A névadó a reformkor nagy költője, a politikai szónoklat és a „magyar kritika” megindítója. Jogi tanulmányokat folytatott, s Pesten feljegyezték róla, hogy „törvényszéki beszédei a retorikai stílusgyakorlatok remekei” voltak. Szatmár vármegye aljegyzője, majd az 1832. évi országgyűlésen követ volt. 1823-ban fejezte be nemzeti Himnuszunkat, amelyet 1844-ben Erkel Ferenc zenésített meg. 1830-ban több mint egy hónapot Miskolcon is töltött.
1790–1838 között élt. Unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz írt Parainesise a jövőbe vetett hitéről tanúskodik. Miskolci tartózkodásának helyszínét 1997-ben emléktáblával jelölték meg.
D. I. / MN