1988 óta november 27-én ünnepeljük a véradókat. Kocsis István azonban már 1977-ben adott vért, először katonaként.
– Akkoriban még kicsit önös érdekből adtam vért, mert eltávokkal honorálták. Ma azonban egészen más ok vezérel – mondja Kocsis István, aki szerint ez minden embernek fontos kötelesség lenne.
Az igazgató elmondása szerint az, hogy valaki passzívan áll a véradás kérdéséhez, nem gond, hiszen mindenki maga dönti el, hogy segít-e ily módon vagy sem, de ő a diákjai körében is igyekszik, nagy sikerrel, mindenkit buzdítani arra, hogy segítsen.
– A diákok közül már sokan rájöttek arra, hogy segíteni kell, hiszen kevés a vér. Minden alkalommal elmondom nekik, hogy bármelyik családtagjukkal, szerettükkel vagy éppen velük is történhetnek balesetek, ezért fontos, hogy ha lehetőségük van rá, akkor adjanak vért – magyarázza a fő indokot Kocsis István.
A szakközépiskolában többször szerveztek már véradó akciót, ahol a tanulók nagy százalékban vesznek részt, de ilyen esetekben az oktatók és természetesen maga az igazgató is beül a véradó székbe, aki hozzávetőleg ötvenszer adott már vért.
– Nem számoltam, hogy hányszoros véradó vagyok, ezt valahol biztosan számon tartják, én nem. Nem a mennyiség számít. Én évente kétszer szoktam vért adni. Ha hívnak, segítek, mert manapság egyre kevesebb a vér, ami pótolhatatlan. Szeretnék példát állítani a fiatalok elé, hiszen a véradás kötelesség – teszi hozzá Kocsis István.
Kiss J.
– Akkoriban még kicsit önös érdekből adtam vért, mert eltávokkal honorálták. Ma azonban egészen más ok vezérel – mondja Kocsis István, aki szerint ez minden embernek fontos kötelesség lenne.
Az igazgató elmondása szerint az, hogy valaki passzívan áll a véradás kérdéséhez, nem gond, hiszen mindenki maga dönti el, hogy segít-e ily módon vagy sem, de ő a diákjai körében is igyekszik, nagy sikerrel, mindenkit buzdítani arra, hogy segítsen.
– A diákok közül már sokan rájöttek arra, hogy segíteni kell, hiszen kevés a vér. Minden alkalommal elmondom nekik, hogy bármelyik családtagjukkal, szerettükkel vagy éppen velük is történhetnek balesetek, ezért fontos, hogy ha lehetőségük van rá, akkor adjanak vért – magyarázza a fő indokot Kocsis István.
A szakközépiskolában többször szerveztek már véradó akciót, ahol a tanulók nagy százalékban vesznek részt, de ilyen esetekben az oktatók és természetesen maga az igazgató is beül a véradó székbe, aki hozzávetőleg ötvenszer adott már vért.
– Nem számoltam, hogy hányszoros véradó vagyok, ezt valahol biztosan számon tartják, én nem. Nem a mennyiség számít. Én évente kétszer szoktam vért adni. Ha hívnak, segítek, mert manapság egyre kevesebb a vér, ami pótolhatatlan. Szeretnék példát állítani a fiatalok elé, hiszen a véradás kötelesség – teszi hozzá Kocsis István.
Kiss J.