A címbeli sorokkal kezdődik Petőfi Sándor Nemzeti dalának utolsó versszaka. A jövőbe tekintő költő szavai vajon mennyire fogantak meg az őt követő nemzedékekben? Az egykor bátorságukkal és jövőbe vetett hitükkel példát mutató nemzeti hősök emléke elevenen él vajon a mai fiatalság körében?
Az ünnep délelőtt 9 órakor az avasi temetőben kezdődik, majd 10 órakor megemlékezés és koszorúzás lesz Petőfi Sándor szobránál a Petőfi téren. Innen indul az ünneplő sokaság a többi 1848-as emlékhelyre. A családokat programok várják 12-től délután 5 óráig a Szent István téren.
Kossuth Lajos, Széchenyi István, Batthyány Lajos nevét azonnal sorolták az általunk megkeresett fiatalok, Figeczki Vanda, Karuczka Fanni, Kucskár Kamilla, Fülöp Sándor és Kupás Krisztián, akik szereplői lesznek a március 15-ei, városi megemlékezésnek – eszmékről és az ünnepről alkotott véleményük azonban helyenként eltér egymástól.
– Annyira megszoktuk a szabadság érzését, hogy talán nem is tudjuk megfelelően értékelni, természetesnek vesszük azt. Ezért tudnám nehezen beleélni magam a személyi és nemzeti szabadságért egyaránt küzdő forradalmár szerepébe – vont párhuzamot az akkori és a mostani nemzedék mentalitása és motivációi között Kupás Krisztián.
Fülöp Sándor, már történelmi távlatokba állítva a forradalmat, megjegyezte, ha nincs forradalom, akkor nincs kiegyezés sem, és a békés évtizedek nem hozzák Magyarország birodalmon belüli gazdasági és társadalmi fejlődését. Figeczki Vanda egyetértett ezzel, ugyanakkor hozzátette, olyan magasztos célokért, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség, együtt küzdöttek a márciusi ifjak. Együtt, a hazáért.
– Ma már inkább kiüresedett szavaknak érzem, amikor azt mondják, a hazáért teszek valamit. Régebben még volt mögötte valós akarat, elhatározás, valamikor még szívből mondták ezt. Ma már ez kevésbé jellemző, ami abban is megmutatkozik, hogy nagyon sokan külföldre vágynak, ott vállalnak munkát. Korábban mindenki itthon akart élni, dolgozni és meghalni – mondta Kucskár Kamilla.
– Természetesen külföldön is megőrizheti valaki nemzeti identitását. A kokárda például egy olyan jelkép, ami megmutatja, hogy magyar vagyok – mondta Vanda, de Kamilla szinte a szavába vágva továbbviszi a gondolatot: ez különböztet meg minket más népektől, olyan, mint a címer például, de ezért fontosak a nemzeti ünnepek is.
– Kiskoromban mindig nagyapával mentem a március 15-ei megemlékezésekre, azóta is ott vagyok minden rendezvényen. Belém nevelték a hazafiságot – mondta büszkén Sándor.
Fannit elmondása szerint az ünnepi elmélyülésben segíti a megemlékezés, ugyanakkor – mint a többiek helyeslő bólogatásától kísérve kifejtette – más nézőként részt venni egy ünnepen, és más szereplőként verset mondani, énekelni.
– Engem például jobban érdekel a történelem, szívesebben is tanulom, mióta rendszeresen szerepelek megemlékezéseken. Az ünnep fontosságát is jobban átérzem így – hangsúlyozta Vanda.
Kujan I.
Fotó: Juhász Á.
Az ünnep délelőtt 9 órakor az avasi temetőben kezdődik, majd 10 órakor megemlékezés és koszorúzás lesz Petőfi Sándor szobránál a Petőfi téren. Innen indul az ünneplő sokaság a többi 1848-as emlékhelyre. A családokat programok várják 12-től délután 5 óráig a Szent István téren.
Kossuth Lajos, Széchenyi István, Batthyány Lajos nevét azonnal sorolták az általunk megkeresett fiatalok, Figeczki Vanda, Karuczka Fanni, Kucskár Kamilla, Fülöp Sándor és Kupás Krisztián, akik szereplői lesznek a március 15-ei, városi megemlékezésnek – eszmékről és az ünnepről alkotott véleményük azonban helyenként eltér egymástól.
– Annyira megszoktuk a szabadság érzését, hogy talán nem is tudjuk megfelelően értékelni, természetesnek vesszük azt. Ezért tudnám nehezen beleélni magam a személyi és nemzeti szabadságért egyaránt küzdő forradalmár szerepébe – vont párhuzamot az akkori és a mostani nemzedék mentalitása és motivációi között Kupás Krisztián.
Fülöp Sándor, már történelmi távlatokba állítva a forradalmat, megjegyezte, ha nincs forradalom, akkor nincs kiegyezés sem, és a békés évtizedek nem hozzák Magyarország birodalmon belüli gazdasági és társadalmi fejlődését. Figeczki Vanda egyetértett ezzel, ugyanakkor hozzátette, olyan magasztos célokért, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség, együtt küzdöttek a márciusi ifjak. Együtt, a hazáért.
– Ma már inkább kiüresedett szavaknak érzem, amikor azt mondják, a hazáért teszek valamit. Régebben még volt mögötte valós akarat, elhatározás, valamikor még szívből mondták ezt. Ma már ez kevésbé jellemző, ami abban is megmutatkozik, hogy nagyon sokan külföldre vágynak, ott vállalnak munkát. Korábban mindenki itthon akart élni, dolgozni és meghalni – mondta Kucskár Kamilla.
– Természetesen külföldön is megőrizheti valaki nemzeti identitását. A kokárda például egy olyan jelkép, ami megmutatja, hogy magyar vagyok – mondta Vanda, de Kamilla szinte a szavába vágva továbbviszi a gondolatot: ez különböztet meg minket más népektől, olyan, mint a címer például, de ezért fontosak a nemzeti ünnepek is.
– Kiskoromban mindig nagyapával mentem a március 15-ei megemlékezésekre, azóta is ott vagyok minden rendezvényen. Belém nevelték a hazafiságot – mondta büszkén Sándor.
Fannit elmondása szerint az ünnepi elmélyülésben segíti a megemlékezés, ugyanakkor – mint a többiek helyeslő bólogatásától kísérve kifejtette – más nézőként részt venni egy ünnepen, és más szereplőként verset mondani, énekelni.
– Engem például jobban érdekel a történelem, szívesebben is tanulom, mióta rendszeresen szerepelek megemlékezéseken. Az ünnep fontosságát is jobban átérzem így – hangsúlyozta Vanda.
Kujan I.
Fotó: Juhász Á.