Az avasi gyilkosságként vonult be a köztudatba az a brutális gyilkosság, amely áldozatát, a rendezett életet élő, kétdiplomás nőt szolgálati kocsijában, vérbe fagyva találtak meg 2009 őszén az egyik óvoda szomszédságában, a parkolóban. Ekkor már a rendőrség látókörébe került L. Péter István, akit rövidesen meg is gyanúsítottak a nő megölésével, majd az ügyészség különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel és más bűncselekményekkel vádolt meg. Így került ügye a bíróság elő. A férfi, tekintettel az ügy rendkívüli súlyosságára, az első fokú ítélet meghozataláig előzetes fogvatartásban volt.
Az előző tárgyalási napon, szinte az utolsó pillanatban az ügyészség kifosztással is meggyanúsította L. Péter Istvánt. A keddi tárgyaláson az ügyész kérte a bírói tanácsot, hogy (az életfogytiglanon túl) mondják ki a feltételes szabadlábra helyezés elutasítását is. A sértetti jogokat képviselő ügyvéd pedig a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölést még a nyereségvágy rögzítésével is súlyosbította volna. A vádlott kirendelt védője perbeszédében kifejtette, túl sok a bizonytalansági tényező, nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy védence követte el a bűncselekményt, ezért indítványozta a felmentését valamennyi vádpont alól.
Az utolsó szó jogán L. Péter István több dologban is kritizálta a nyomozók és az orvosszakértők munkáját, majd kijelentette: nem követtem el azt a bűncselekményt, amivel vádolnak. Sőt ezen túlmenően hozzátette, hogy maga is szeretné megtudni, hogy ki volt a gyilkos, erre az általa reméltnél hamarabb, és más személyt megnevezve derült fény.
A bírói tanács mintegy negyedórára visszavonult, majd Péter Zoltán bíró kihirdette az ítéletet, amely szerint L. Péter István bűnös, M. Gabriella különös kegyetlenséggel történő meggyilkolásában, kifosztásban és csalásban, ezért halmazati büntetésként életfogytiglanra ítélték. Legkorábban 30 év után bocsátható szabadlábra. Ezen túl 10 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, valamint kötelezték az igencsak tetemes bűnügyi költségek megtérítésére, az állam javára.
Az ítélet szóbeli indoklásában a bíró elmondta, a vádlott nem szenvedett a büntethetőséget kizáró elmebetegségben, tudatzavarban. A tényállás ismertetésében elhangzott: büntetett előéletű, élettársi kapcsolatban élt egy nővel Budapesten. M. Gabriellát gyermekkorától ismerte. Szabadulását követően egy közösségi portálon megkereste és segítségét kérte. A bíró hangsúlyozta, baráti kapcsolatban voltak csupán – ez azért lényeges, mivel a vádlott DNS maradványait megtalálták az áldozat körme alatt, valamint őrizetbe vételekor karmolás nyomokat találtak a testén. Azt állította, szexuális viszonyban voltak, és akkor keletkeztek a nyomok. M. Gabriella próbált segíteni a vádlottnak a társadalomba való visszailleszkedésbe. Munkát keresett, kisebb kölcsönöket adott számára.
Ezt követően a bíró ismertette az áldozat utolsó napján, 2009. szeptember 2-án történteket, amelyeket tanúvallomások, illetve a mobiltelefonjának a cellainformációi alapján sikerült rekonstruálni. Ezen utóbbit összevetették a vádlott vallomásával. Ezek alapján bebizonyosodott, L. Péter István hazudott találkozásuk helyét illetően. A nővel legalább 11 késszúrással végzett éjjel. A bűncselekmény pontos helye nem ismert, ahogy az sem, hogy a kocsiban vagy azon kívül végzett áldozatával, aki a sérülések alapján próbált védekezni (ezzel halálában is leleplezte gyilkosát!). A gyilkos eszköz viszont nem került elő. A már említett DNS-en és karmolás nyomokon túl utólagos vizsgálat során derült ki, a vádlott lefoglalt cipőjéről, hogy az áldozat vérével szennyezett. A kocsiban talált Villanyszerelők lapján rögzítették a véres tenyérnyomát, továbbá a vádlott mobiltelefonja is a kocsiban maradt (az ezzel kapcsolatban előadott magyarázatot, hogy baráti kölcsön fejében zálog volt, illetve, hogy élettársát ne tudja felhívni a bíróság elutasította). A ruháját „olajfoltra” hivatkozással eldobta.
Az autót zárt állapotban találták meg, benne a holttestet letakarva. Mivel az áldozat laptopja, ékszerei és két mobiltelefonja is eltűnt – mai napig nem került elő – ezért a kifosztást is a vádlott terhére állapította meg a bírói tanács. A csalás egy budapesti fürdőszoba felújításhoz kapcsolódótt, amely a vád egyesítése révén lett a per tárgya. Ennek elkövetését is megállapította a bíróság.
Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett. Ezért az ítélet nem jogerős. A per a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik másodfokon. A bíró döntése értelmében a jogerős ítéletig őrizetben marad L. Péter István.
Cs. L.
Az előző tárgyalási napon, szinte az utolsó pillanatban az ügyészség kifosztással is meggyanúsította L. Péter Istvánt. A keddi tárgyaláson az ügyész kérte a bírói tanácsot, hogy (az életfogytiglanon túl) mondják ki a feltételes szabadlábra helyezés elutasítását is. A sértetti jogokat képviselő ügyvéd pedig a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölést még a nyereségvágy rögzítésével is súlyosbította volna. A vádlott kirendelt védője perbeszédében kifejtette, túl sok a bizonytalansági tényező, nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy védence követte el a bűncselekményt, ezért indítványozta a felmentését valamennyi vádpont alól.
Az utolsó szó jogán L. Péter István több dologban is kritizálta a nyomozók és az orvosszakértők munkáját, majd kijelentette: nem követtem el azt a bűncselekményt, amivel vádolnak. Sőt ezen túlmenően hozzátette, hogy maga is szeretné megtudni, hogy ki volt a gyilkos, erre az általa reméltnél hamarabb, és más személyt megnevezve derült fény.
A bírói tanács mintegy negyedórára visszavonult, majd Péter Zoltán bíró kihirdette az ítéletet, amely szerint L. Péter István bűnös, M. Gabriella különös kegyetlenséggel történő meggyilkolásában, kifosztásban és csalásban, ezért halmazati büntetésként életfogytiglanra ítélték. Legkorábban 30 év után bocsátható szabadlábra. Ezen túl 10 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, valamint kötelezték az igencsak tetemes bűnügyi költségek megtérítésére, az állam javára.
Az ítélet szóbeli indoklásában a bíró elmondta, a vádlott nem szenvedett a büntethetőséget kizáró elmebetegségben, tudatzavarban. A tényállás ismertetésében elhangzott: büntetett előéletű, élettársi kapcsolatban élt egy nővel Budapesten. M. Gabriellát gyermekkorától ismerte. Szabadulását követően egy közösségi portálon megkereste és segítségét kérte. A bíró hangsúlyozta, baráti kapcsolatban voltak csupán – ez azért lényeges, mivel a vádlott DNS maradványait megtalálták az áldozat körme alatt, valamint őrizetbe vételekor karmolás nyomokat találtak a testén. Azt állította, szexuális viszonyban voltak, és akkor keletkeztek a nyomok. M. Gabriella próbált segíteni a vádlottnak a társadalomba való visszailleszkedésbe. Munkát keresett, kisebb kölcsönöket adott számára.
Ezt követően a bíró ismertette az áldozat utolsó napján, 2009. szeptember 2-án történteket, amelyeket tanúvallomások, illetve a mobiltelefonjának a cellainformációi alapján sikerült rekonstruálni. Ezen utóbbit összevetették a vádlott vallomásával. Ezek alapján bebizonyosodott, L. Péter István hazudott találkozásuk helyét illetően. A nővel legalább 11 késszúrással végzett éjjel. A bűncselekmény pontos helye nem ismert, ahogy az sem, hogy a kocsiban vagy azon kívül végzett áldozatával, aki a sérülések alapján próbált védekezni (ezzel halálában is leleplezte gyilkosát!). A gyilkos eszköz viszont nem került elő. A már említett DNS-en és karmolás nyomokon túl utólagos vizsgálat során derült ki, a vádlott lefoglalt cipőjéről, hogy az áldozat vérével szennyezett. A kocsiban talált Villanyszerelők lapján rögzítették a véres tenyérnyomát, továbbá a vádlott mobiltelefonja is a kocsiban maradt (az ezzel kapcsolatban előadott magyarázatot, hogy baráti kölcsön fejében zálog volt, illetve, hogy élettársát ne tudja felhívni a bíróság elutasította). A ruháját „olajfoltra” hivatkozással eldobta.
Az autót zárt állapotban találták meg, benne a holttestet letakarva. Mivel az áldozat laptopja, ékszerei és két mobiltelefonja is eltűnt – mai napig nem került elő – ezért a kifosztást is a vádlott terhére állapította meg a bírói tanács. A csalás egy budapesti fürdőszoba felújításhoz kapcsolódótt, amely a vád egyesítése révén lett a per tárgya. Ennek elkövetését is megállapította a bíróság.
Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett. Ezért az ítélet nem jogerős. A per a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik másodfokon. A bíró döntése értelmében a jogerős ítéletig őrizetben marad L. Péter István.
Cs. L.