–Az akusztikus előadás nem jellemző rátok, hiszen a koncertjeiteket az őrület, kemény metálos hangzás jellemezte, most mégis belassítottatok?
–Nem nevezném ezt belassításnak, hiszen a jól megszokott Kalapács és Pokolgép dalokat hallhatták a jelenlévők, csupán egy kicsit más formában az eddig megszokottaktól. A Pokolgépben eltöltött 20 évem alatt megírt legendás számokat dolgoztuk fel akusztikus előadássá, így újat kaptak a rajongók, ugyanis érdekes módon a keményebb számok picit líraiabbak lettek, a lassabb dalaink viszont pörgősebbekre, ugrálósabbakra lettek hangszerelve. Egyszóval nem csináltunk cover dalokat, ténylegesen újrahangszereltük őket, az én mentorolásommal és Závoti Zoltán a Prognózis zenekar valamikori gitárosának segítségével, aki egyébként részese az akusztikus formációnak.
–Nem először jártál már Miskolcon, és tudomásom szerint számos szép emléked van a Rock fővárosáról. Van olyan, amit ma is szívesen emlegettek?
–Emlékünk rengeteg van Miskolcról, mindig furcsa érzés visszatérni, hiszen mosolygok, amikor meglátok egy-két régi helyszínt. Számos szép emlék köt Miskolcra, de nem tudom elévültek e már, így csak egyet mondanék el, ami szerintem kihagyhatatlan a zenekar életéből. Amikor még a mostaninál is fiatalabbak voltunk, és a zenei pályánk elején jártunk egy turné alatt úgy hozta a sors, hogy egy estét Miskolcon kellett eltöltenünk. Mellékes információ ugyan, de pont akkor volt polgármester választás a városban. Az Ómen és az Akela zenekarral együtt töltöttük azt a napot, akkor született meg az Ómen intrója, ami a városhoz köthető. Az imigyen szól a zarachustra Miskolcon született egy olyan napon, amikor sikerült a zenészeknek a főutca egyik vendéglátó helyiségében komoly felfordulást okozniuk.
–Térjünk vissza az előadásr, hiszen pénteken este az akusztikus műsort megtekinthették a Miskolciak, de egy emberről még nem esett szó. Rudán Joe, hogyan került a formációba?
–A Joe igazából nem része a zenekarnak hivatalosan, de komoly barátság, és közös zenei pálya köt össze minket, nagy élmény, amikor együtt tudunk zenélni. A mostani előadáson is vannak közös terveink, de ezt még nem szeretném elárulni, így nagyobb élmény lesz élőben látni.
Vajtó László
–Nem nevezném ezt belassításnak, hiszen a jól megszokott Kalapács és Pokolgép dalokat hallhatták a jelenlévők, csupán egy kicsit más formában az eddig megszokottaktól. A Pokolgépben eltöltött 20 évem alatt megírt legendás számokat dolgoztuk fel akusztikus előadássá, így újat kaptak a rajongók, ugyanis érdekes módon a keményebb számok picit líraiabbak lettek, a lassabb dalaink viszont pörgősebbekre, ugrálósabbakra lettek hangszerelve. Egyszóval nem csináltunk cover dalokat, ténylegesen újrahangszereltük őket, az én mentorolásommal és Závoti Zoltán a Prognózis zenekar valamikori gitárosának segítségével, aki egyébként részese az akusztikus formációnak.
–Nem először jártál már Miskolcon, és tudomásom szerint számos szép emléked van a Rock fővárosáról. Van olyan, amit ma is szívesen emlegettek?
–Emlékünk rengeteg van Miskolcról, mindig furcsa érzés visszatérni, hiszen mosolygok, amikor meglátok egy-két régi helyszínt. Számos szép emlék köt Miskolcra, de nem tudom elévültek e már, így csak egyet mondanék el, ami szerintem kihagyhatatlan a zenekar életéből. Amikor még a mostaninál is fiatalabbak voltunk, és a zenei pályánk elején jártunk egy turné alatt úgy hozta a sors, hogy egy estét Miskolcon kellett eltöltenünk. Mellékes információ ugyan, de pont akkor volt polgármester választás a városban. Az Ómen és az Akela zenekarral együtt töltöttük azt a napot, akkor született meg az Ómen intrója, ami a városhoz köthető. Az imigyen szól a zarachustra Miskolcon született egy olyan napon, amikor sikerült a zenészeknek a főutca egyik vendéglátó helyiségében komoly felfordulást okozniuk.
–Térjünk vissza az előadásr, hiszen pénteken este az akusztikus műsort megtekinthették a Miskolciak, de egy emberről még nem esett szó. Rudán Joe, hogyan került a formációba?
–A Joe igazából nem része a zenekarnak hivatalosan, de komoly barátság, és közös zenei pálya köt össze minket, nagy élmény, amikor együtt tudunk zenélni. A mostani előadáson is vannak közös terveink, de ezt még nem szeretném elárulni, így nagyobb élmény lesz élőben látni.
Vajtó László