A magyar idegsebészet egyik megteremtőjéről, Sántha Kálmánról emlékeztek meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Igazgatósága és Idegsebészeti Osztálya által szervezett koszorúzás alkalmával az Ideggyógyászati Tömb bejárata előtt található Sántha Kálmán szobornál.
Nagy Gábor orvosigazgató köszöntötte az eseményen megjelent egykori munkatársakat és tanítványokat, majd a professzor életéből egy momentumot kiragadva állított példát a ma emberének: Sántha Kálmánnak lett volna lehetősége külföldre menni, ő mégis hazáját, azon belül is Debrecent választotta, ahol az egyetemen tanársegédi kinevezést kapott, majd később a klinika vezetését is átvette.
– Mi késztet arra, hogy Sántha Kálmán emlékét évről évre felidézzük a professzorról 1988-ban készült szobor mellett? – tette fel a kérdést ünnepi beszédében Barla Gábor idegsebész főorvos, majd a választ is megadta az 55 éve súlyos betegség után elhunyt ideggyógyász életművének főbb momentumairól beszélve. Az életrajzból kiemelte többek között azt, hogy külföldi ösztöndíja után hazatérve nem engedett a csábításnak, és itthon csinált karriert. Több tanulmánya nemzetközi elismerést vívott ki, 1949-ben pedig a Kossuth-díjat is megkapta.
Hiába azonban a rengeteg elismerés, nyílt és szókimondó természete szembefordította a kommunista hatalommal, így 1951-ben megfosztották akadémiai tagságától, majd tanszékét is elvették, és főorvosként beosztották a balassagyarmati kórház elmeosztályára. 1956-ban visszanyerte ugyan akadémiai tagságát és tanszékét, de a rehabilitálása későn érkezett: december 12-én súlyos betegség után elhunyt.
Török Pál idegsebész-ideggyógyász, Sántha Kálmán egykori tanítványa szintén részt vett a megemlékezésen. Elmondta, mindig szívesen emlékszik vissza arra a 2 évre, amit első tanítómestere mellett tölthetett.
– Meghatározta további életemet és pályafutásomat ez a 2 év. Bár őt megpróbálták félreállítani, szellemét igyekeztünk továbbvinni. Úgy gondolom, a nagy emberek haláluk után is hatással vannak, az ő szelleme pedig még mindig hat, 55 évvel a halála után is – mondta az egykori tanítvány.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.
Nagy Gábor orvosigazgató köszöntötte az eseményen megjelent egykori munkatársakat és tanítványokat, majd a professzor életéből egy momentumot kiragadva állított példát a ma emberének: Sántha Kálmánnak lett volna lehetősége külföldre menni, ő mégis hazáját, azon belül is Debrecent választotta, ahol az egyetemen tanársegédi kinevezést kapott, majd később a klinika vezetését is átvette.
– Mi késztet arra, hogy Sántha Kálmán emlékét évről évre felidézzük a professzorról 1988-ban készült szobor mellett? – tette fel a kérdést ünnepi beszédében Barla Gábor idegsebész főorvos, majd a választ is megadta az 55 éve súlyos betegség után elhunyt ideggyógyász életművének főbb momentumairól beszélve. Az életrajzból kiemelte többek között azt, hogy külföldi ösztöndíja után hazatérve nem engedett a csábításnak, és itthon csinált karriert. Több tanulmánya nemzetközi elismerést vívott ki, 1949-ben pedig a Kossuth-díjat is megkapta.
Hiába azonban a rengeteg elismerés, nyílt és szókimondó természete szembefordította a kommunista hatalommal, így 1951-ben megfosztották akadémiai tagságától, majd tanszékét is elvették, és főorvosként beosztották a balassagyarmati kórház elmeosztályára. 1956-ban visszanyerte ugyan akadémiai tagságát és tanszékét, de a rehabilitálása későn érkezett: december 12-én súlyos betegség után elhunyt.
Török Pál idegsebész-ideggyógyász, Sántha Kálmán egykori tanítványa szintén részt vett a megemlékezésen. Elmondta, mindig szívesen emlékszik vissza arra a 2 évre, amit első tanítómestere mellett tölthetett.
– Meghatározta további életemet és pályafutásomat ez a 2 év. Bár őt megpróbálták félreállítani, szellemét igyekeztünk továbbvinni. Úgy gondolom, a nagy emberek haláluk után is hatással vannak, az ő szelleme pedig még mindig hat, 55 évvel a halála után is – mondta az egykori tanítvány.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.