Miskolcon 1000-1200-ra teszik a hajléktalanok számát, akik fedél nélkül, vagy nem lakáscélú ingatlanban élik az életüket. Ellátásukról a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt és a Napfényt az Életnek Alapítvány gondoskodik, a három szervezet felosztotta a város területét, és eszerint végzik a munkájukat. Akik az utcán élnek, azokra télen különösen figyelni kell, mondja Végh András, a Napfényt az Életnek Alapítvány szakmai vezetője Baross utcai központjukban. Készülnek a hideg időszakra maguk a hajléktalanok is, hiszen nem először élik túl az utcán a mínuszokat. Õsszel mindig igyekeznek ösztönözni őket, hogy vegyék igénybe az alapítvány lehetőségeit. Az étkeztetést, az orvosi ellátást, a ruhákat, az információt és a nappali melegedőt előszeretettel használják is, az éjszakai szálláshellyel már nem ez a helyzet. Ennek Végh András szerint több oka is van, az egyik ezek közül, hogy párok elhelyezésére nincs lehetőség, így ők nem veszik igénybe a szálláshelyet. A másik, hogy sokan nem bírják azt a kötöttséget, amit egy ilyen szálláshelyen a házirend megkövetel.
Az alapítvány munkatársai folyamatos terület bejárást végeznek, és pontos adatokkal rendelkeznek arról, hogy hol, milyen körülmények között, és hányan húzzák meg magukat. Nekik élelmet, meleg ruhát, takarót visznek, ha szükség van rá, és persze próbálják valamilyen ellátás felé terelni őket. A szakmai vezető szerint a három szervezet szolgálata nagyon jól lefedi a várost, összehangoltan működnek együtt, illetve a rendőrséggel, polgárőrséggel, az önkormányzattal – ahogy a lakosság is jól ismeri az elérhetőségeiket és gyakran jeleznek is. Ennek is köszönhető, hogy hajléktalan áldozatot nem követeltek az elmúlt telek Miskolcon.
Városunkban változatos helyeken húzódnak meg év közben a hajléktalanok, télen azonban korlátozódnak a lehetőségek. A szakemberek szerint legtöbbjük igyekszik valami romos, elhagyott épületbe behúzódni, ahol jobban védettek az időjárás viszontagságaitól, és esetleg még tüzelésre is van lehetőségük. A fóliából és egyéb anyagokból épített sátrak nem védenek jól a hideg ellen, de ezekből mostanra nem is sok maradt, a nagy részét ugyanis tavaly felgyújtották – vagy maguk a hajléktalanok, vagy a környék lakói. Varga Gergely, utcai szociális munkás szerint azért az emberek nagy része megérti, milyen nehéz helyzetben vannak a fedél nélkül élők, és segítő kezet is nyújtanak, ha van rá lehetőségük. Az Avason például legalább húsz hajléktalan van, akik belépő kódot kaptak egy-egy lépcsőház lakóitól, hogy éjszakára behúzódhassanak a hideg elől, cserébe besegítenek a lépcsőház tisztán tartásába. Ilyen lehetőséget többen is kaphatnának, ha nem piszkolnának maguk körül.
A Napfényt az Életnek Alapítvány ellátási körzete a város Dél-keleti része, az Avas, Tapolca, Görömböly, Hejőcsaba, Martin-kertváros, Szirma, a Vörösmarty városrész. Varga Gergellyel így a Kis-Avas felé vesszük az irányt, hogy találkozzunk egy olyan hajléktalannal, aki évek óta az utcán tölti a telet. Az apró viskónak csak egy helyisége tűnik épnek, ami előtt megállunk, a középső helyiség félig összeomolva, a hátsó rész már a tűzzel is találkozott. Bent a kis szobában félhomály, lelakottság és meglehetős hideg fogad minket. A vakolat mindenhol leperegve, a mennyezetről egy szál villanykörte lóg némi fényt adva, egy-két régi szekrényke és két heverő. Az egyiken, több takaró alatt, nyakig beöltözve fekszik Csendes János, aki már több, mint hat éve húzza meg magát itt. Lakótársa Kálmán most a „kaptárban” melegszik tudjuk meg, ugyanis bolti lopáson kapták. A hajléktalan férfi azt mondja, volt saját lakása, de elvesztette a munkáját és nem tudta fizetni. Most alkalmi munkákból, kukázásból él, és próbál életben maradni. Tavasszal betölti a hatvankettőt, így megigényelheti a nyugdíjat, de várhatóan olyan ki összeget kap majd, ami nem biztos elég lesz lakásbérlésre. A kis viskóban korábban volt szekrényük és kályhájuk is, de ellopták nemrég, amíg gyűjtögetni voltak. Varga Gergely átadja az élelmiszercsomagot, kikérdezi a férfit, és ígéri, másnap hoz meleg takarókat is. Csendes János kikísér minket, miközben helyzetéhez képest töretlen jókedvvel mesél mindennapjairól. „Túl kell élni, más lehetőség nincs…” – búcsúzik tőlünk.
