– Nagy örömmel fogadtuk az alapítvány megkeresését, hiszen a Földes Ferenc Gimnázium közismert arról, hogy felvállalja az esélyegyenlőségért vívott, valamint a szegénység és a hátrányos helyzet elleni küzdelmet. Mi is sokat tudunk tenni a szegénység ellen, nem feltétlenül csak pénzügyi támogatással, hanem állandó odafigyeléssel is – hangsúlyozta a kiállítás megnyitóján Veres Pál, a gimnázium igazgatója, utalva arra, hogy vannak képzéseik hátrányos helyzetű felnőttek számára. Legalább ennyire fontos számukra a mozgáskorlátozottak segítése, vagy a fiatalok drogprevenciós képzése is.
Merthogy a szegénység nem feltétlenül csak a rossz szociális helyzetet vagy a rossz életkörülményeket foglalja magában – legalábbis a Kurt Lewin Alapítvány szerint. A 100 legszegényebb címet viselő kiadványuk, és annak képeiből összeállított országjáró kiállításukon ennek megfelelően láthatunk fotót és rövid leírást testárusról, börtönviseltről, drogfüggőről és hátrányos helyzetű kisdiákról is.
– Szeretnénk elérni, hogy diáktársaink is (meg)értsék, amit a képek sugallnak. Szeretnénk, hogy a földesisták lássanak. Lássák azt, ami a kiállítás egyik szlogenje is: a szegénység közel van – mondta Szabó Zsófia Dorottya, a kiállítást szervező csapat egyik tagja.
Az országjáró kiállítást minden iskolában saját képükre formálják a diákok, így változatos és színes marad. Mint Szabó Zsófia elmondta, társaival – Czél Izabella, Mecséri Eszter, Varholik Máté és Pirity Ádám – a száz képből azokat szerették volna kiállítani iskolájuk galériájában, melyeknek megyei vonatkozásuk is van. Ilyen például a 26 éves, kazincbarcikai lány, Edina története is.
– Akkor tartjuk majd sikeresnek a kiállítást, ha gondolatokat ébresztünk diáktársainkban, és esetleg vissza is halljuk, mit gondolatok fogalmazódtak meg bennük a képek láttán – mondta.
Váradi Gábor, a gimnázium egyik tanulója a képek nézegetése közben kérdésünkre elmondta, tetszik neki a kiállítás, de véleménye szerint sok múlik a neveltetésen is. Mint hangsúlyozta, a családjukban nincsenek tabutémák, nem viseltetnek senki iránt előítélettel. Úgy nevelik, hogy kerülje sztereotípiák alkotását.
Illés Márton, az alapítvány programvezetője – egyben a kiadvány szerkesztője – úgy fogalmazott a kiállítás megnyitóján, hogy igyekezzen mindenki megtalálni, miben segíthet. Ne fordítsuk tehát félre a fejünket, hanem igyekezzünk megismerni a dolgok hátterét.
– A kiállítás megszervezésével és megtekintésével ti is nagyon sokat tettetek, hiszen megindulhat egy vita, egy párbeszéd a szegénységről, ami közel van – szólt a szervezőkhöz és a megjelent mintegy ötven diákhoz fordulva.
A kiállítás 3 éve indult útjára. Azóta szinte az ország összes régióját bejárta, ám a tárlatnak egy kivételével mindig kulturális intézmények adtak otthont, vagyis főként a felnőttekhez jutottak el a képek. A kiállítás a Földesben – ezúttal főként a diákok számára – február 16-áig tekinthető meg.
Szöveg és kép: Kujan I.
Merthogy a szegénység nem feltétlenül csak a rossz szociális helyzetet vagy a rossz életkörülményeket foglalja magában – legalábbis a Kurt Lewin Alapítvány szerint. A 100 legszegényebb címet viselő kiadványuk, és annak képeiből összeállított országjáró kiállításukon ennek megfelelően láthatunk fotót és rövid leírást testárusról, börtönviseltről, drogfüggőről és hátrányos helyzetű kisdiákról is.
– Szeretnénk elérni, hogy diáktársaink is (meg)értsék, amit a képek sugallnak. Szeretnénk, hogy a földesisták lássanak. Lássák azt, ami a kiállítás egyik szlogenje is: a szegénység közel van – mondta Szabó Zsófia Dorottya, a kiállítást szervező csapat egyik tagja.
Az országjáró kiállítást minden iskolában saját képükre formálják a diákok, így változatos és színes marad. Mint Szabó Zsófia elmondta, társaival – Czél Izabella, Mecséri Eszter, Varholik Máté és Pirity Ádám – a száz képből azokat szerették volna kiállítani iskolájuk galériájában, melyeknek megyei vonatkozásuk is van. Ilyen például a 26 éves, kazincbarcikai lány, Edina története is.
– Akkor tartjuk majd sikeresnek a kiállítást, ha gondolatokat ébresztünk diáktársainkban, és esetleg vissza is halljuk, mit gondolatok fogalmazódtak meg bennük a képek láttán – mondta.
Váradi Gábor, a gimnázium egyik tanulója a képek nézegetése közben kérdésünkre elmondta, tetszik neki a kiállítás, de véleménye szerint sok múlik a neveltetésen is. Mint hangsúlyozta, a családjukban nincsenek tabutémák, nem viseltetnek senki iránt előítélettel. Úgy nevelik, hogy kerülje sztereotípiák alkotását.
Illés Márton, az alapítvány programvezetője – egyben a kiadvány szerkesztője – úgy fogalmazott a kiállítás megnyitóján, hogy igyekezzen mindenki megtalálni, miben segíthet. Ne fordítsuk tehát félre a fejünket, hanem igyekezzünk megismerni a dolgok hátterét.
– A kiállítás megszervezésével és megtekintésével ti is nagyon sokat tettetek, hiszen megindulhat egy vita, egy párbeszéd a szegénységről, ami közel van – szólt a szervezőkhöz és a megjelent mintegy ötven diákhoz fordulva.
A kiállítás 3 éve indult útjára. Azóta szinte az ország összes régióját bejárta, ám a tárlatnak egy kivételével mindig kulturális intézmények adtak otthont, vagyis főként a felnőttekhez jutottak el a képek. A kiállítás a Földesben – ezúttal főként a diákok számára – február 16-áig tekinthető meg.
Szöveg és kép: Kujan I.