2010-ben indult útjára a Szóval?! Országos vitaverseny, mely a középiskolások vitakultúrájának fejlesztését, a fiatalok érvelési és kommunikációs készségfejlesztését, valamint Európai Uniós tudásuk bővítését tűzte ki célul. A verseny rangját jelzi, hogy tavaly már 171 középiskolás csapat vett részt rajta, köztük az Észak-magyarországi régióból az országos döntőbe jutó Szószaporítók is, melynek három tagja a Földes Ferenc Gimnázium végzős diákja.
Mácsay Vivien, Erdélyi Tamás és Sereg Péter egy felnőtt számára is komoly megpróbáltatásnak néztek elébe felkészítő tanáruk, Jobbágy László szerint, amikor jelentkeztek a versenyre. A Carl Popper-féle, többfordulós vitapárbajban érvelni, cáfolni egyaránt kellett szemtől szemben. A gyors válaszokra legalább annyira szükség volt, mint a jól felépített érvelésre.
– Arra sarkallt minket a felkészülés és a verseny, hogy megtanuljuk jobban kifejezni magunkat. Persze az önbizalmunknak is jót tesz, ha minél többször próbára tehetjük képességeinket közönség előtt. A lámpaláz azonban mindig megmarad – tette hozzá mosolyogva Vivien.
Péter a párbajok során a második volt a csapaton belüli sorrendben, tehát neki kellett reagálnia az ellenféltől elhangzottakra. Mint elmondta, óriási koncentrációt igényelt, hogy figyelje az ellenfél mondanivalóját, megtalálja az érvelésük gyenge pontjait, és saját válaszát gyorsan megfogalmazva cáfolja érvrendszerüket.
– Azt hiszem, beleszülettem ebbe a szerepbe. Ma már bátorságot ad akár a hétköznapokban is, hogy ki kell állnom, beszélnem kell mások előtt – emelte ki Péter.
Tamásnak leginkább az tetszett a versenyben, hogy szemtől szemben kellett helyt állnia. Igazi pszichológiai játék volt az egész véleménye szerint, amiben azonban rengeteg új tapasztalatot gyűjtött.
– Észrevenni, hogy kinek mi a hibája, követni a gondolatmenetét, majd a gyenge pontjaira rátapintani, és a saját igazadról meggyőzni: komoly feladat volt, amiből nagyon sokat tanultam – mesélt élményeiről Tamás.
A diákok és felkészítő tanáruk is egyetértett abban, hogy a legnehezebb mégis az volt, amikor olyan dolog mellett kellett érvelni, aminek az igazában ők maguk nem voltak biztosak. Márpedig elmondásuk szerint sokszor azon múlott a győzelem, hogy a beszélő mennyire tudta személyessé, s így hitelessé tenni érvelését.
– A viták során fontos volt a nyugalom megőrzése, mivel ezen is múlhatott a győzelem. Nem legyőzni, hanem meggyőzni kellett az ellenfelet. Õk ezt megtanulták, így biztos vagyok abban, hogy kulturáltan fognak érvelni, vitatkozni életük során – hangsúlyozta Jobbágy László.
A felkészítő tanár hozzátette, mindenképpen hasznos volt a verseny, hiszen bármilyen pályára is mennek tovább, fel tudják majd használni az itt megszerzett tapasztalatokat és tudást.
Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Külügyminisztérium idén is útjára indította a disputaversenyt. Összesen három fordulón át (előválogatás, regionális döntők és országos döntő) teszik próbára a résztvevő csapatok vitatudását. Az egyes fordulókhoz különböző vitatémákat kapnak a versenyzők, melyek mindegyike az Európai Unióhoz kapcsolódó dilemmákra vonatkozik.
Kujan I.
Fotó: Juhász Á.
Mácsay Vivien, Erdélyi Tamás és Sereg Péter egy felnőtt számára is komoly megpróbáltatásnak néztek elébe felkészítő tanáruk, Jobbágy László szerint, amikor jelentkeztek a versenyre. A Carl Popper-féle, többfordulós vitapárbajban érvelni, cáfolni egyaránt kellett szemtől szemben. A gyors válaszokra legalább annyira szükség volt, mint a jól felépített érvelésre.
– Arra sarkallt minket a felkészülés és a verseny, hogy megtanuljuk jobban kifejezni magunkat. Persze az önbizalmunknak is jót tesz, ha minél többször próbára tehetjük képességeinket közönség előtt. A lámpaláz azonban mindig megmarad – tette hozzá mosolyogva Vivien.
Péter a párbajok során a második volt a csapaton belüli sorrendben, tehát neki kellett reagálnia az ellenféltől elhangzottakra. Mint elmondta, óriási koncentrációt igényelt, hogy figyelje az ellenfél mondanivalóját, megtalálja az érvelésük gyenge pontjait, és saját válaszát gyorsan megfogalmazva cáfolja érvrendszerüket.
– Azt hiszem, beleszülettem ebbe a szerepbe. Ma már bátorságot ad akár a hétköznapokban is, hogy ki kell állnom, beszélnem kell mások előtt – emelte ki Péter.
Tamásnak leginkább az tetszett a versenyben, hogy szemtől szemben kellett helyt állnia. Igazi pszichológiai játék volt az egész véleménye szerint, amiben azonban rengeteg új tapasztalatot gyűjtött.
– Észrevenni, hogy kinek mi a hibája, követni a gondolatmenetét, majd a gyenge pontjaira rátapintani, és a saját igazadról meggyőzni: komoly feladat volt, amiből nagyon sokat tanultam – mesélt élményeiről Tamás.
A diákok és felkészítő tanáruk is egyetértett abban, hogy a legnehezebb mégis az volt, amikor olyan dolog mellett kellett érvelni, aminek az igazában ők maguk nem voltak biztosak. Márpedig elmondásuk szerint sokszor azon múlott a győzelem, hogy a beszélő mennyire tudta személyessé, s így hitelessé tenni érvelését.
– A viták során fontos volt a nyugalom megőrzése, mivel ezen is múlhatott a győzelem. Nem legyőzni, hanem meggyőzni kellett az ellenfelet. Õk ezt megtanulták, így biztos vagyok abban, hogy kulturáltan fognak érvelni, vitatkozni életük során – hangsúlyozta Jobbágy László.
A felkészítő tanár hozzátette, mindenképpen hasznos volt a verseny, hiszen bármilyen pályára is mennek tovább, fel tudják majd használni az itt megszerzett tapasztalatokat és tudást.
Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Külügyminisztérium idén is útjára indította a disputaversenyt. Összesen három fordulón át (előválogatás, regionális döntők és országos döntő) teszik próbára a résztvevő csapatok vitatudását. Az egyes fordulókhoz különböző vitatémákat kapnak a versenyzők, melyek mindegyike az Európai Unióhoz kapcsolódó dilemmákra vonatkozik.
Kujan I.
Fotó: Juhász Á.