A rendőrségnek számos más állami szerv mellett számos feladata van a hideg idő beköszöntével, tudjuk meg Gaskó Bertalantól, a B.-A.-Z. Megyei Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztályának vezetőjétől. Október elején tartottak a társszervekkel megbeszélést, majd ezt követően, – mint minden évben – felmérték a hajléktalanok közterületi szálláshelyét, és felvették a kapcsolatot a velük foglalkozó diszpécserszolgálattal, illetve azokkal a szervezetekkel, akik az ellátásukkal foglalkoznak. De kapcsolatban állnak az önkormányzattal és egyéb szervekkel, akik segítségével hatékonyan tudnak beavatkozni és intézkedni. Ezek hatékonyságát mutatja Gaskó Bertalan szerint az, hogy az elmúlt években a megyében történt kihűléses haláleseteknek csak töredéke az, amikor fedél nélküli ember hűlt ki közterületen. A jelzőrendszer tehát hatékonyan működik. Sajnos a tragédiák jelentős része viszont a Miskolc környéki kistelepüléseken élő, magányos, rászoruló, idős személyeket érinti, közülük sokan italozó életmódot folytattak, és nem tartották a kapcsolatot hozzátartozóikkal. A rendőrség az esetek megelőzésére tett konkrét lépései közt szerepel, hogy a járőrözésbe bevonják azokat a területeket, amelyeken hajléktalanok élnek, vagy megfordulnak, ott ellenőrzik őket. Azért is, nehogy bűncselekmény elkövetői, vagy áldozatai legyenek. De legalább ilyen fontos a dolog emberi oldala, hogy megtudakolják, tudnak-e bármiben segíteni. Ha úgy látják, hogy az illető krízis helyzetben van, akkor kétféle intézkedésre van módjuk, az egyik, hogy a hajléktalanokat gondozó szolgálat telephelyére szállítsák, ha pedig súlyosabb esettel találkoznak, akkor a mentőszolgálatot értesítik. 2011. őszétől egyébként tíz kihűléses halálesetről van a rendőrségnek tudomása, ami a korábbi évek hasonló időszakához képest javulást mutat.
Horváth I.
fotó: Juhász Á.
Az alapítvány munkatársai folyamatos terület bejárást végeznek, és pontos adatokkal rendelkeznek arról, hogy hol, milyen körülmények között, és hányan húzzák meg magukat. Nekik élelmet, meleg ruhát, takarót visznek, ha szükség van rá, és persze próbálják valamilyen ellátás felé terelni őket. A szakmai vezető szerint a három szervezet szolgálata nagyon jól lefedi a várost, összehangoltan működnek együtt, illetve a rendőrséggel, polgárőrséggel, az önkormányzattal – ahogy a lakosság is jól ismeri az elérhetőségeiket és gyakran jeleznek is. Ennek is köszönhető, hogy hajléktalan áldozatot nem követeltek az elmúlt telek Miskolcon.
Városunkban változatos helyeken húzódnak meg év közben a hajléktalanok, télen azonban korlátozódnak a lehetőségek. A szakemberek szerint legtöbbjük igyekszik valami romos, elhagyott épületbe behúzódni, ahol jobban védettek az időjárás viszontagságaitól, és esetleg még tüzelésre is van lehetőségük. A fóliából és egyéb anyagokból épített sátrak nem védenek jól a hideg ellen, de ezekből mostanra nem is sok maradt, a nagy részét ugyanis tavaly felgyújtották – vagy maguk a hajléktalanok, vagy a környék lakói. Varga Gergely, utcai szociális munkás szerint azért az emberek nagy része megérti, milyen nehéz helyzetben vannak a fedél nélkül élők, és segítő kezet is nyújtanak, ha van rá lehetőségük. Az Avason például legalább húsz hajléktalan van, akik belépő kódot kaptak egy-egy lépcsőház lakóitól, hogy éjszakára behúzódhassanak a hideg elől, cserébe besegítenek a lépcsőház tisztán tartásába. Ilyen lehetőséget többen is kaphatnának, ha nem piszkolnának maguk körül.
