Õ pedig ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megoldja ezeket a rejtélyeket. Az első két könyv, amivel elindult a sorozat az Álmaim asszonya és a Mogyoróallergia címet viseli. A sorozat egy amerikai tinédzserlány történetével indul. Debby O'Haráról kiderül, hogy vonzzák a gyilkosságok, valamint csodálatos érzéke van a tettes(ek) leleplezéséhez. Lehet, hogy Miss O'Hara nem is az, akinek hiszi magát? Lehet, hogy a szülei nem is az igazi szülei? Lehet, hogy egy évszázadokkal korábban élt, titokzatos, idegen asszony kísérti éjszakánként? Vajon ki lehet ez az asszony?
A sok kérdésre maga a szerző tudna leginkább választ adni, mégsem erről faggattuk csütörtökön délután. Lőrinc L. László ugyanis az új könyveit a megyében egyedül csak Miskolcon, a Géniusz Könyváruházban dedikálta. Szép számmal várták is az olvasók, akiknek két órán keresztül írta alá a könyveket, melyeket nagyon sokan vettek ajándékba, még tovább emelve az értékét a dedikálással.
Mi még az olvasói roham előtt kérdeztük hazánk egyik legtermékenyebb kalandregény íróját.
– A könyvei főhőse eddig jellemzően Leslie L. Lawrence volt, aki mégis csak egy kemény férfi, már-már macsó. Nem volt nehéz most női „bőrbe” bújni, egy női karakter fejével gondolkodni?
– Egyáltalán nem. Sőt, nagyon üdítő volt. Kevesen tudják, de az első könyvem főszereplője is egy nő, noha egy életrajzi ihletésű regényről van szó. Tizennégy évesen dolgoztam a szentkirályszabadjai repülőtér építésén, ahol – mivel tudtam oroszul – hamar külön munkát kaptam. Egy szolgálati kerékpárral, és egy orosz katonai kísérővel intéztük a csencseléseket a reptéren, kávét, kakaót cseréltünk cigarettára, ami Ausztriából érkezett. Ez a háttér jelent meg a könyvben, amit először pont emiatt nem is akartak kiadni, végül mégis megjelent, a címe az volt: Rekviem egy kacsalábért.
– Hogyan jött az új ötlet, az új sorozat?
– Színesíteni szerettem volna a palettát kicsit. Jellemzően két típusú könyvet írok, a Leslie L. Lawrence-es kalandregényeket és a Lőrinc L. László szerzői név alatt megjelenő fantasztikus regényeket, ezt akartam kicsit bővíteni. Ugyanakkor az olvasóim zömmel nők, és nekik is szerettem volna kedveskedni egy női főszereplővel. Õ is kemény lesz, de mégis más.
– Hogy tervezi a sorozatot, kapcsolódnak egymáshoz a történetek?
– Annyiban mindenképpen, hogy minden regényben megjelenik majd egy magyar történelmi szál valamilyen módon, ami gondolom nem lesz az olvasók ellenére. Most az első két kötet után karácsonyra újra Leslie-s könyv jelenik majd meg, aztán újra egy-két O'Hara, és így váltogatom majd őket.
– Számon tartja mennyi könyve jelent meg eddig?
– Hetvenegynéhány darab, valahol hetven és hetvenöt között. Azért nem tudok pontos számot mondani, mert ide tartoznak a fordítások és egyéb szakkönyvek is.
– Ennyi könyv után még mindig van elég ötlet utánpótlás? Nem fordul még elő, hogy nehezebben születne meg egy regény?
– Ötletekben nincs hiány. Hosszú ideig dolgoztam tudományos munkahelyeken, ahol sok minden felhalmozódott, amiből bármikor lehet egy jó ötlet. Maga az írási folyamat azért már nem olyan, mint régen, nem vagyok „gyorsvonat”, de elmondhatom, hogy minden rendben: jöhetnek az újabb könyvek.
H. I.
Fotó: Mocsári L.
A sok kérdésre maga a szerző tudna leginkább választ adni, mégsem erről faggattuk csütörtökön délután. Lőrinc L. László ugyanis az új könyveit a megyében egyedül csak Miskolcon, a Géniusz Könyváruházban dedikálta. Szép számmal várták is az olvasók, akiknek két órán keresztül írta alá a könyveket, melyeket nagyon sokan vettek ajándékba, még tovább emelve az értékét a dedikálással.
Mi még az olvasói roham előtt kérdeztük hazánk egyik legtermékenyebb kalandregény íróját.
– A könyvei főhőse eddig jellemzően Leslie L. Lawrence volt, aki mégis csak egy kemény férfi, már-már macsó. Nem volt nehéz most női „bőrbe” bújni, egy női karakter fejével gondolkodni?
– Egyáltalán nem. Sőt, nagyon üdítő volt. Kevesen tudják, de az első könyvem főszereplője is egy nő, noha egy életrajzi ihletésű regényről van szó. Tizennégy évesen dolgoztam a szentkirályszabadjai repülőtér építésén, ahol – mivel tudtam oroszul – hamar külön munkát kaptam. Egy szolgálati kerékpárral, és egy orosz katonai kísérővel intéztük a csencseléseket a reptéren, kávét, kakaót cseréltünk cigarettára, ami Ausztriából érkezett. Ez a háttér jelent meg a könyvben, amit először pont emiatt nem is akartak kiadni, végül mégis megjelent, a címe az volt: Rekviem egy kacsalábért.
– Hogyan jött az új ötlet, az új sorozat?
– Színesíteni szerettem volna a palettát kicsit. Jellemzően két típusú könyvet írok, a Leslie L. Lawrence-es kalandregényeket és a Lőrinc L. László szerzői név alatt megjelenő fantasztikus regényeket, ezt akartam kicsit bővíteni. Ugyanakkor az olvasóim zömmel nők, és nekik is szerettem volna kedveskedni egy női főszereplővel. Õ is kemény lesz, de mégis más.
– Hogy tervezi a sorozatot, kapcsolódnak egymáshoz a történetek?
– Annyiban mindenképpen, hogy minden regényben megjelenik majd egy magyar történelmi szál valamilyen módon, ami gondolom nem lesz az olvasók ellenére. Most az első két kötet után karácsonyra újra Leslie-s könyv jelenik majd meg, aztán újra egy-két O'Hara, és így váltogatom majd őket.
– Számon tartja mennyi könyve jelent meg eddig?
– Hetvenegynéhány darab, valahol hetven és hetvenöt között. Azért nem tudok pontos számot mondani, mert ide tartoznak a fordítások és egyéb szakkönyvek is.
– Ennyi könyv után még mindig van elég ötlet utánpótlás? Nem fordul még elő, hogy nehezebben születne meg egy regény?
– Ötletekben nincs hiány. Hosszú ideig dolgoztam tudományos munkahelyeken, ahol sok minden felhalmozódott, amiből bármikor lehet egy jó ötlet. Maga az írási folyamat azért már nem olyan, mint régen, nem vagyok „gyorsvonat”, de elmondhatom, hogy minden rendben: jöhetnek az újabb könyvek.
H. I.
Fotó: Mocsári L.