A Palotaszálló - mai nevén Hotel Palota, amely 2010-ben ünnepelte megnyitásának 80. évfordulóját – annak idején monumentális beruházás keretében épült. Az 1920-as évek második felében alagutakat fúrva, sziklákat robbantva, hegyoldalakat letarolva, több ezer munkás dúlta fel a környék idilli nyugalmát. De vajon miért pont Lillafüredre esett a választás? A dologgal több korabeli újság is foglalkozik. A Magyar Jövő 1925. februári számában például azt írták, hogy Bethlen Miklós miniszterelnök, Mayer János miniszter és Pfeiffer Gyula miniszteri tanácsos több napos vadászaton vett itt részt, s rabul ejtette őket Lillafüred, és a Hámor „Csonka-Magyarországon egyedülálló, természeti szépsége”. Állítólag ekkor ötlött fel bennük, hogy a vidéket „kiemelik elhagyatottságából”, és Európa egyik legjelentősebb üdülőhelyét hozzák itt létre, „függőkertekkel, fürdőteleppel, díszparkokkal, szerpentin-utakkal”.
Hamarosan elkészültek a tervek, majd beindultak a korabeli mércével mérve, egyedülállóan nagyszabású munkálatok is, több mint háromezer munkás részvételével. Már ekkor felmerült, hogy valójában egyáltalán nem csak szállodát és üdülőhelyet építenek itt – egyes környező országok – különösen a csehek – ugyanis élénk kémtevékenységet folytattak a környéken, amelyből hamarosan diplomáciai botrány is keletkezett. A Reggeli Hírlap 1930. márciusában „A csehek rémlátása erődítménynek nézte a Palotaszálló függőkertjeit” címmel számolt be az esetről. Mint írták: „….elsődlegesen tarthat számot a közfigyelemre annak leleplezése, miként került kapcsolatba ez a nagy vitára okot szolgáltató hely a csehekkel. Ugyanis a cseh kémek a Palotaszálló függőkertjeit rémlátásukban erődítménynek nézték, ilyen értelmű jelentést tettek a kassai kémirodának, amelynek az „erődítmény” tervrajzát is megszerezték". A lap cáfolja, hogy bármiféle erődítmény épült volna Lillafüreden, s elítéli a cseh kémek tevékenységét, akik „mindenkit megelőzve kereskedtek Lillafüreden”.
Úgy szokás azonban mondani, „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”, azóta ugyanis már kiderült, hogy valamiféle titkos katonai objektum mégiscsak épült Lillafüreden,és egyáltalán nincs kizárva, hogy éppen abban az időszakban. Ruttkay János hadtörténész úgy nyilatkozott, hogy a katonai fedőnevén Üdülő-ként emlegetett objektumnak akkortájt kellett épülnie, mert sem előtte, sem utána nincsenek feljegyzések olyan nagyszabású munkálatokról Lillafüreden, melynek keretében több emeletnyi helyiséget vájhattak volna a hegy belsejébe.
- Akkoriban azonban, a horribilisnak számító, 12 millió pengős beruházás keretében, fenekestől felforgattak itt mindent. Alagutakat fúrtak az autóutak számára, fúrásokat végeztek, termálvíz után kutatva, ástak, robbantottak, egész hegyoldalakat taroltak le – ezenközben, „elrejtve”, könnyen kialakíthatták a katonai objektumot is – hangoztatta a hadtörténész, aki szerint arról sem szabad elfeledkezni, hogy a trianoni békeszerződés nagyon szigorú feltételeket kényszerített Magyarországra, a hadászat tekintetében is.
Megszabták – s igen szűkmarkúan – mennyi katonát, milyen fegyverzetet, objektumokat tarthat fenn, ezt egyebek mellett polgárinak álcázott, de valójában katonai célokat szolgáló létesítményekkel is igyekeztek kijátszani. Biztosan tudni egyelőre csak azt lehet, hogy a II. világháborút követően, egészen a nyolcvanas évek végéig, légvédelmi harcálláspont működött hegy belsejébe vájt, kétemeletnyi, mintegy 10-12 ablaktalan helyiségből álló objektumban. Aztán egy ideig szórakozóhelynek használták egy részét, később pedig a Rockmúzeum lehetséges helyszíneként is szóba került, de végül nem találták erre alkalmasnak.
A napokban a Hotel Palotában jártunk, ugyanis vannak olyan szóbeszédek, hogy a szálloda pincéjéből is titkos alagutak vezettek valahová – illetve hogy a hotel eleve olyan szerteágazó barlangrendszerre épült, amelyek szükség esetén többféle célt is szolgáltak.
Nézelődés közben Száva Zsuzsa értékesítési vezető kalauzolt minket, aki elmondta: 19 éve dolgozik itt, ő egyetlen elfalazott alagútról tud a szálloda pincéjében, ez a függőkertek irányába néz, véleménye szerint árufeltöltésre használhatták. Az eltelt évtizedekben azonban rengeteg átépítés, ráépítés, átalakítás történt itt, és nemigen élnek már azok az alkalmazottak, akik a régi időkben is itt dolgoztak, s még emlékezhetnének valamire.
Keresztül-kasul jártuk a szálloda pincéjét, amely mélységénél, kialakításánál fogva maga is alkalmas lehetett egyfajta óvóhelynek, s szemlátomást részét képezte a környékbeli cseppkőbarlang-rendszernek. Láttunk elfalazott részeket, de ezek eredeti funkcióját ma már tényleg nem lehet megállapítani. .A Diósgyőr-Lillafüred projektnek viszont része az egykori függőkert felújítása is – nem kizárt, hogy a munkálatok közben meglepő dolgok kerülnek majd napvilágra a területen.
Felmásztunk a szálloda tornyába is, ahol házi tárlaton mutatják be a Palotaszálló építését, megnyitását, korabeli fotókkal, beszámolókkal. A toronyból jó rálátás nyílik a sziklaobjektumra is, amely légvonalban kifejezetten közelinek tűnik, s a laikus számára tényleg igen nehezen magyarázható, miért telepítették ide, az ország akkor legelitebbnek számító vendéglátóhelyének a tőszomszédságába. Veszélynek téve ki ilyen módon az egész környéket, hiszen bombázáskor a katonai célpontok – és környékük - elsődleges támadásnak vannak kitéve.
Szepesi Sándor
Fotó: Juhász Ákos