– A Tóth Könyvkiadó keresett meg, hogy írjak gyerekeknek könyvet, amelyben bibliai történetek vannak. Kezdetben úgy gondoltam, könnyű feladat lesz, majd ahogy elkezdtem írni, rájöttem, nehezebb dió, mint gondoltam – meséli Fecske Csaba, aki a 20-as éveiben már a saját maga nyelvére átírt néhány bibliai történetet. A költő szerint a bonyolult nyelvezetet, szerkesztést nehéz letisztítatni.
Az Ószövetség 46, az Újszövetség 27 könyvet tartalmaz. Fecske Csaba azonban nem akarta az egész Bibliát „lefordítani” a gyerekek nyelvére.
– Csupán az elmesélhető történetekre összpontosítottam. Személyes kedvencem az Újszövetség, a Jézusról szóló történetek. Semmiképp sem szerettem volna didaktikai többlettartalmat adni a könyvnek. Nem hiszek ebben, esztétikailag szerettem megfogni a gyerekeket – hangsúlyozza. Az egyik legfontosabb könyv az életében a Biblia, amely mindig a közelében van.
– Nem a kedvencem, de meghatározó az életemben. A mostani Bibliámat még édesanyámtól kaptam 30 évvel ezelőtt, emellett vallásos környezetben nevelkedtem, így sok szempontból is fontos számomra – emlékszik vissza.
Fecske Csaba verseket, verses regényeket, novellákat is ír, leginkább a gyerekekhez szól művészetének segítségével, hiszen szereti a fiatalokat, szívesen emlékszik vissza saját gyermekkorára. Állítása szerint még ma is vannak benne gyermeki vonások.
– Sok gyermekkori élményem van. Életem legszebb korszaka volt a maga feszültségével együtt. Most is egy kisregényen gondolkozom. Ugyan még nem írtam regényt, de az élményeimet megírni, gyerekeknek, az én fiatalkoromról, izgalmas vállalkozás volna – meséli Fecske Csaba. Hozzáteszi, vannak prózai alkotásai, de elsősorban költőnek tartja magát.
Az emberiség legnagyobb kulturális kincse a Biblia. A legtöbb ember – köztük Fecske Csaba is – a könyvek könyvét vinné magával egy lakatlan szigetre, ha egyet választhatna. Ugyan a bibliai történetek átírására egyből igent mondott, ám kifejezetten idegenkedik az átiratoktól.
– Ambivalens érzés van bennem, ezzel kapcsolatban. Nem vagyok híve az átiratoknak, így a saját kelepcémbe kerültem. A klasszikus regények átdolgozásait nem szeretem, de a Biblia mégis más. A könyvek könyvét le kell egyszerűsíteni, hogy a gyerekek megértsék és megfogja őket, hogy felnőve ismerjék a Biblia vázát, s jó kedvvel, ismerősként vegyék kézbe – hangsúlyozza. Az alkotás illusztráció nem tetszenek neki, ám kiemeli, a legfontosabb, hogy a gyerekeknek tessen.
– Felnőttként nem az én világom a könyv illusztrációja, de elengedhetetlen része az alkotásnak. Nem születhetett volna meg képek, rajzok nélkül. Épp olyan fontos a gyermekeknek a kép is, mint a szöveg – mondja Fecske Csaba, aki középiskolás korában került Miskolcra. A Szögligeten született költő nehezen szokta meg Miskolc városát, ma már nem tudja elképzelni, hogy máshol éljen. Mint mondja, az emlékek, a számára fontos emberek mind ide kötik, s ma már nem költözne el Miskolcról, még Szögligetre sem.
– Nagyon szerettem Szögligetet. Tiszta a levegő, csendes. Nehéz volt megszokni a miskolci életet, ma azonban már nem cserélném el semmire. Itt van irodalom, szellemi pezsgés, ami nagyon hiányozna – mondja.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.
Az Ószövetség 46, az Újszövetség 27 könyvet tartalmaz. Fecske Csaba azonban nem akarta az egész Bibliát „lefordítani” a gyerekek nyelvére.
– Csupán az elmesélhető történetekre összpontosítottam. Személyes kedvencem az Újszövetség, a Jézusról szóló történetek. Semmiképp sem szerettem volna didaktikai többlettartalmat adni a könyvnek. Nem hiszek ebben, esztétikailag szerettem megfogni a gyerekeket – hangsúlyozza. Az egyik legfontosabb könyv az életében a Biblia, amely mindig a közelében van.
– Nem a kedvencem, de meghatározó az életemben. A mostani Bibliámat még édesanyámtól kaptam 30 évvel ezelőtt, emellett vallásos környezetben nevelkedtem, így sok szempontból is fontos számomra – emlékszik vissza.
Fecske Csaba verseket, verses regényeket, novellákat is ír, leginkább a gyerekekhez szól művészetének segítségével, hiszen szereti a fiatalokat, szívesen emlékszik vissza saját gyermekkorára. Állítása szerint még ma is vannak benne gyermeki vonások.
– Sok gyermekkori élményem van. Életem legszebb korszaka volt a maga feszültségével együtt. Most is egy kisregényen gondolkozom. Ugyan még nem írtam regényt, de az élményeimet megírni, gyerekeknek, az én fiatalkoromról, izgalmas vállalkozás volna – meséli Fecske Csaba. Hozzáteszi, vannak prózai alkotásai, de elsősorban költőnek tartja magát.
Az emberiség legnagyobb kulturális kincse a Biblia. A legtöbb ember – köztük Fecske Csaba is – a könyvek könyvét vinné magával egy lakatlan szigetre, ha egyet választhatna. Ugyan a bibliai történetek átírására egyből igent mondott, ám kifejezetten idegenkedik az átiratoktól.
– Ambivalens érzés van bennem, ezzel kapcsolatban. Nem vagyok híve az átiratoknak, így a saját kelepcémbe kerültem. A klasszikus regények átdolgozásait nem szeretem, de a Biblia mégis más. A könyvek könyvét le kell egyszerűsíteni, hogy a gyerekek megértsék és megfogja őket, hogy felnőve ismerjék a Biblia vázát, s jó kedvvel, ismerősként vegyék kézbe – hangsúlyozza. Az alkotás illusztráció nem tetszenek neki, ám kiemeli, a legfontosabb, hogy a gyerekeknek tessen.
– Felnőttként nem az én világom a könyv illusztrációja, de elengedhetetlen része az alkotásnak. Nem születhetett volna meg képek, rajzok nélkül. Épp olyan fontos a gyermekeknek a kép is, mint a szöveg – mondja Fecske Csaba, aki középiskolás korában került Miskolcra. A Szögligeten született költő nehezen szokta meg Miskolc városát, ma már nem tudja elképzelni, hogy máshol éljen. Mint mondja, az emlékek, a számára fontos emberek mind ide kötik, s ma már nem költözne el Miskolcról, még Szögligetre sem.
– Nagyon szerettem Szögligetet. Tiszta a levegő, csendes. Nehéz volt megszokni a miskolci életet, ma azonban már nem cserélném el semmire. Itt van irodalom, szellemi pezsgés, ami nagyon hiányozna – mondja.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.