– Kezdjük ott, hogy tudjuk-e, valójában miről szavaz egy ilyen időközi önkormányzati választáson a választópolgár!
– Az időközi választásoknál fontos befolyásoló tényező, hogy milyen okból kell azt megtartani, ez önmagában meghatározhatja a hangulatot, a választói aktivitást. Ha például egy botrányt követő lemondás miatt kell idő előtt újra szavazni, az nyilván nagyobb figyelmet von magára, és a pártpolitikai csatározásokat is kiélezi. Itt más volt a helyzet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a politika iránt érdeklődők vagy abban résztvevők számára ne lett volna ugyanolyan fontos ez a választás, csak érzékeltetni szeretném, milyen sokrétű ez a kérdés. Ugyancsak meghatározó a jelöltek személye, minél kisebb településről, körzetről van szó, annál inkább az. A lélektani határ a tízezer fő. Az alatt, minél kisebb a település, annál inkább – csúnya kifejezéssel élve – ciki pártpolitikai fronton megjelenni. Ezért a tízezer lélekszám alatti településeken általában függetlenek a jelöltek. A nagyvárosokban, illetve azok körzeteiben természetes a pártcsatározás. Nyilvánvalóan idetartozik a Martin-kertváros és Szirma által alkotott 2. választókörzet is, így itt is ezt láthattuk.
– Mindössze huszonhat szavat döntötte el a választást. Próbáljunk meg hát kissé kutatni a választópolgárok gondolataiban: mi alapján döntöttek? A kampány alapján? Esetleg valami ellen vagy valami mellett szavaztak? Mire utalhat ez a különbség?
– Úgy gondolom, az eredmény minden tényező összegződéséből születik: benne van az országos nagypolitika hatása éppúgy, mint a helyi képviselői verseny. Ebben az esetben mind a két jelölt nagyon erőteljesen hangsúlyozta a kampány során a Martin-kertvároshoz, Szirmához való kötődését. Talán a kedves olvasók is emlékeznek ezekre a szókapcsolatokra, kifejezésekre: „minden utcát”, „gyerekkoromban itt kerékpároztam”, „itt vagyok hon, ez az én világom, hogy a költőt idézzem”. Ruskó Zoltán esetében maga a kampány is igen intenzív volt. Pártpolitikai szempontból tehát azt lehet mondani, hogy az MSZP, és ez várható volt, Miskolcon az átlagon felül tudja hozni azt az eredményt, amely szerint ő a Fidesz nagy vetélytársa. Ezért úgy gondolom, hogy a pártverseny a helyi önkormányzattal való megelégedettség, vagy éppen annak a szocialista kritikája. Különösen igaz ez, ha a kisebb pártokat nézzük, akiknek a választói akarat szerint lényegében esélyük sem volt arra, hogy képviselői mandátumot szerezzenek. Tehát mindennel együtt mégiscsak párharcnak lehet ezt nevezni, és hogy bár szoros versenyben, de a Fidesz-KDNP jelöltje nyert, az azt mutatja, a választói bizalom él a Fidesz-KDNP iránt.
– Nézzük azért meg a másik három jelöltindító párt eredményét is, hiszen talán már az is elgondolkodtató, hogy milyen jelentősen leszakadtak az első kettőtől.
– Az LMP számára egyenesen elgondolkodtató lehet, hogy az a szervezet, amelyik magát az urbánus értelmiség pártjának mondja, mutatja, az ország harmadik legnagyobb városában sem képes még csak egy elfogadható pártpolitikai eredményt sem elérni. Biztosan benne van ebben az, hogy a jelölt nem a kerületben lakik, és még számtalan ilyen apró momentum is befolyásolta ezt az eredményt. De az, hogy a pártnak itt ekkora a lendülete, és nem tudja hozni a saját országos átlagát, azért elgondolkodtató. A JESZ sajátos formáció, keresi, kutatja magát már évek óta. Nem hiszem, hogy túlságosan nagy hatással tud lenni a helyi politikára. A Jobbikról pedig nem mondanám, hogy alulteljesített, hiszen hozta az országos átlagát. Az igaz, hogy a jelen állás szerint ez messze kevés ahhoz, hogy komoly vetélytársa legyen, mondjuk a Fidesznek, vagy adott esetben egy MSZP-s jelöltnek. De mindig hozzá kell tenni: messzemenő következtetéseket egyetlen körzet választási eredményéből nem szabad levonni.
– Mégiscsak: két év múlva itt van 2014...
