– Hazánkban először 1987-ben mutatták be A nyomorultakat. Mit ad a musical, ami ilyen sikeressé teszi?
– Nem szabad elfelejteni, hogy ez elsősorban Victor Hugo egyik leghíresebb, ha nem a leghíresebb alkotása. Számos kiadást élt már meg, a világ legolvasottabb könyveinek egyike. Az alapmű tehát megkérdőjelezhetetlen. A másik érv pedig a rendkívül zseniális zene, amit a regény ihletett. E két ok, és a dramaturgia az, ami miatt nagy sikert arat, és érvényes ma is. Erről a történetről mindenképpen érdemes beszélni. Arról, hogy megéri jónak lenni.
– Számos elvárásnak kell megfelelni ahhoz, hogy egy színház műsorára tűzhesse a darabot…
– Így igaz. Komoly munka előzi meg a bemutatót, több éves egyeztetés. A hangtechnikától kezdve a színpadi technikán át az alkotói gárdáig, az énekesek. Mindenhez nemzetközi jóváhagyás szükséges. Három éve kezdődött az egyeztetés, hogy Miskolcra hozhassuk A nyomorultakat. Azóta sokat változott a színház technikai felszereltsége, most 32 mikroporttal kell egyszerre dolgozni a színpadon, illetve majd’ 30 zenész ül az árokban. Hatalmas produkció, amelynek létrehozásához komoly felkészülés szükséges. Hozzávetőleg 20-25 millió forint, amíg eljutunk a bemutatóig.
– Rendezőként nagy feladat és megtiszteltetés, hogy színpadra állíthatja a darabot. Mit gondol róla?
– 1987-88-ban láttam először, Londonban. Már akkor magával ragadt a sodró dramaturgia, a zene pedig romantikus, szenvedélyes és lebilincselő. Annyira, hogy az ember képtelen eltolni magától. Meghatározó színházi élmény volt, amire rendre visszaemlékezek. A nyomorultaknál erősebb, a történethez legjobban illeszkedő színházi zenét azóta sem alkottak. A londoni élmény óta foglalkoztat a gondolat, hogy mindenképpen szeretném egyszer színpadra vinni.
– Hosszú idő telt el, mire sikerült…
– Azok a színházak, ahol dolgoztam, nem dúskáltak az anyagi javakban. Emellett én magam sem éreztem eddig késznek magam. Amikor az Operettszínházban dolgoztam, felmerült a lehetőség, akkoriban azonban átépítették a színházat, s mire elkészült, már nem dolgoztam ott. Mikor Miskolcra kerültem, elkezdett újra foglalkoztatni a gondolat, de akkoriban nem álltunk készen. Most érkezett el az idő.
– Rendezőként milyen mértékű kiteljesedésre van lehetősége?
– Részben a zene, részben a külföldi jogtulajdonos szab korlátokat. Nem lehet a darabot modernizálni, aktualizálni, ám emellett számtalan lehetőség van arra, hogy a rendezői emóciók, elképzelések megvalósuljanak. Keretek vannak, nem korlátok.
– Több szereposztás van. Hogyan választott szereplőket?
–Sasvári Sándort és Homonnay Zsoltot, Szabó P. Szilvesztert kértem fel a szerepekre, a többiek pedig jelentkeztek. Sok előadást tervezünk, hosszú ideig szeretnénk műsoron tartani a rockoperát, így szükséges a több szereposztás, sőt néhány szerepre olyan tehetségek jelentkeztek, akiket nem szerettünk volna kihagyni, így hármas szereposztás is előfordul.
– A miskolci nemzeti életében mit jelent, hogy A nyomorultakat műsorra tűzte?
