A delegációt Tóth Béla megyei elnök, aki leventeként került a világháború végén nyugatra, angol hadifogságban volt a belga Oestendében, a csatorna partján és Feledy Péter alelnök vezette. Utóbbi édesapja honvéd tisztként esett a háború végén szovjet fogságba Ausztriában. Hadifogoly menetoszlop parancsnokaként gyalogmenet közben Sopronhorpácson a fosztogató szovjet őröktől menteni próbálta egyik katonáját, amiért a helyszínen agyonlőtték. Félig hadiárvaként saját életéből tudja, milyen volt édesapa nélkül felnőni. Az egykori hadifoglyok, illetve egy idős munkaszolgálatos, valamint a néhai foglyok leszármazottai azért utaztak Erdélybe, hogy magyar nemzeti és világháborús emlékhelyeken leróják a kegyeletüket.
Elsőként a Királyhágó után, Körösfőn állt meg a delegáció, ahol Péntek „Pici” László alpolgármester fogadta a vendégeket és mutatta be a saját portáján kialakított Vasvári emlékházat, ahol az 1848-49-es szabadságharc hőséről gyűjtött relikviákat, dokumentumokat gyűjtötte össze. A református templom mellett felállított Vasvári kopjafára nemzeti színű emlékszalagot kötöttek. Az erdélyi valóságot jelzi, hogy mindent elkövettek a románok az emlékhely lebontásáért. George Funar, Kolozsvár egykoron rettegett, "magyarfaló" polgármesterét végül perben Péntek „Pici” László legyőzte. – A bíróság jogerős ítélete alapján tartozik nekem Funar, amit nem fizetett ki a mai napig. Végrehajtást kérhetnék ellene, de nem teszem, többet ér nekem, hogy elmondhatom: Funar az adósom! – mondta a jó kedélyű, egykori szabóból lett alpolgármester.
A Székely sóvidéken szállt meg a delegáció, a második nap először Farkaslakán koszorúzták meg a leghíresebb székely góbé, Tamási Áron író sírját, majd Székelyudvarhelyen a „vasszékelyt”, az az a székely határőr honvédek emlékművét. A talapzaton lévő márványlapokra felvésték a hősi halottak névsorát. Segesvár szomszédságában, a fehéregyházi határban tisztelegtek Petőfi Sándor halálnak feltételezett helyén felállított emlékműnél. A két fűzfáról és református kollégiumáról híres Nagyenyeden a temetőben megkoszorúzták a második világháborúban fogságba esett és az itteni lágerben elhunyt 234 magyar katona emlékművét. A harmadik nap Kolozsvár híres temetőjének, a Házsongárdnak a katonai parcellájában koszorúztak, majd Tordán, a magyar honvédek sírkertje következett. A hegytetőn lévő sírkertben Pataki József, a helyi honvéd hagyományőrző egyesület vezetője elevenítette fel az 1944 őszi csatát, amely keretében a honvédek heteken át feltartották a többszörös túlerőben lévő szovjet-román csapatokat, lehetővé téve Székelyföld kiürítését. Szólt a helyi magyarokat ért atrocitásokról, a malenkij robotra elhurcoltakról. – Szokták kérdezni, hogy miért csinálom, minek ölök bele ennyi időt, mikor pénzt is kereshetnék a családomnak? Édesapám unitárius lelkész volt. Mikor megjöttek a „felszabadítók” valaki mondta nekik, hogy pap, ezért kihúzták a házból, a falnál géppisztolyjal körbelőtték, majd kétszer tarkón lőtték és ló után kötve húzták ki a temetőbe – elevenítette fel saját családi tragédiáját. Időt, energiát nem kímélve keresi a honvéd sírokat, az egykori szemtanúnak.
– Az utolsó pillanatokban vagyunk, tudjuk mi történt, de lassan meghalnak az utolsó tanúk is – magyarázta Torda városa díszpolgára, korábbi helyi képviselő. Mint mondja, a kölcsönös tisztelet alapján jó kapcsolatokat ápol Torda román vezetésével. – Fontos, hogy tudják, mi is itt vagyunk. Lássanak minket. A magyar napokat anyagilag is támogatja a városi tanács – számolt be büszkén az elért eredményekről az idős férfi.
