A barlangok, pincék óvóhelyként való használata, a hegyek közé, erdőkbe menekülés, a létfontosságú javak elrejtése, védőlétesítmények építése egyidős az emberiséggel. Mindezek ellenére a nemzetközi jogilag is elismert polgári védelem 77 esztendős.A polgári védelem jogelődje, a Magyar Légoltalom 1935-ben alakult meg. A repülőgépek bevetése, mind nagyobb kötelékekben való alkalmazása tette szükségessé, hogy az ellenük való védekezés módszere és rendszere, a légvédelem és a légoltalom kialakuljon.
A magyar társadalom széles rétegeinek mozgósítására és tájékoztatására 1937. december 5-én ünnepélyesen megalakult a Légoltalmi Liga, amely kizárólag szigorúan társadalmi szervezet volt és az ország közigazgatási tagozódásának megfelelően épült ki. Fő feladata az ország lakosságának légoltalmi felkészítése és a hatósági feladatok társadalmi támogatása volt és beletagozódott a kiépítés alatt álló egységes honvédelmi rendszerbe.
A honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk a magyar légvédelmet, légoltalmat új alapokra helyzete. Kimondta az általános honvédelmi kötelezettséget, melynek értelmében az már a levente- és a munkaszolgálatot, a személyi és dologi légvédelmi-légoltalmi kötelezettséget is magába foglalta. 1938 őszétől jelentős óvóhelyépítés kezdődött Budapesten, majd a II. világháború kitörését követően az egész országban. A költségeket az állam, a főváros, illetve a vidéki elöljáróságok vállalták magukra, illetve áthárították azokat a gyárak, lakóházak tulajdonosaira. A magántulajdonosok részére az állam jelentős adókedvezményt biztosított.
Hazánk hadba lépése gyökeresen megváltoztatta a helyzetet, így néhány jelentős légoltalmi intézkedés bevezetése vált szükségessé. Elrendelték az elsötétítést, meggyorsították az óvóhely-építkezést és megszigorították a légoltalmi kiképzést, fokozták a katonai „különleges légoltalmi zászlóaljak” védelmi készültségének színvonalát. A bombatámadások megindulása után a légoltalom gyorsan és hatékonyan szervezte meg a mentést, kárfelszámolást, a sérültek ellátását és a helyreállítást.
A szervezet 1944. október 15-ével, a nyilas hatalomátvétellel gyakorlatilag széthullott. Az addig jól összefogott, hatékonyan működő magyar légoltalom központi irányítás nélkül maradt, csupán a helyi légoltalmi vezetőségek tudtak beavatkozni egyes helyeken.
Újjászervezése 1949. október 18-tól kezdődött, a szervezet a belügyminiszter irányítása alá került. A kormány védelmi kérdéseket tárgyaló testülete, az Üzemgazdasági Tanács határozatban megfogalmazta a légoltalom célját: „Az állampolgárok előkészítése az emberi élet, a nemzeti vagyon oltalmazására, valamint a légitámadások és egyéb ellenséges támadó fegyverek által okozott károk csökkentésére és felszámolására”.
A légoltalom megbecsülésének fontos állomása volt, hogy a szervezetet fegyveres testületté nyilvánították és a hivatásos állomány rendfokozatait a Honvédelmi Minisztérium is elfogadta. 1951 májusában Budapesten létrejött az első katonai alakulat, a Központi Légoltalmi Zászlóalj, amelynek feladata lett az ország lőszer- és bombamentesítése.
Az 1962-es őszi kubai konfliktus a magyar hadseregfejlesztést is felgyorsította. A költségvetésből nagyobb összeget kapott a légoltalom is. A kormány honvédelmi bizottsága 1962. november 1-jével átrendelte a belügyi tárcától a honvédelmi miniszterhez az egész feladatkomplexumot és szervezetet, ugyanis szükségessé vált a nukleáris fegyverek elleni védelem összes kérdését egy kézbe helyezni. Felgyorsult a szervezetek szaktechnikával és felszereléssel történő ellátása. A bekövetkezett változásokat 1964-ben formailag rögzítette az Elnöki Tanács 1. számú törvényerejű rendelete, amely előírta, hogy a következőkben a LÉGOLTALOM helyett az új tevékenység célját és jellegét teljesen kifejező POLGÁRI VÉDELEM nevet és fogalmat kell használni.
1972. január 1-jétől működött a Hátországvédelmi Alakulatok Parancsnoksága. E szerv belépésével egyértelműen együtt járt a feladatok ismételt szabályozása. A jogi kereteket az 1974. évi polgári védelemről szóló 2041/1974. (XII. 11.) számú MT. határozat biztosította.
Az 1976. évi Honvédelmi Törvény a polgári védelmi kötelezettségnek az "elemi csapások és más rendkívüli események" időszakaira történő kiterjesztésével tovább növelte a szervezet felelősségét.
1977. december 13-án Genfben a Magyar Népköztársaság megbízottja aláírta az 1949. évi négy Genfi egyezmény kiegészítésére alkotott két Jegyzőkönyvet és elvállalta, hogy beépíti a magyar jogrendbe. A szerződést 1989-ben az Országgyűlés ratifikálta. A Jegyzőkönyv szerint a polgári védelem fogalma alatt értendő minden olyan humanitárius feladat, amelynek az a célja, hogy védelmet nyújtson a polgári lakosságnak az ellenségeskedés, a háborús cselekmények, illetőleg a katasztrófák ellen és segítse azok közvetlen hatásainak leküzdésében, illetve a túlélés feltételeinek biztosításában.
Az MSZMP Politikai Bizottságának 1987. november 17-i határozata a Honvédelmi Minisztérium közvetlen irányítása alatt 1988. június 1-vel középszintű parancsnokságot hozott létre, a Hátországvédelmi Parancsnokság és a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága egyidejű megszüntetésével. Az új parancsnokság neve Hátországvédelmi és Polgári Védelmi Parancsnokság lett. Ez a kényszerházasság nem volt hosszú életű. Az új védelmi doktrína megvalósulásával összhangban határozat született a polgári védelem országos irányításának megváltoztatásáról. Az MT 3344/1989. sz. határozata értelmében 1990. július 1-jével a polgári védelmi igazgatás a honvédelmi tárcától a belügyi tárcához került át.
Hosszú vita után rendeződött a polgári védelem Belügyminisztériumon belüli helye és szerepe. A 2000-ig tartó évtizedben a szervezet vagy önállóan, vagy az állami tűzoltósággal integrációban látta el lakosságvédelmi feladatait. 1996-ban került kiadásra a múlt év végéig hatályos polgári védelemről szóló törvény, illetve 1999-ben az integrált katasztrófavédelmi rendszer kialakítására a katasztrófák elleni védekezésről szóló törvény. E jogszabályokat váltotta – megtartva és megerősítve az egységes integrált állami szervezetrendszert – az új, immáron egységes törvényünk.
minap.hu