– Ha jól sikerül az előadás, mindenképpen emeli a színház rangját. Megfeszített munka ez színészeknek, zenészeknek, háttérmunkásoknak. Mindenkinek. Ha unalmas, érdektelen, nehézkes a darab, nem figyelmes a rendező, akkor nagyot bukhat vele egy intézmény. Mindenki ismeri A nyomorultakat, ha nem látta még, akkor is. Hatalmas az elvárás, bízom benne, hogy meg tudjuk lépni az elvárt szintet.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L., Bócsi K.(mnsz)
– Nem szabad elfelejteni, hogy ez elsősorban Victor Hugo egyik leghíresebb, ha nem a leghíresebb alkotása. Számos kiadást élt már meg, a világ legolvasottabb könyveinek egyike. Az alapmű tehát megkérdőjelezhetetlen. A másik érv pedig a rendkívül zseniális zene, amit a regény ihletett. E két ok, és a dramaturgia az, ami miatt nagy sikert arat, és érvényes ma is. Erről a történetről mindenképpen érdemes beszélni. Arról, hogy megéri jónak lenni.
– Számos elvárásnak kell megfelelni ahhoz, hogy egy színház műsorára tűzhesse a darabot…
– Így igaz. Komoly munka előzi meg a bemutatót, több éves egyeztetés. A hangtechnikától kezdve a színpadi technikán át az alkotói gárdáig, az énekesek. Mindenhez nemzetközi jóváhagyás szükséges. Három éve kezdődött az egyeztetés, hogy Miskolcra hozhassuk A nyomorultakat. Azóta sokat változott a színház technikai felszereltsége, most 32 mikroporttal kell egyszerre dolgozni a színpadon, illetve majd’ 30 zenész ül az árokban. Hatalmas produkció, amelynek létrehozásához komoly felkészülés szükséges. Hozzávetőleg 20-25 millió forint, amíg eljutunk a bemutatóig.
– Rendezőként nagy feladat és megtiszteltetés, hogy színpadra állíthatja a darabot. Mit gondol róla?
– 1987-88-ban láttam először, Londonban. Már akkor magával ragadt a sodró dramaturgia, a zene pedig romantikus, szenvedélyes és lebilincselő. Annyira, hogy az ember képtelen eltolni magától. Meghatározó színházi élmény volt, amire rendre visszaemlékezek. A nyomorultaknál erősebb, a történethez legjobban illeszkedő színházi zenét azóta sem alkottak. A londoni élmény óta foglalkoztat a gondolat, hogy mindenképpen szeretném egyszer színpadra vinni.
– Hosszú idő telt el, mire sikerült…
– Azok a színházak, ahol dolgoztam, nem dúskáltak az anyagi javakban. Emellett én magam sem éreztem eddig késznek magam. Amikor az Operettszínházban dolgoztam, felmerült a lehetőség, akkoriban azonban átépítették a színházat, s mire elkészült, már nem dolgoztam ott. Mikor Miskolcra kerültem, elkezdett újra foglalkoztatni a gondolat, de akkoriban nem álltunk készen. Most érkezett el az idő.
– Rendezőként milyen mértékű kiteljesedésre van lehetősége?
– Részben a zene, részben a külföldi jogtulajdonos szab korlátokat. Nem lehet a darabot modernizálni, aktualizálni, ám emellett számtalan lehetőség van arra, hogy a rendezői emóciók, elképzelések megvalósuljanak. Keretek vannak, nem korlátok.
– Több szereposztás van. Hogyan választott szereplőket?
–Sasvári Sándort és Homonnay Zsoltot, Szabó P. Szilvesztert kértem fel a szerepekre, a többiek pedig jelentkeztek. Sok előadást tervezünk, hosszú ideig szeretnénk műsoron tartani a rockoperát, így szükséges a több szereposztás, sőt néhány szerepre olyan tehetségek jelentkeztek, akiket nem szerettünk volna kihagyni, így hármas szereposztás is előfordul.
– A miskolci nemzeti életében mit jelent, hogy A nyomorultakat műsorra tűzte?
– Ha jól sikerül az előadás, mindenképpen emeli a színház rangját. Megfeszített munka ez színészeknek, zenészeknek, háttérmunkásoknak. Mindenkinek. Ha unalmas, érdektelen, nehézkes a darab, nem figyelmes a rendező, akkor nagyot bukhat vele egy intézmény. Mindenki ismeri A nyomorultakat, ha nem látta még, akkor is. Hatalmas az elvárás, bízom benne, hogy meg tudjuk lépni az elvárt szintet.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L., Bócsi K.(mnsz)