A tordai sírkertben egyébként borsodi hősi halottak is nyugszanak.
A kegyeleti zarándoklat Miskolc városának anyagi támogatásával jött létre.
Csontos L.
Elsőként a Királyhágó után, Körösfőn állt meg a delegáció, ahol Péntek „Pici” László alpolgármester fogadta a vendégeket és mutatta be a saját portáján kialakított Vasvári emlékházat, ahol az 1848-49-es szabadságharc hőséről gyűjtött relikviákat, dokumentumokat gyűjtötte össze. A református templom mellett felállított Vasvári kopjafára nemzeti színű emlékszalagot kötöttek. Az erdélyi valóságot jelzi, hogy mindent elkövettek a románok az emlékhely lebontásáért. George Funar, Kolozsvár egykoron rettegett, "magyarfaló" polgármesterét végül perben Péntek „Pici” László legyőzte. – A bíróság jogerős ítélete alapján tartozik nekem Funar, amit nem fizetett ki a mai napig. Végrehajtást kérhetnék ellene, de nem teszem, többet ér nekem, hogy elmondhatom: Funar az adósom! – mondta a jó kedélyű, egykori szabóból lett alpolgármester.
A Székely sóvidéken szállt meg a delegáció, a második nap először Farkaslakán koszorúzták meg a leghíresebb székely góbé, Tamási Áron író sírját, majd Székelyudvarhelyen a „vasszékelyt”, az az a székely határőr honvédek emlékművét. A talapzaton lévő márványlapokra felvésték a hősi halottak névsorát. Segesvár szomszédságában, a fehéregyházi határban tisztelegtek Petőfi Sándor halálnak feltételezett helyén felállított emlékműnél. A két fűzfáról és református kollégiumáról híres Nagyenyeden a temetőben megkoszorúzták a második világháborúban fogságba esett és az itteni lágerben elhunyt 234 magyar katona emlékművét. A harmadik nap Kolozsvár híres temetőjének, a Házsongárdnak a katonai parcellájában koszorúztak, majd Tordán, a magyar honvédek sírkertje következett. A hegytetőn lévő sírkertben Pataki József, a helyi honvéd hagyományőrző egyesület vezetője elevenítette fel az 1944 őszi csatát, amely keretében a honvédek heteken át feltartották a többszörös túlerőben lévő szovjet-román csapatokat, lehetővé téve Székelyföld kiürítését. Szólt a helyi magyarokat ért atrocitásokról, a malenkij robotra elhurcoltakról. – Szokták kérdezni, hogy miért csinálom, minek ölök bele ennyi időt, mikor pénzt is kereshetnék a családomnak? Édesapám unitárius lelkész volt. Mikor megjöttek a „felszabadítók” valaki mondta nekik, hogy pap, ezért kihúzták a házból, a falnál géppisztolyjal körbelőtték, majd kétszer tarkón lőtték és ló után kötve húzták ki a temetőbe – elevenítette fel saját családi tragédiáját. Időt, energiát nem kímélve keresi a honvéd sírokat, az egykori szemtanúnak.
– Az utolsó pillanatokban vagyunk, tudjuk mi történt, de lassan meghalnak az utolsó tanúk is – magyarázta Torda városa díszpolgára, korábbi helyi képviselő. Mint mondja, a kölcsönös tisztelet alapján jó kapcsolatokat ápol Torda román vezetésével. – Fontos, hogy tudják, mi is itt vagyunk. Lássanak minket. A magyar napokat anyagilag is támogatja a városi tanács – számolt be büszkén az elért eredményekről az idős férfi.
A tordai sírkertben egyébként borsodi hősi halottak is nyugszanak.
A kegyeleti zarándoklat Miskolc városának anyagi támogatásával jött létre.
Csontos L.