A magyar romantikus történeti festészet legjelentősebb mestere. A szabadságharcban érettségizett fiatalemberként vett részt, majd Pécsen jogot tanult. 1853-tól Bécsben, 1856-tól közel másfél évtizeden át Párizsban tartózkodott és festett.
1870-ben véglegesen hazatért, nem sokkal később átvette apja rézműüzletét, s visszavonult a festészettől. Közel két évtized elteltével újra alkotni kezdett. Történelmi témájú művei közül kiemelkedik Hunyadi László siratása, Zrínyi Ilona vizsgálóbírái előtt, Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben. Országszerte nyomatokon vált ismertté Petőfi halála című munkája (1875). Az ónodi országgyűlés (1879) mellett portrékat is festett, mielőtt visszavonult. A XX. század elején megfestette önarcképét is. (Az 1830–1917 között élt festő alkotásait a Nemzeti Galéria őrzi.)
D. I.