Az Acélváros múltjának feltárása és megőrzése érdekében gyűltek össze a szakemberek, akik több oldalról is megközelítették a kérdést.
Bán András, a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum igazgatója előadásában felvázolta az intézmény álláspontját. Örömét fejezte ki, hogy sikerült megszervezni a munkamegbeszélést, s jelezte, a jövőben is ennek a kerekasztal jellegű kommunikációnak lesznek hívei.
– A mi feladatunk nem az anyagok összegyűjtése, hiszen erre a feladatra remek múzeum létezik Miskolcon. Sokkal inkább célunk és rendeltetésünk, hogy módszertani eszközökkel dolgozzunk fel egy-egy témát Miskolc múltjából – hangsúlyozta Bán András. Törekvését mutatja az Iparvágány sorozat is, amely éppen ilyen tematika alapján ragad ki, s mutat meg jelentős eseményeket a város életéből. Az igazgató elmondta, a galéria közvetít, létrehoz egy helyet, ahol találkozhatnak a szakmabeliek, s a múltra emlékezők.
– Észlelhető, hogy a várostörténet feltárása ma sok szálon fut. Megbeszélésünk célja azonban nem az, hogy ezeket összpontosítsuk, csupán az, hogy módszertani alapot adjunk az egésznek – tette hozzá Bán András.
A Miskolci Galéria igazgatója a délelőtti köszöntőben előrevetített egy kérdést, ami a
későbbiekben sokszor elő is kerül, miszerint: Kocka vagy háló?A kérdés felvetése a rendelkezésre álló, nagy mennyiségű helytörténeti fotográfia feldolgozási módjára utal. A kocka elnevezésű feldolgozási mód szerint a képeket digitalizálják, de kötötten vizsgálják is a szakemberek, akik információt gyűjtenek, s az eredményekkel együtt, egészként teszik közzé, míg a háló módszer középpontjában a közösségi oldalak, internetes portálok állnak, ám ezeket nem lehet kontrolálni, addig létezik, míg érdeklődnek iránta, s a rendelkezésre álló anyag nem helyezhető kontextusba.
A Miskolci Galéria igazgatója mindkét módszert veszélyesnek ítélte, mégis a kontrolállt feldolgozás felé húz. Bán András elmondta a Kondor-terem alkalmas terület mind képek bemutatására, mind főrumok rendezésére.
Az egynapos megbeszélés délelőtti szekciójában, amelynek elnöke Gyulai Éva volt, Rémiás Tibor, a Herman Ottó Múzeum történeti Osztályának osztályvezetője konzervatív módon közelítette meg a kérdést. Ismertette a múzeum gyűjteményeit, majd átadta a szót munkatársának, Szentesi Edinának, aki a digitalizálás előnyei mellett emelt szót.
A megbeszélés a továbbiakban is a digitalizálás és papír alapú gyűjtés kérdéséről szólt. Venyigéné Makrányi Margit, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója ismertette a megyei könyvtár helytörténeti gyűjteményét, őt pedig Szendi Attila, a Miskolci Egyetem Egyetemtörténeti Gyűjteményének gyűjteményvezetője követte. Paszternák István régészeti felügyelő és Gulya István, az Országos Műszaki Múzeum Kohászati Múzeum múzeumvezetője felszólalása zárta az első szekciót.
A délután folyamán Viga Gyula elnökletével megismerték a jelenlévők a Lézerpont Látványtár helyzetét, amelyet Barna György magángyűjtő ismertetett, majd az Észak-Keleti Átjáró Egyesülettől Fáy Ádám kulturális antropológus beszélt.
A város középiskolái is képviseltették magukat a megbeszélésen, s az egyik közösségi portálon működő, Miskolc a múltban elnevezésű gyűjtemény létrehozója, Koleszár Péter is megosztotta a háló rendszerben működő gyűjtemény előnyeit.
A munkamegbeszélést Dobrossy István szavai zárták, aki Miskolc történetét már feldolgozta.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.