A madarak téli életminőségének javulásához nagyban hozzájárulnak a madáretető odúk, különböző magvak, és természetesen a folyamatos folyadék utánpótlás. Az egyik legösszetettebb madárvédelmi tevékenység a majd’ hat hónapig tartó törődés, hiszen több fajra is figyelni kell.
A legoptimálisabb táplálék a napraforgó, a köles és az előző évi tört dió is, a zsírtartalék felhalmozását pedig egy-egy kirakott alma is segíti, valamint a magas cukortartalmú magok, amit az átvonuló madarak lassan elfogyasztanak.
A madáretetés azonban ugyanolyan felelősség, mint bármilyen állat gondozása. A cinegék és a többi telelő madárfaj hamar hozzászokik a helyhez, ahonnan az ételt kapja, ezért visszajáró vendégekké válnak évről-évre.
A kistestű madarak élete sokszor azon múlik a mínuszokban, hogy megfelelő zsírréteget fel tudnak-e halmozni, vagy sem, ezért fontos az etetés. Nem sózott, nem pirított magokkal, sőt ha fel van törve a magas olajtartalmú napraforgó, az még jobb, hiszen vannak olyan fajok, amelyeknek csőre nem elég erős ahhoz, hogy kihámozzák a magokat.
A magvak mellett használható, a hasznos állati zsiradék is. A nem sós, kifőzött szalonna többek között, de a cinkék számára árulnak az állatkereskedésekben megfelelő ételt. A lágy sajt is kedvelt étele – főként – a vörösbegyeknek. Szeretik a madarak ezen túl a rizst és a tésztát főve, a zöldségeket nyersen. Amit azonban soha ne m szabad adni a madaraknak, az a kenyér és a morzsa. Ezek ugyanis erjedésnek indulnak, és gyomor- és bélgyulladást okoznak.
A madáretetés tehát felelősségteljes feladat, ami nem csak egy télre vonatkozik. A lelkes állatvédők különböző etetőket is készíthetnek, amit a földre, az ablakpárkányra, a fa ágára is akaszthatnak, hogy ne csak étellel, hanem szállással is segítsék a madarak téli időszakát.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.
A legoptimálisabb táplálék a napraforgó, a köles és az előző évi tört dió is, a zsírtartalék felhalmozását pedig egy-egy kirakott alma is segíti, valamint a magas cukortartalmú magok, amit az átvonuló madarak lassan elfogyasztanak.
A madáretetés azonban ugyanolyan felelősség, mint bármilyen állat gondozása. A cinegék és a többi telelő madárfaj hamar hozzászokik a helyhez, ahonnan az ételt kapja, ezért visszajáró vendégekké válnak évről-évre.
A kistestű madarak élete sokszor azon múlik a mínuszokban, hogy megfelelő zsírréteget fel tudnak-e halmozni, vagy sem, ezért fontos az etetés. Nem sózott, nem pirított magokkal, sőt ha fel van törve a magas olajtartalmú napraforgó, az még jobb, hiszen vannak olyan fajok, amelyeknek csőre nem elég erős ahhoz, hogy kihámozzák a magokat.
A magvak mellett használható, a hasznos állati zsiradék is. A nem sós, kifőzött szalonna többek között, de a cinkék számára árulnak az állatkereskedésekben megfelelő ételt. A lágy sajt is kedvelt étele – főként – a vörösbegyeknek. Szeretik a madarak ezen túl a rizst és a tésztát főve, a zöldségeket nyersen. Amit azonban soha ne m szabad adni a madaraknak, az a kenyér és a morzsa. Ezek ugyanis erjedésnek indulnak, és gyomor- és bélgyulladást okoznak.
A madáretetés tehát felelősségteljes feladat, ami nem csak egy télre vonatkozik. A lelkes állatvédők különböző etetőket is készíthetnek, amit a földre, az ablakpárkányra, a fa ágára is akaszthatnak, hogy ne csak étellel, hanem szállással is segítsék a madarak téli időszakát.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.