A magyar 1844 óta hivatalos államnyelv Magyarországon. Azóta sok idő eltelt. A világgal, a társadalommal változott a nyelv is. Illésné Kovács Mária, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet intézeti tanszékvezetője szerint paradigmaváltások mindig várhatók a tudomány, a kultúra jelentősége folyamatosan változik a mindennapokban.– Minden időszaknak megvannak a maga területei, amelyek az érdeklődés előterébe kerülnek. Az anyanyelv szerepe minden területen fontos. Legyen az ember agrárszakember, mérnök, a magyar nyelv fontos szerepet tölt be a mindennapjaiban – mondja Illésné Kovács Mária. Hangsúlyozza, minden magyar ember számára munkaeszköz a nyelv. Az érvényesülés, az érzelmek kinyilatkoztatásának eszköze, nélküle nem tudunk kommunikálni.
A ma már mindennek van világnapja, hete. Alkalom, amikor egy téma kiemelt
jelentőséget kap. A túl sok ünnep között azonban jelentéktelenné válhat, kevés figyelmet kap. A dékán szerint ennek ellenére jelentős, hogy az anyanyelv is besorolt az ünnepek közé.– Ha megfigyeljük, hogy melyek azok a legfontosabb kulturális kincseink, értékeink, amelyek mindenki számára meghatározó jelentőséggel bírnak, akkor a magyar nyelv ünnepe kihagyhatatlan. Nemzeti kultúránk, identitásunk szimbóluma. Szükséges, hogy legyen egy időszak – ha nagyon rövid periódus is –, amikor figyelmünket erre irányíthatjuk – hangsúlyozza Illésné Kovács Mária, aki az egyetemen nyelvművelést is oktat a magyar szakon.
A nyelv folyamatosan változik, hiszen használói is változnak. A nyelvben jelenleg bekövetkező átalakulás – aminek legalapvetőbb jellemzője a rövidítés – erőteljes nyelvművelést nem igényel a dékán szerint, hiszen a nyelv folyamatosan alakul, leginkább az ifjúságinyelv.
– A nyelvi igénytelenség az egyén igénytelensége, nyelvi műveltségének hiánya. Ezen az iskola tud segíteni. Az oktatóknak – legyen szó humán vagy reál tanulmányokról –a nyelvi igényességet kell megjeleníteniük. Fontos, hogy a hallgatóktól is ezt várják el. Minden közegnek megvan a maga nyelvhasználata. A legfontosabb az, hogy mindig a szituációhoz alkalmazkodva formáljuk meg mondatainkat Az oktatás szerepe és felelőssége ezen a területen óriási. Az óvodától egészen az egyetemig. Az utóbbi idők vizsgáztatási szokása talán ártott is a nyelvi igényességnek, hiszen előtérbe kerültek az írásbeli vizsgák – teszi hozzá Illésné Kovács Mária. A dékán kiemeli, minden nyelvi kódnak megvan a maga közege.
A Magyar Nyelv Múzeuma, Széphalmon
Korábban létezett a bilingvizmusnak az a formája, mikor az ember beszélte anyanyelvét, az igényes köznyelvet, családi háttere révén pedig valamely nyelvjárást, de képes volt alkalmazkodni minden szituációhoz.
– Az iskolai oktatás a kodifikált nyelvi norma átadása. Az élő köznyelv – a maga minden változásával – és a nyelvi norma egymás mellett léteznek – magyarázza Illésné Kovács Mária, aki hozzáteszi a nyelvtudományban is két álláspont létezik. Az egyik nézőpont szerint a nyelvi normát védeni kell, ha szükséges be is kell avatkozni a folyamatba. Ezzel szemben áll az angolszász szakirodalomból építkező vélemény, mely szerint nem szabad a változás útjába állni. A nyelvtudomány feladata elsősorban az, hogy leírja a nyelvtudományban végbemenő változásokat.
– A szakma megoszlik a beavatkozás kérdésében. Abban azonban egyetértenek, hogy a személyes felelősség óriási. Ha mi magunk odafigyelünk arra, hogy helyesen használjuk anyanyelvünket, korrekt, precíz, pontos formában fogalmazunk, ezzel megtisztelve beszélgetőtársunkat, annak hatása jelentős – fogalmazza meg a dékán.Az igényesség mellett azonban fontos az önképzés. Nem csupán az oktatás segíthet hozzá a nyelv megfelelő használatához, hanem az olvasás is.
– Olyan irodalmi alkotásokat kell a fiatalok kezébe adni, amelyek megfogják őket, amik önmagukért beszélnek. Ha valaki megszereti az olvasást, akkor nem direkt módon nyelvi igényessége, szókincse, stílusérzéke és szövegszerkesztési ismeretei is bővülnek – teszi hozzá Illésné Kovács Mária.
Kiss J.