Kitta Zsolt garázsában mindig van valami szokatlan, de most éppen nem egy amerikai autóra, hanem egy egészen másfajta különlegességre akadtunk. A szocializmus egyik legfurább teremtményét, a Zaporozsecet láttuk meg, amiről a tulajdonosát kérdeztü
- Ez egy Zaporozec 968 M, a rossz hírű márka harmadik és egyben utolsó szériája. Az első kiadást, a 965-öt a Merkur egyszerűen nem engedte be az országba, mert nem felelt meg az egyébként igen alacsony műszaki követelményeknek, az utána következő kopoltyús változatot viszont már meg lehetett vásárolni Magyarországon, ennek ismeretében el sem tudom képzelni mennyire silány lehetett a 965.
A szocializmus egyik legrosszabb autója volt, de nagyon olcsón hozzá lehetett jutni, mindig volt raktáron, míg más autóra éveket kellett várni, ezért sokan vásárolták. Később ugyan rájöttek, hogy érdemesebb többet fizetni egy jobb minőségű járműért. Több darab maradt belőle, amivel nem tudtak mit kezdeni, így kisorsolták őket a lottóval, valamint ajándékba adták nyugdíjazott katonatiszteknek. Egyik rokonom is lottón nyert egy 968-ast, majd amikor elindult vele az első hosszabb útjára, a Dunántúlra, a Zapi megállt, ott is hagyta az út szélén.
- Gyakran robbantál le vele?
- A gyakoriság az relatív. Egyszer egészen Tokajig el tudtam menni vele úgy, hogy csak kétszer állt meg, nagyon büszke voltam rá. Amúgy általában nem hagytam el vele Miskolc határait, de volt úgy hogy egészen Nyékig is elmerészkedtem, de tréler hozta vissza. Néha minden előjel nélkül megállt, ekkor otthagytam. Megesett, hogy egy hónapig állt ott, aztán odamentem és beindult azonnal.
–Sok ember tudja mi ez az autó, és éppen ezért vagy a fejüket csóválják, vagy mosolyognak: hogy még van ilyen, sőt egyszer egy lány megkérdezte, hogy én csináltam-e. A műszaki vizsgán is fogták a fejüket, a szakemberek mondván: miért kell még ez az utakra. Ráadásul átírásnál az is gondot okozott, hogy az alvázszámban szerepel az orosz ZS betű, ami a régi forgalmiba még kézzel volt bemásolva viszont a mostani számítógépes rendszerben ezt már nem tudták beütni, így helyettesítették rendes ZS betűvel, viszont az eredetvizsgán nem fogadták el, mert nem egyezik a két karakter, lett kalamajka a hozzánemértésből, végül kihagyták az egészet.
–Minimális összegért vettem 14 ezer kilométerrel, ami egy Zapi életében már erős elhasználódást feltételez, az eredeti piros szín simán kifakult a napon rózsaszínre. Az autó motorja V4es benzines farmotor, semmi köze a harckocsi indítómotorhoz, mint ahogy ez régebben az elterjedt, a léghűtés miatt volt a régebbieken hátul kopoltyú a sárvédőkön, ez az újabb már módosított hátsó hűtéssel rendelkezik, uborkareszelőnek becézett nyílással.
- A Zaporozsecnek, ha jól emlékszem van még egy egyedi érdekessége, amit érdemes mindenképp megemlíteni…
- Igen, a fűtés egy eléggé érdekes megoldás, benzinkályha van benne. A kocsi extrém hidegre készült, fent északon ma is használnak ilyet mínusz 50 fokban gond nélkül. Néha én is bekapcsoltam a kályhát, de sok örömöm nem volt benne, vagy úgy fűtött, hogy meg sem tudtam fogni a váltókart, olyan forró volt, és belül pattogzott le a hőtől a festés, a kocsi körül pedig felolvadt a hó, vagy pedig – az esetek többségében – kialudt a láng és a ventillátor nyomta befelé a benzingőzt. Kicsit féltem is hogy felrobban, régebben mindennapos újsághír volt, hogy bennégtek a Zaporozsecben az utasok.
- Akkor mégis, mit lehet benne szeretni?
- Nem tudom, érdekes, vicces, kihívás vele megtenni egy utat, aki megtanulja vezetni az mindent, tud vezetni. A lámpája gyengén világít, fék szinte sosem volt rajta, estére megcsináltam, reggel már nem fogott. A kormányt is a kanyar előtt kellett tekerni, hogy be tudjam vele venni az ívet, pár barátom próbálta ugyan vezetni de pár méter után „soha többet” jelszóval szálltak ki belőle, az ajtó menet közben néha kinyílt, a hangja alapján mindenki azt hitte hogy mindjárt szétesik, a végsebessége mindössze 70 km/h volt, az is igen nagy szenvedések árán. Viszont ha ment a fűtés pólóban lehetett vezetni – 20 fokban, és gond nélkül elment a 70 cm-es árvízben is, igaz akkor mi már bent a vízben ültünk.
- Mi a további terv vele?
- Két variációt látok magam előtt, az egyik, hogy eladom valakinek, bár ahhoz meg kellene hirdetni végre. A másik, számomra kedvesebb megoldás, hogy kétéltűt csinálok belőle, ezt ugyanis többen megtették már Ukrajnában, az autó minimális átalakítással simán fennmarad a vízen, sőt a farmotor végére szerelt ventillátorral szépen halad is.