A Napfényt az Életnek Alapítvány ellátási körzete a város Dél-keleti része, az Avas, Tapolca, Görömböly, Hejőcsaba, Martin-kertváros, Szirma, a Vörösmarty városrész. Varga Gergellyel így a Kis-Avas felé vesszük az irányt, hogy találkozzunk egy olyan hajléktalannal, aki évek óta az utcán tölti a telet. Az apró viskónak csak egy helyisége tűnik épnek, ami előtt megállunk, a középső helyiség félig összeomolva, a hátsó rész már a tűzzel is találkozott. Bent a kis szobában félhomály, lelakottság és meglehetős hideg fogad minket. A vakolat mindenhol leperegve, a mennyezetről egy szál villanykörte lóg némi fényt adva, egy-két régi szekrényke és két heverő. Az egyiken, több takaró alatt, nyakig beöltözve fekszik Csendes János, aki már több, mint hat éve húzza meg magát itt. Lakótársa Kálmán most a „kaptárban” melegszik tudjuk meg, ugyanis bolti lopáson kapták. A hajléktalan férfi azt mondja, volt saját lakása, de elvesztette a munkáját és nem tudta fizetni. Most alkalmi munkákból, kukázásból él, és próbál életben maradni. Tavasszal betölti a hatvankettőt, így megigényelheti a nyugdíjat, de várhatóan olyan ki összeget kap majd, ami nem biztos elég lesz lakásbérlésre. A kis viskóban korábban volt szekrényük és kályhájuk is, de ellopták nemrég, amíg gyűjtögetni voltak. Varga Gergely átadja az élelmiszercsomagot, kikérdezi a férfit, és ígéri, másnap hoz meleg takarókat is. Csendes János kikísér minket, miközben helyzetéhez képest töretlen jókedvvel mesél mindennapjairól. „Túl kell élni, más lehetőség nincs…” – búcsúzik tőlünk.
A rendőrségnek számos más állami szerv mellett számos feladata van a hideg idő beköszöntével, tudjuk meg Gaskó Bertalantól, a B.-A.-Z. Megyei Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztályának vezetőjétől. Október elején tartottak a társszervekkel megbeszélést, majd ezt követően, – mint minden évben – felmérték a hajléktalanok közterületi szálláshelyét, és felvették a kapcsolatot a velük foglalkozó diszpécserszolgálattal, illetve azokkal a szervezetekkel, akik az ellátásukkal foglalkoznak. De kapcsolatban állnak az önkormányzattal és egyéb szervekkel, akik segítségével hatékonyan tudnak beavatkozni és intézkedni. Ezek hatékonyságát mutatja Gaskó Bertalan szerint az, hogy az elmúlt években a megyében történt kihűléses haláleseteknek csak töredéke az, amikor fedél nélküli ember hűlt ki közterületen. A jelzőrendszer tehát hatékonyan működik. Sajnos a tragédiák jelentős része viszont a Miskolc környéki kistelepüléseken élő, magányos, rászoruló, idős személyeket érinti, közülük sokan italozó életmódot folytattak, és nem tartották a kapcsolatot hozzátartozóikkal. A rendőrség az esetek megelőzésére tett konkrét lépései közt szerepel, hogy a járőrözésbe bevonják azokat a területeket, amelyeken hajléktalanok élnek, vagy megfordulnak, ott ellenőrzik őket. Azért is, nehogy bűncselekmény elkövetői, vagy áldozatai legyenek. De legalább ilyen fontos a dolog emberi oldala, hogy megtudakolják, tudnak-e bármiben segíteni. Ha úgy látják, hogy az illető krízis helyzetben van, akkor kétféle intézkedésre van módjuk, az egyik, hogy a hajléktalanokat gondozó szolgálat telephelyére szállítsák, ha pedig súlyosabb esettel találkoznak, akkor a mentőszolgálatot értesítik. 2011. őszétől egyébként tíz kihűléses halálesetről van a rendőrségnek tudomása, ami a korábbi évek hasonló időszakához képest javulást mutat.
Horváth I.
fotó: Juhász Á.