére született meg a Bosch két szakképző műhelye az Andrássyban. Hiszen az világos volt eddig is, hogy nem az egyetemi, hanem a középiskolai képzéssel van probléma. Most arra törekszünk, hogy az igényeknek megfelelő képzési rendszer alakítsunk ki.
– Az, hogy a Mechatronikai Park betelt, mikor lesz érezhető a munkaerőpiacon?
– Pont ezen a héten helyeztük volna el a drótgyár alapkövét, ezt csak egy betegség akadályozta meg, rövid időn belül megtörténik, és a kivitelezés végeztével indulhat a termelés. A másik nagy befektető, akit csak „finnekként” szoktak emlegetni, már keresi a munkaerőt, első lépésben 3-400 főt, és folyamatban van a dominánsan magyar, de kínai technológiájú és résztulajdonú LED-gyár előkészítése is. Amit látni kell: általában a gondolat felmerülésétől a döntésig egy év eltelik, aztán jön a telepítés, az építés… A most folyó tárgyalások így körülbelül két-három év múlva hozhatnak érzékelhető eredményt.
– A létbiztonság után a közbiztonságról. Két igen problémás területről feltétlenül beszélni kell, ez Lyukó és az Avas.
– Az első nagy feladat Lyukó helyzetének a konszolidálása volt. Személyes egyeztetésen voltam a belügyminiszter úrnál, aki egy külön munkacsapatot állított fel a megoldás érdekében. A közterület-felügyelet és rendőrség munkatársai felmérték a helyzetet, összeírták az ott lakókat, az ingatlanokat, megnőtt a rendőri jelenlét – láthatóan kicsit nyugodtabb a helyzet. Az Avason – a feladatát ellátni nem tudó városőrség helyett – megnöveltük a közterület-felügyelet jelenlétét. Nagyon sok olyan problémás család, amely nem tartotta be a társadalmi együttélés szabályait, elköltözött a városból. Vannak részeredményeink, de távolról sem járunk az út végén.
– És milyen lépésekre készülnek ezen a hosszú úton?
– Hónapokkal ezelőtt külön csoport jött létre a jogi és közbiztonsági bizottság vezetőjével, Kiss Jánossal az élén, amely jogi oldalról elemzi, hogyan lehetne normalizálni a helyzetet. Lyukóban már van egy olyan szereplője a programunknak, akinek a tevékenysége munkahelyet teremt majd, igaz, egyelőre csak kisebb létszámban. Ezzel párhuzamosan folyamatban van a közösségi ház kialakítása. A három elemtől – közösségi ház, munkahelyteremtés és a gyermekvédelem fokozott jelenléte – elindul egy olyan komplex folyamat, amelytől gyors sikereket várunk. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az elhagyott ingatlanos területeken nem állt meg a betelepülés. Ezért is a közterület-felügyelet és a rendőrség együttesen járőrözik. De fontos szerepet kapott az okmányiroda is, hiszen a betelepülők többsége segélyes, márpedig, ha nem kap lakcímkártyát, akkor segélyt sem. Hosszú idő, amíg egy ilyen rendszer összeáll, és minden elem a helyére kerül...
– A régóta napirenden lévő nagy projektek közül a Zöld Nyíl halad, ha nem is mindig a „maga útján”, elkezdődött Diósgyőr–Lillafüred turisztikai fejlesztése, a legneuralgikusabb pont, Tapolca, azonban még mindig kérdéses.
– Nézzük ezeket külön! Számos olyan projektet örökölünk, amin még nagyon sokat kellett dolgozni, ilyen többek között a Zöld Nyíl is. Hogy mást ne említsek, a tervek szerint épült Újgyőri főteret is át kell építeni, és az ilyen hibák gyors beavatkozásokat igényelnek. Éppen ezért én magam is rajta tartom a szemem a projekten, és abban a pillanatban, hogy azt látom, rossz utakra tévedne, közvetlenül beavatkozunk, mert nekünk fontos, hogy a város élhető és működőképes maradjon. Vannak természetesen hosszabb távon megoldandó problémák. Például az egész Zöld Nyíl, a tervek szerint is, közlekedési korlátozást kell, hogy eredményezzen, és már most látható, hogy az autósok kiszorultak megszokott útvonalukról. Ezért gondoskodni kell újakról! Méghozzá úgy, hogy a menekülésre használt utcákról visszatereljük a forgalmat az utakra. Így sürgető lett az északi és a déli tehermentesítő egyébként is tervezett fejlesztése. Az elmúlt egy évben elkészült a közlekedési koncepció, aminek ez is fontos része. A pályázati lehetőségeket most vizsgáljuk. Szeretnénk, ha a 2011–2013-as uniós támogatási időszakban a kialakításra is sor kerülhetne.
