Nem csupán Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében, magyar és más népcsoportoknál egyaránt hagyomány a kiszebáb-égetés. Mint Tóth Arnold, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Osztályának felelős vezetője elmondta, elsősorban a palócság területén volt jellemző ez a népszokás, de a megyében is sok helyen megtartották régebben.
– A hagyomány időpontját tekintve területenként azért van eltérés. Tőlünk északabbra nagyböjt végén, virágvasárnapon ünneplik a kiszehajtást, itt így nevezik. Máshol azonban, és inkább ez a jellemző, az úgynevezett farsang farka, tehát farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd időszakára esik – mondta.
Búcsú a téltől és a betegségektől
A hagyomány szerint ilyenkor a gyerekek végigjárták a települést, és adományokat gyűjtve ruhadarabokat kértek a lakosoktól. Ezekkel öltöztették aztán fel a korábban elkészített szalmabábut, majd a település határába vonulva meggyújtották, és vízbe dobták azt – megszabadítva ezzel a lakosságot a téltől és a betegségektől egyaránt.
– A hagyományos formájában már nem él ez a szokás. Ahol van, ott is újjáélesztett, újratanult szerepekkel játsszák el, zömében gyerekek. Az óvodák és iskolák rendkívül fontos feladatot töltenek be a hagyományok ápolásában, hiszen nagymértékben a szakirodalomra támaszkodva élesztik újjá a hagyományokat – hangsúlyozta a felelős vezető.
Kifejezetten Borsod-Abaúj-Zemplén megyére volt jellemző az úgynevezett rabvágás. Legutóbb Sajónémetiben tartottak ilyen tréfás, farsangvégi ítélkező játékot, melyben a község lakói egy lefejezést mutatnak be parodisztikusan – a lefejezés a tél temetését, és a falu összes bűnétől való megszabadulást is szimbolizálta. Még az utóbbi években is tartottak a faluban rabvágást.
A torkoskodás után kezdődik a böjt
Vízkereszt napjától, január 6-ától a húshagyókeddig tartó időszakot nevezzük a farsang idejének, amikor a bőség és gazdagság jellemző igazán – az étkezésben is. Mint Vantal Gábor, Schnitta Sámuel életműdíjas éttermi mester elmondta, a hagyomány szerint a disznótorosból megmaradt ételek mellett a hüvelyesek fogyasztása jellemző erre az időszakra. A kocsonya és a különböző fánkok (normál farsangi fánk, csörögefánk, túrófánk) azonban legalább ennyire jellemző farsangkor.
Húshagyókedd a farsangtemetés időpontja, éjfélkor ugyanis vége a farsang utolsó napjának is. Ezen a napon még mindenki jóllakhat fánkkal, kocsonyával, hogy aztán a húsvéti nagyböjt első napján, hamvazószerdán megkezdődjön a húsvéti nagyböjt. Mielőtt azonban teljesen belemerülnénk, a torkos csütörtökön (vagy nevezik zabáló- és tobzó csütörtöknek is) egy napra felfüggesztették a hústalan étkezést. Bizonyos területeken szinte kötelező volt megtartani, hogy a farsangról megmaradt ételeket elfogyasszák. A Turizmus Zrt. hét éve igyekszik a néphagyomány felélesztésével visszacsalogatni a közönséget a vendéglátókhoz.
Pénteken aztán kezdetét veszi a húsvéti nagyböjt, a hús nélküli alapanyagokból készült ételek fogyasztásának időszaka. Mint Vantal Gábor elmondta, ilyenkor többek között a hüvelyes zöldségek, az aszalt gyümölcsök és a különböző tészták fogyasztása a jellemző.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.
– A hagyomány időpontját tekintve területenként azért van eltérés. Tőlünk északabbra nagyböjt végén, virágvasárnapon ünneplik a kiszehajtást, itt így nevezik. Máshol azonban, és inkább ez a jellemző, az úgynevezett farsang farka, tehát farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd időszakára esik – mondta.
Búcsú a téltől és a betegségektől
A hagyomány szerint ilyenkor a gyerekek végigjárták a települést, és adományokat gyűjtve ruhadarabokat kértek a lakosoktól. Ezekkel öltöztették aztán fel a korábban elkészített szalmabábut, majd a település határába vonulva meggyújtották, és vízbe dobták azt – megszabadítva ezzel a lakosságot a téltől és a betegségektől egyaránt.
– A hagyományos formájában már nem él ez a szokás. Ahol van, ott is újjáélesztett, újratanult szerepekkel játsszák el, zömében gyerekek. Az óvodák és iskolák rendkívül fontos feladatot töltenek be a hagyományok ápolásában, hiszen nagymértékben a szakirodalomra támaszkodva élesztik újjá a hagyományokat – hangsúlyozta a felelős vezető.
Kifejezetten Borsod-Abaúj-Zemplén megyére volt jellemző az úgynevezett rabvágás. Legutóbb Sajónémetiben tartottak ilyen tréfás, farsangvégi ítélkező játékot, melyben a község lakói egy lefejezést mutatnak be parodisztikusan – a lefejezés a tél temetését, és a falu összes bűnétől való megszabadulást is szimbolizálta. Még az utóbbi években is tartottak a faluban rabvágást.
A torkoskodás után kezdődik a böjt
Vízkereszt napjától, január 6-ától a húshagyókeddig tartó időszakot nevezzük a farsang idejének, amikor a bőség és gazdagság jellemző igazán – az étkezésben is. Mint Vantal Gábor, Schnitta Sámuel életműdíjas éttermi mester elmondta, a hagyomány szerint a disznótorosból megmaradt ételek mellett a hüvelyesek fogyasztása jellemző erre az időszakra. A kocsonya és a különböző fánkok (normál farsangi fánk, csörögefánk, túrófánk) azonban legalább ennyire jellemző farsangkor.Húshagyókedd a farsangtemetés időpontja, éjfélkor ugyanis vége a farsang utolsó napjának is. Ezen a napon még mindenki jóllakhat fánkkal, kocsonyával, hogy aztán a húsvéti nagyböjt első napján, hamvazószerdán megkezdődjön a húsvéti nagyböjt. Mielőtt azonban teljesen belemerülnénk, a torkos csütörtökön (vagy nevezik zabáló- és tobzó csütörtöknek is) egy napra felfüggesztették a hústalan étkezést. Bizonyos területeken szinte kötelező volt megtartani, hogy a farsangról megmaradt ételeket elfogyasszák. A Turizmus Zrt. hét éve igyekszik a néphagyomány felélesztésével visszacsalogatni a közönséget a vendéglátókhoz.
Pénteken aztán kezdetét veszi a húsvéti nagyböjt, a hús nélküli alapanyagokból készült ételek fogyasztásának időszaka. Mint Vantal Gábor elmondta, ilyenkor többek között a hüvelyes zöldségek, az aszalt gyümölcsök és a különböző tészták fogyasztása a jellemző.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.