A túra házigazdája a Miskolci Családsegítő Központ, ezért a különböző intézményekből érkezett csapatok itt gyülekeztek. A kicsiny belvárosi udvart meg is töltötték a versenyzők mire lement a nap. – A szociális munka hete keretében harmadik alkalommal rendezzük meg a szocio-túrát, ahol kicsit kötetlenebb, játékos, szórakoztató feladatok során mutathatják meg kreativitásukat a szociális szférában dolgozók. Idei mottónk, a "mesterségem címere", azaz mi minden lehetettem volna még, a szociális munkáson kívül? A belvárosban lévő hat állomáson nyolc féle szakmában próbálhatják ki ügyességüket a versenyzők, mint például pincér, borász, tanár…- fogott a játékos, közösségépítő program bemutatásába Földessy Judit, a Miskolci Családsegítő Központ igazgatója.
– A miskolci szociális intézmények képviseletében 21 darab, 6-6 fős csapat vesz részt a vetélkedőn, amely végén tréfás, szakmai jellegű ajándékokat lehet nyerni – tette hozzá a főszervező.
Közben sorban futottak be a csapatok – természetesen munkaidő letelte után – voltak akik egyenszerelésben, mint a vöröskeresztesek, mások pedig teljesen civilben. A verseny feltételeinek az ismertetése is jó hangulatban telt, majd egymás után indultak a csapatok – egyedi útvonalterv alapján. Az állomások címei nem voltak megadva, hanem a környező épületek leírása, vagy valamilyen elméleti kérdés (mint például Szlovákia második legnagyobb városa nevének 19. száma alatt, az az Kassai utca 19.) megfejtéseként jött ki. Aki eltévedt, vagy eltévesztette, az telefonos segítséget kérhetett, büntetőpontokért cserében. Az egyik „profi” csapathoz csapódtunk a Fürge Nyuszikhoz (Egyesített Bölcsődék).
– Annak idején, három éve, mikor elindult az a verseny kellett valamilyen név. A kisfiam sportol, beugrott a Fürge Nyuszi sportbolt neve. Meg egyébként is olyan fürgék vagyunk, mint a nyuszik – mondta huncut mosoly kíséretében Ulrich Péterné csapatkapitány. – Az első évben megnyertük a versenyt, tavaly a harmadikok lettünk, remélem az idén is jól szereplünk. Kell egy kis szórakozás, kikapcsolódás. Ennyit tudunk megengedni magunknak egy évben – tette hozzá már sokkal komolyabban.
Az első próbatétel helyszíne a Bajcsy-Zsiliszky utca egyik pincéjében lett kialakítva. Előtte – még a felszínen – mesékből származó humoros kérdésekre kellett válaszolni, ami csípőből ment a bölcsődéseknek, majd a pincében a borászokat utánozva lopózni kellett, igaz a vállalkozó pechjére csupán málnaszörpöt, majd a pincérkedés következett: tálcával a kézben, bekötött szemmel, csupán bemondás alapján szlalomozni. Ilyen és hasonló próbák vártak a szociális munkásokra, akiknek 3 órájuk volt a feladatok teljesítésére.
Jó hangulatban telt a vetélkedő. Mint láttuk volt aki málnaszörp helyett inkább kis borocskát vett magához a táskából, hogy a lehűlő időben meg ne fázzon…
Kép/Szöveg:
Csontos L.
– A miskolci szociális intézmények képviseletében 21 darab, 6-6 fős csapat vesz részt a vetélkedőn, amely végén tréfás, szakmai jellegű ajándékokat lehet nyerni – tette hozzá a főszervező.
Közben sorban futottak be a csapatok – természetesen munkaidő letelte után – voltak akik egyenszerelésben, mint a vöröskeresztesek, mások pedig teljesen civilben. A verseny feltételeinek az ismertetése is jó hangulatban telt, majd egymás után indultak a csapatok – egyedi útvonalterv alapján. Az állomások címei nem voltak megadva, hanem a környező épületek leírása, vagy valamilyen elméleti kérdés (mint például Szlovákia második legnagyobb városa nevének 19. száma alatt, az az Kassai utca 19.) megfejtéseként jött ki. Aki eltévedt, vagy eltévesztette, az telefonos segítséget kérhetett, büntetőpontokért cserében. Az egyik „profi” csapathoz csapódtunk a Fürge Nyuszikhoz (Egyesített Bölcsődék).
– Annak idején, három éve, mikor elindult az a verseny kellett valamilyen név. A kisfiam sportol, beugrott a Fürge Nyuszi sportbolt neve. Meg egyébként is olyan fürgék vagyunk, mint a nyuszik – mondta huncut mosoly kíséretében Ulrich Péterné csapatkapitány. – Az első évben megnyertük a versenyt, tavaly a harmadikok lettünk, remélem az idén is jól szereplünk. Kell egy kis szórakozás, kikapcsolódás. Ennyit tudunk megengedni magunknak egy évben – tette hozzá már sokkal komolyabban. Az első próbatétel helyszíne a Bajcsy-Zsiliszky utca egyik pincéjében lett kialakítva. Előtte – még a felszínen – mesékből származó humoros kérdésekre kellett válaszolni, ami csípőből ment a bölcsődéseknek, majd a pincében a borászokat utánozva lopózni kellett, igaz a vállalkozó pechjére csupán málnaszörpöt, majd a pincérkedés következett: tálcával a kézben, bekötött szemmel, csupán bemondás alapján szlalomozni. Ilyen és hasonló próbák vártak a szociális munkásokra, akiknek 3 órájuk volt a feladatok teljesítésére.
Jó hangulatban telt a vetélkedő. Mint láttuk volt aki málnaszörp helyett inkább kis borocskát vett magához a táskából, hogy a lehűlő időben meg ne fázzon…
Kép/Szöveg:
Csontos L.