– És Tapolca?
– Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni: csak olyan fejlesztésekbe szabad belekezdeni, amit a város később gazdaságilag is fent tud tartani, vagy még jobb, ha fenntartja magát, sőt, bevételt is hoz. Ezért volt egyéves folyamat – a lakossági fórumoktól kezdve –, míg eljutottunk odáig, hogy turisztikai koncepció szintjén körvonalazódott, mi lehet itt a fenntartható fejlesztés. Folyamatos tárgyalásban vagyunk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, reméljük, hogy bár szeptemberre ígérték, most már valóban hamarosan megnyílik a turisztikai pályázati ablak. Mi az egész Hejő-völgyben gondolkodunk. Ám, hogy első körben mit tudunk a kiviteli tervekig és természetesen az építésig eljuttatni, azt a pályázati lehetőség határozza majd meg. Szerencsére Tapolca nemcsak helyi, hanem országos érdekeltségű ügy – hiszen maga a Barlangfürdő európai ismertségű. Bár, tegyük hozzá, a közelmúltban itt jár koreai delegáció ismerte a fürdőt, viszont érdekes módon nem tudta Miskolchoz kötni. Tehát még turisztikai marketingben is van fejlődni valónk… Visszatérve: azt mindenki tudja, hogy az alapprioritás a strand, ami már a pályázati kritériumok miatt sem lehet majd más, mint négy évszakos, minimum 300 napos nyitva tartású. És ha már strand: ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a komoly jogi és gazdasági problémákkal terhelt selyemréti projekt rendezése után a héten megkezdődött a fürdőben a munka, és 270 napon belül lesz egy új strand Miskolcon!
– Vajon ugyanígy látni-e a fényt a piac és az Avas szálló „alagútjának” végén?
– Mindkét ügyben úgy beszélhetünk részeredményekről, hogy a végét még nem látjuk. Az Avas szálló esetében az már látszik, hogy a bírósági ügynek nemsokára vége. És várunk az örökségvédelem döntésére is, mert egyetlen befektető sem szeretne problémával terhelt ingatlannal foglalkozni. A piac esetében három szereplő van: a finanszírozó, az Ikeron és város. A finanszírozó bankkal tárgyaltunk és tárgyalunk. A végét, a megoldás idejét azonban nem látjuk. Ezért tettük, amit megígértünk: létrehoztuk az őstermelői piacot, és ezt továbbiakban is fenntartjuk.
– Az energiahatékonyság, az „élhető város” területén több programot is elindítottak, hol tartanak most ezek?
– Nagyon sokrétű téma ez. Kezdhetjük azzal, hogy folytatódik a miskolciak számára igen lényeges panelprogram. A legutóbbi körben az országban elosztott pénzek közel 10 százaléka Miskolcra került! És információink szerint hamarosan újabb források nyílnak meg, újabb lakóközösségek juthatnak pénzhez. Itt beszélhetnénk arról, hogy a különböző zöld energiákat szeretnénk előtérbe helyezni a város működésében, erre számos projekt indult, amelyek beérési ideje 1-2 év. És e témában eljuthatunk a két nagy programig. Az egyik csatlakozásunk – a megyei jogú városok közül elsőként – a Green City mozgalomhoz. Ez nem azt jelenti, hogy mindenhol fákat fogunk ültetni, hanem, hogy természet közeli élettereket alakítunk ki, amelyeknek így energiaháztartásuk is jobbá válik. Ez a szemlélet már a hétköznapi munkánk része, minden egyes tervet úgy fogunk elfogadtatni, hogy ezeket az elveket érvényesítjük benne. A másik az a hét megyei jogú várost összefogó energetikai pályázat, amelynek Miskolc a gesztora, és amelynek sorsa, számos uniós szűrőn már átjutva, valószínűleg még az idén eldől. Ez – többek között – megteremti a lehetőséget, hogy a tömegközlekedésben elektromos járművek közlekedhessenek. A fokozatos, teljes csere hosszú időt vesz majd igénybe, de előre kell néznünk, és ha ezt tesszük, azt látjuk, hogy az autógyártók tíz éven belül elkezdik az elektromos járművek sorozatgyártását… Egy évvel ezelőtt is úgy gondoltam, hogy Miskolcnak egy-két fejlődési lépcsőt át kell ugrania, ha talpon akar maradni, ezek a projektek ezt a célt szolgálják. Keressük nap mint nap az új lehetőségeket, mert tudjuk: mindig az ér először célba, aki idejében felkelt.