Katonás pontossággal, a déli harangszó megkondulását követően kezdődött az emléktábla avatási ünnepség. A Himnusz után felolvasták Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar vezérkari főnökének a levelét, amelyben köszöntötte a nyugdíjas találkozó résztvevőit, az 1962-től 22 éven át működő hadosztály 50. születésnapját ünneplőket.
– Meghatódva állok ezen ódon épület előtt. A gyermekkorom, az elmúlt 50 év felidéződik – fogott visszaemlékezésbe Sárossy Gábor nyugalmazott katonatiszt. A tűzhely parazsánál mesélt édesapja az első világháborúról és a három éves krasznojarszki fogoly életről. Meg is mutatta fiának a tragikus sorsú trónörökösről elnevezett Rudolf, a későbbi Bocskai laktanyát, ahonnan elindult a frontra. Később pedig itt szolgált Sárossy Gábor is, a 2. Honi Légvédelmi Hadosztálynál, az alakulat történetének 22 évéből 15-ön át.
Ezt követően Nagy László, az alakulat utolsó parancsnoka mondott beszédet, amelyet 1945 tavaszával, a reménykedéssel indított, szólt a keleti és a nyugati blokk szembenállásának az időszakáról. Elmondta, hogy feladatuk a Balassagyarmat-Vác-Duna vonalától keletre eső országrész légterének a védelme volt. Állandó készültségben voltak. Az állomány 20 százaléka tiszt, a 10 százaléka altiszt, 5 százalék polgári alkalmazott, 65 százaléka pedig sorozott állományú volt. – Katonáink az alkotmányhoz hűen, esküjüknek megfelelően teljesítették a szolgálatot – jelentette ki Nagy László, aki zárásként megemlékezett a balesetben elhunyt bajtársakról.
– A tábla emlékeztessen minket az itt eltöltött szép időre, én 12 évet töltöttem el – nosztalgiázott Galowitz János, a hadosztály korábbi parancsnoka, majd leleplezte a márványtáblát, amelyet ezt követően megkoszorúztak. Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. A közös fotózást követően nyugdíjas találkozón vettek részt az egykori hadfiak.
Cs. L.
– Meghatódva állok ezen ódon épület előtt. A gyermekkorom, az elmúlt 50 év felidéződik – fogott visszaemlékezésbe Sárossy Gábor nyugalmazott katonatiszt. A tűzhely parazsánál mesélt édesapja az első világháborúról és a három éves krasznojarszki fogoly életről. Meg is mutatta fiának a tragikus sorsú trónörökösről elnevezett Rudolf, a későbbi Bocskai laktanyát, ahonnan elindult a frontra. Később pedig itt szolgált Sárossy Gábor is, a 2. Honi Légvédelmi Hadosztálynál, az alakulat történetének 22 évéből 15-ön át.
Ezt követően Nagy László, az alakulat utolsó parancsnoka mondott beszédet, amelyet 1945 tavaszával, a reménykedéssel indított, szólt a keleti és a nyugati blokk szembenállásának az időszakáról. Elmondta, hogy feladatuk a Balassagyarmat-Vác-Duna vonalától keletre eső országrész légterének a védelme volt. Állandó készültségben voltak. Az állomány 20 százaléka tiszt, a 10 százaléka altiszt, 5 százalék polgári alkalmazott, 65 százaléka pedig sorozott állományú volt. – Katonáink az alkotmányhoz hűen, esküjüknek megfelelően teljesítették a szolgálatot – jelentette ki Nagy László, aki zárásként megemlékezett a balesetben elhunyt bajtársakról.
– A tábla emlékeztessen minket az itt eltöltött szép időre, én 12 évet töltöttem el – nosztalgiázott Galowitz János, a hadosztály korábbi parancsnoka, majd leleplezte a márványtáblát, amelyet ezt követően megkoszorúztak. Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. A közös fotózást követően nyugdíjas találkozón vettek részt az egykori hadfiak.
Cs. L.