Vajtó László
- Ez egy Zaporozec 968 M, a rossz hírű márka harmadik és egyben utolsó szériája. Az első kiadást, a 965-öt a Merkur egyszerűen nem engedte be az országba, mert nem felelt meg az egyébként igen alacsony műszaki követelményeknek, az utána következő kopoltyús változatot viszont már meg lehetett vásárolni Magyarországon, ennek ismeretében el sem tudom képzelni mennyire silány lehetett a 965.
A szocializmus egyik legrosszabb autója volt, de nagyon olcsón hozzá lehetett jutni, mindig volt raktáron, míg más autóra éveket kellett várni, ezért sokan vásárolták. Később ugyan rájöttek, hogy érdemesebb többet fizetni egy jobb minőségű járműért. Több darab maradt belőle, amivel nem tudtak mit kezdeni, így kisorsolták őket a lottóval, valamint ajándékba adták nyugdíjazott katonatiszteknek. Egyik rokonom is lottón nyert egy 968-ast, majd amikor elindult vele az első hosszabb útjára, a Dunántúlra, a Zapi megállt, ott is hagyta az út szélén.
- Gyakran robbantál le vele?
- A gyakoriság az relatív. Egyszer egészen Tokajig el tudtam menni vele úgy, hogy csak kétszer állt meg, nagyon büszke voltam rá. Amúgy általában nem hagytam el vele Miskolc határait, de volt úgy hogy egészen Nyékig is elmerészkedtem, de tréler hozta vissza. Néha minden előjel nélkül megállt, ekkor otthagytam. Megesett, hogy egy hónapig állt ott, aztán odamentem és beindult azonnal.
–Sok ember tudja mi ez az autó, és éppen ezért vagy a fejüket csóválják, vagy mosolyognak: hogy még van ilyen, sőt egyszer egy lány megkérdezte, hogy én csináltam-e. A műszaki vizsgán is fogták a fejüket, a szakemberek mondván: miért kell még ez az utakra. Ráadásul átírásnál az is gondot okozott, hogy az alvázszámban szerepel az orosz ZS betű, ami a régi forgalmiba még kézzel volt bemásolva viszont a mostani számítógépes rendszerben ezt már nem tudták beütni, így helyettesítették rendes ZS betűvel, viszont az eredetvizsgán nem fogadták el, mert nem egyezik a két karakter, lett kalamajka a hozzánemértésből, végül kihagyták az egészet.
–Minimális összegért vettem 14 ezer kilométerrel, ami egy Zapi életében már erős elhasználódást feltételez, az eredeti piros szín simán kifakult a napon rózsaszínre. Az autó motorja V4es benzines farmotor, semmi köze a harckocsi indítómotorhoz, mint ahogy ez régebben az elterjedt, a léghűtés miatt volt a régebbieken hátul kopoltyú a sárvédőkön, ez az újabb már módosított hátsó hűtéssel rendelkezik, uborkareszelőnek becézett nyílással.
- A Zaporozsecnek, ha jól emlékszem van még egy egyedi érdekessége, amit érdemes mindenképp megemlíteni…
- Igen, a fűtés egy eléggé érdekes megoldás, benzinkályha van benne. A kocsi extrém hidegre készült, fent északon ma is használnak ilyet mínusz 50 fokban gond nélkül. Néha én is bekapcsoltam a kályhát, de sok örömöm nem volt benne, vagy úgy fűtött, hogy meg sem tudtam fogni a váltókart, olyan forró volt, és belül pattogzott le a hőtől a festés, a kocsi körül pedig felolvadt a hó, vagy pedig – az esetek többségében – kialudt a láng és a ventillátor nyomta befelé a benzingőzt. Kicsit féltem is hogy felrobban, régebben mindennapos újsághír volt, hogy bennégtek a Zaporozsecben az utasok.
- Akkor mégis, mit lehet benne szeretni?
- Nem tudom, érdekes, vicces, kihívás vele megtenni egy utat, aki megtanulja vezetni az mindent, tud vezetni. A lámpája gyengén világít, fék szinte sosem volt rajta, estére megcsináltam, reggel már nem fogott. A kormányt is a kanyar előtt kellett tekerni, hogy be tudjam vele venni az ívet, pár barátom próbálta ugyan vezetni de pár méter után „soha többet” jelszóval szálltak ki belőle, az ajtó menet közben néha kinyílt, a hangja alapján mindenki azt hitte hogy mindjárt szétesik, a végsebessége mindössze 70 km/h volt, az is igen nagy szenvedések árán. Viszont ha ment a fűtés pólóban lehetett vezetni – 20 fokban, és gond nélkül elment a 70 cm-es árvízben is, igaz akkor mi már bent a vízben ültünk.
- Mi a további terv vele?
- Két variációt látok magam előtt, az egyik, hogy eladom valakinek, bár ahhoz meg kellene hirdetni végre. A másik, számomra kedvesebb megoldás, hogy kétéltűt csinálok belőle, ezt ugyanis többen megtették már Ukrajnában, az autó minimális átalakítással simán fennmarad a vízen, sőt a farmotor végére szerelt ventillátorral szépen halad is.
Vajtó László