– Nem fogok 2014-re vonatkozóan semmiféle következtetést levonni, méghozzá azért, mert nem lehet levonni. Tudom, hogy a média imádja az ilyen spekulatív jellegű elemzéseket, és több kollégám hajlandó is rá. Én nem tartozom ezek közé.
minap.hu
– Az időközi választásoknál fontos befolyásoló tényező, hogy milyen okból kell azt megtartani, ez önmagában meghatározhatja a hangulatot, a választói aktivitást. Ha például egy botrányt követő lemondás miatt kell idő előtt újra szavazni, az nyilván nagyobb figyelmet von magára, és a pártpolitikai csatározásokat is kiélezi. Itt más volt a helyzet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a politika iránt érdeklődők vagy abban résztvevők számára ne lett volna ugyanolyan fontos ez a választás, csak érzékeltetni szeretném, milyen sokrétű ez a kérdés. Ugyancsak meghatározó a jelöltek személye, minél kisebb településről, körzetről van szó, annál inkább az. A lélektani határ a tízezer fő. Az alatt, minél kisebb a település, annál inkább – csúnya kifejezéssel élve – ciki pártpolitikai fronton megjelenni. Ezért a tízezer lélekszám alatti településeken általában függetlenek a jelöltek. A nagyvárosokban, illetve azok körzeteiben természetes a pártcsatározás. Nyilvánvalóan idetartozik a Martin-kertváros és Szirma által alkotott 2. választókörzet is, így itt is ezt láthattuk.
– Mindössze huszonhat szavat döntötte el a választást. Próbáljunk meg hát kissé kutatni a választópolgárok gondolataiban: mi alapján döntöttek? A kampány alapján? Esetleg valami ellen vagy valami mellett szavaztak? Mire utalhat ez a különbség?
– Úgy gondolom, az eredmény minden tényező összegződéséből születik: benne van az országos nagypolitika hatása éppúgy, mint a helyi képviselői verseny. Ebben az esetben mind a két jelölt nagyon erőteljesen hangsúlyozta a kampány során a Martin-kertvároshoz, Szirmához való kötődését. Talán a kedves olvasók is emlékeznek ezekre a szókapcsolatokra, kifejezésekre: „minden utcát”, „gyerekkoromban itt kerékpároztam”, „itt vagyok hon, ez az én világom, hogy a költőt idézzem”. Ruskó Zoltán esetében maga a kampány is igen intenzív volt. Pártpolitikai szempontból tehát azt lehet mondani, hogy az MSZP, és ez várható volt, Miskolcon az átlagon felül tudja hozni azt az eredményt, amely szerint ő a Fidesz nagy vetélytársa. Ezért úgy gondolom, hogy a pártverseny a helyi önkormányzattal való megelégedettség, vagy éppen annak a szocialista kritikája. Különösen igaz ez, ha a kisebb pártokat nézzük, akiknek a választói akarat szerint lényegében esélyük sem volt arra, hogy képviselői mandátumot szerezzenek. Tehát mindennel együtt mégiscsak párharcnak lehet ezt nevezni, és hogy bár szoros versenyben, de a Fidesz-KDNP jelöltje nyert, az azt mutatja, a választói bizalom él a Fidesz-KDNP iránt.
– Nézzük azért meg a másik három jelöltindító párt eredményét is, hiszen talán már az is elgondolkodtató, hogy milyen jelentősen leszakadtak az első kettőtől.
– Az LMP számára egyenesen elgondolkodtató lehet, hogy az a szervezet, amelyik magát az urbánus értelmiség pártjának mondja, mutatja, az ország harmadik legnagyobb városában sem képes még csak egy elfogadható pártpolitikai eredményt sem elérni. Biztosan benne van ebben az, hogy a jelölt nem a kerületben lakik, és még számtalan ilyen apró momentum is befolyásolta ezt az eredményt. De az, hogy a pártnak itt ekkora a lendülete, és nem tudja hozni a saját országos átlagát, azért elgondolkodtató. A JESZ sajátos formáció, keresi, kutatja magát már évek óta. Nem hiszem, hogy túlságosan nagy hatással tud lenni a helyi politikára. A Jobbikról pedig nem mondanám, hogy alulteljesített, hiszen hozta az országos átlagát. Az igaz, hogy a jelen állás szerint ez messze kevés ahhoz, hogy komoly vetélytársa legyen, mondjuk a Fidesznek, vagy adott esetben egy MSZP-s jelöltnek. De mindig hozzá kell tenni: messzemenő következtetéseket egyetlen körzet választási eredményéből nem szabad levonni.
– Mégiscsak: két év múlva itt van 2014...
– Nem fogok 2014-re vonatkozóan semmiféle következtetést levonni, méghozzá azért, mert nem lehet levonni. Tudom, hogy a média imádja az ilyen spekulatív jellegű elemzéseket, és több kollégám hajlandó is rá. Én nem tartozom ezek közé.
minap.hu