Mint Magicz Zsolt, az Észak-magyarországi Látássérült-rehabilitációs Központ szakmai vezetője elmondta, 2009 óta változó intenzitással és látogatottsággal, de rendszeresen tartanak foglalkozási rehabilitációkat a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. Legutóbbi, szerdai programjukon olyanok vettek részt, akiknek sikerült újra munkába állniuk látásuk elvesztése vagy súlyos romlása után.
– Megközelítőleg hatvan emberrel foglalkoztunk eddig, ebből mintegy húsz kliensünket sikerült elhelyeznünk valamilyen munkakörben, ők nagyrészt azóta is dolgoznak – hangsúlyozta a szakmai vezető.
Hozzátette, mindannyian az úgynevezett nyílt munkaerő-piacon tudtak elhelyezkedni, amit egyébként a központ kiemelt célként is tűzött ki maga elé. Ráadásul többségük saját szakmáján belül tudott maradni, így a szerdai foglalkozáson megjelentek között találtunk könyvtárost, áruházi pénztárost és szelektív hulladékválogatót is.
– Nehézséget jelent, hogy többen alacsony végzettségűek, és van olyan is, akinek rendszeres kórházi ellátásban kell részesülnie. Hozzáteszem azonban, utóbbi miatt még senki nem vesztette el az állását, a munkáltatók rugalmasak ilyen téren is – mondta Magicz Zsolt.
A foglalkozási rehabilitáción a központ pszichológusa részvételével tapasztalataikat cserélhették ki a munkaerő-piacra már visszatért látássérültek. Piroska például elmondta, hogy eredeti szakmájához híven a megyei könyvtárban tájékoztató könyvtárosként dolgozik.
– A központ segítségével kerültem ide. Egy beszélgetőprogram segítségével tudok tájékozódni a hangoskönyvek között. Feladataim közé tartozik még a kapcsolattartás a látássérültekkel, és bevonásuk a könyvtár programjaiba. Nem jelentett problémát a vakvezető kutyám sem, a kollégák is szeretettel fogadták az új kollégát – mondta.
Az első munkanap élményeiről László mesélt, aki először kicsit szokatlannak tartotta az új munkakört, mivel korábban leszázalékoltakkal dolgozott együtt. Most az AVE Miskolc Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Kft. alkalmazza, ahol a szelektív hulladék válogatásából veszi ki a részét.
– Nagyon igyekeztem az első napokban, hogy ne kelljen kiszolgálni, megfelelően végezzem a munkám. A munkatársak nagyon segítőkészek voltak, többen is odajöttek hozzám, és kérdezték, milyen nehézségeim vannak, miben tudnak segíteni. Ma már a megengedett tíz százalékos tévesztési arány alatt teljesítek, és úgy ismerem a munkahelyemet, hogy akár bekötött szemmel is tudnék közlekedni – mondta László.
Szöveg és kép: Kujan I.
– Megközelítőleg hatvan emberrel foglalkoztunk eddig, ebből mintegy húsz kliensünket sikerült elhelyeznünk valamilyen munkakörben, ők nagyrészt azóta is dolgoznak – hangsúlyozta a szakmai vezető.
Hozzátette, mindannyian az úgynevezett nyílt munkaerő-piacon tudtak elhelyezkedni, amit egyébként a központ kiemelt célként is tűzött ki maga elé. Ráadásul többségük saját szakmáján belül tudott maradni, így a szerdai foglalkozáson megjelentek között találtunk könyvtárost, áruházi pénztárost és szelektív hulladékválogatót is.
– Nehézséget jelent, hogy többen alacsony végzettségűek, és van olyan is, akinek rendszeres kórházi ellátásban kell részesülnie. Hozzáteszem azonban, utóbbi miatt még senki nem vesztette el az állását, a munkáltatók rugalmasak ilyen téren is – mondta Magicz Zsolt.
A foglalkozási rehabilitáción a központ pszichológusa részvételével tapasztalataikat cserélhették ki a munkaerő-piacra már visszatért látássérültek. Piroska például elmondta, hogy eredeti szakmájához híven a megyei könyvtárban tájékoztató könyvtárosként dolgozik.
– A központ segítségével kerültem ide. Egy beszélgetőprogram segítségével tudok tájékozódni a hangoskönyvek között. Feladataim közé tartozik még a kapcsolattartás a látássérültekkel, és bevonásuk a könyvtár programjaiba. Nem jelentett problémát a vakvezető kutyám sem, a kollégák is szeretettel fogadták az új kollégát – mondta.
Az első munkanap élményeiről László mesélt, aki először kicsit szokatlannak tartotta az új munkakört, mivel korábban leszázalékoltakkal dolgozott együtt. Most az AVE Miskolc Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Kft. alkalmazza, ahol a szelektív hulladék válogatásából veszi ki a részét.
– Nagyon igyekeztem az első napokban, hogy ne kelljen kiszolgálni, megfelelően végezzem a munkám. A munkatársak nagyon segítőkészek voltak, többen is odajöttek hozzám, és kérdezték, milyen nehézségeim vannak, miben tudnak segíteni. Ma már a megengedett tíz százalékos tévesztési arány alatt teljesítek, és úgy ismerem a munkahelyemet, hogy akár bekötött szemmel is tudnék közlekedni – mondta László.
Szöveg és kép: Kujan I.