A legtöbb gyerek álma, hogy azt a munkát végezze, amit Koós Katalin a diósgyőri csokigyárban. A minőségellenőrző minden reggelt csokikóstolással kezd.– A csokit nem lehet nem szeretni. A kóstolás a munkám kezdeti fázisa, de magánemberként is nagyon szeretem a csokoládét, akkor egészen másképp eszem – mondta Koós Katalin, aki agrármérnökként végzett.
A minőségellenőr a szerencsi gyárban kávékóstolóként dolgozott. Ottani munkahelye megszűnése után került, kilenc évvel ezelőtt, a csoki közelébe, Diósgyőrbe.
– Mindig az élelmiszeriparban szerettem volna dolgozni. A munkám során az előző napi termékeket kóstolom, a küllemét és csomagolását ellenőrzöm, a nap végén pedig összegzem az adatokat – emelte ki.
Magánemberként a sárgabarackos-kekszes csokoládé a kedvence, s nagy örömére az üreges figurák gyárában ilyen terméket is készítenek. A miskolci gyár különlegessége, hogy csak itt foglalkoznak kézi csomagolással.
– Többek között Dél-Afrikába, Kanadába, Dél-Amerikába, Ázsiába és Szingapúrba is szállítunk csokit, természetesen figyelembe véve az adott ország piaci igényeit – emelte ki a minőségellenőr. Aki aztán elbúcsúzott, kóstolás közben ugyanis nem szabad beszélgetni: komoly koncentrációt igényel a munka, amihez egy érzékszervi tréninget is el kell végezni.
MN | Kiss J.
fotó: Juhász Á.